Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Dicsőfi József. Templomi gondolatok. Ism. Hering Lajos

\ leányainak a szövetség részérç való megnyerésének kérdése foglalkoztatta behatóbban az első napon a szövetség tagjait. Egy nyilvános esti gyűlésen közelebbről a felsőbb leányiskolák reformtörekvéseivel s a közerkölcsiség mentő művével foglalkoztak. A második nap főgyűlésén az iskolaköteles gyermekek mellékipari foglalkozása s a női cselédek elégtelen hálási helyeinek javitása került elő, mely kérdéseket nagyobbára a nöi tagok vitatták. A jövő közgyűlés helye Bonn leend. (Eperjes.) Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Templomi gondolatok. Irta Dicső fi József debreczeni ev. ref. lelkész. (Ára 4 kor. Csáthy Fer. bizománya. Debreczenben. 272 lap.) Bár egyházi beszédirodalmunk elég gazdag, mégis minden egy újonnan megjelent ilynemű művet érdeklődéssel szoktunk fogadni, mert saj nosan kell tppasztalnunk, hogy ,sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak." Érdeklődéssel vettem kezembe D. J. művét is, különösen a „Magyar Szó"-ban megjelent csendes polémia olvasása után, de, meg kell vallanom, sok tekintetben csalódva tettem le. Tagadhatatlan dolog, hogy Dicsófi J. nagyszabású író, a ki magasabb mértéket is kibir. Neki mindig van mondani valója s azt el is tudja mondani. Ugy látszik, hogy ó egy erőteljes egyéniség, a ki egyéniségének sajátos bélyegét rá nyomja minden egy beszédére, úgy, hogy ezt vagy azt a beszédet csak ó Írhatta meg és nem más; neki pedig igy kellett megírnia, és nem máskép. De épen ebben rejlik nagy hibája is, mert ót az érzés, a szenvedély viszi ragadja magával, mint a megáradott folyó, kitör a gátak közül, azután vagy elsekólyesedik, vagy pedig szertelenségekbe csap át. Az első benyomás, a melyet e könyv olvasásakor éreztem. Jónás K. III. r. 4. versében van kifejezve. „Még 40 nap vagyon és Ninive elsúlyed." Ha ezeket a beszédeket Debreczenben el kellett mondani, és el lehetett mondani, akkor ott nagyon szomorú viszonyok uralkodhatnak. Egyáltalában D. nagyon sötét színekkel test, a komor éjszakát alig alig világítja be nagy néha egy halvány fénysugár, de az is hideg, nem melegít, mintha ó csak a boszúálló Jehovát ismerné, de a Megváltóról, a szerető Atyáról, a bűnbocsánatról és a kiengesztelódésről csak homályos fogalmai volnának. A beszédek nagy része azonban mélyen járó; irálya — egyes, értekezésszerű helyek kivételével — tömör, s különösen a befejező részekben, a hol már az érzés ós szenvedély ragadja, szép és emelkedett. A gyűjteményben 22 beszéd foglal helyet ós pedig két újévi, 1—1 farsangi, böjti, virágvasárnapi, nagypénteki, húsvéti, áldozó csütörtöki, új kenyéri, új bori, adventi és karácsonyi. A többi időszaki . és közönséges. A kötet tartalma tehát elég változatos, de formára és belértékre nézve igen különböző. A hol a szerző a textust tiszteletben tartotta, sőt épen szigorú lelosztás által önmagának emelt korlátokat, ott elég sikerültet, sőt igen jót alkotott (I. Az égen repülő nagy könyv. II. A ker. vallás kötelessége a XX. században VI. A király VIII A világgyőzó és világgyózók. IX. Ki ó, a búcsúzó? (Igen jó beszéd.) XII. A kalászról. XVII. A három nyíl. XVIII. A kovász. A legtöbb beszédben azonban a textus csak mottó, sót sokszor még az sem. Ilyenkor a szerző bőbeszédűvé, terjengőssé lesz, a tárgytól messze eltávozik s csak nagy kitérés után találja meg az elvesztett fonalat, hogy azután újra emelkedjék s a végsorokban csattanósan íejezze be szónoklatát. Hallgatóinak műveltségi fokával sem igen vet számot a szerző. Kétségtelen, Debreczenben vannak egyetemi képzettséggel biró egyének ós vannak földmivesek (bár azt hiszem, ott ez utóbbiak is elég olvasottak) s mégis néha a legelemibb dolgokat lapokon át fejtegeti, a mi a műveltekre nézve unalmas; máskor pedig a mythológiával hozakodik elő, a mi a nép előtt érthetetlen s igy meddő. Bátran elmaradhattak volna az olyan beszó ' dek, mint a „Szőlőink romlása," a hol lapokon át értekezik a filoxeráról, statisztikát közöl annak pusztításairól s hosszasan ismerteti a védekezés módját; s mint a „Bor

8 czimű, a melyben a „Vasárnapi Újság" „Egyveleg" rovatának módjára sorolja el, hogy melyik országhan, városban, évben egy szőlőtő hány fürtöt hozott s azokból hány akó bor lett? Nem mondom ón, hogy a szószéken gyakorlati kérdésekkel is ne foglalkozzunk, de csak módjával, mint pl. maga D. is beszél ,A madarakról,„ bár némileg ez is túlhajtott. A bibliai zamat hiányzik e beszédekből. Rámutat ugyan úgy távolról sok bibliai helyre, de azokkal legfeljebb magyaráz; bizonyítani, buzdítani, vigasztalni, hitet, meggyőződést ébreszteni nem tud. Még két állításom bizonyításával tartozom. Azt mondottam fentebb, hogy D. szertelenségekbe csap át. „Esküszöm itt az Isten szine előtt, hogy olyanok tesznek stb." (30 1. 1. sor) Íme] egy pap, ki a szószéken esküszik I „Kégen megbotránkoztak az ember ama fiában, de szégyenlik bevallani; sót nem is merik, hisz hasznot hajt nekik a Krisztus követése: szolgálják az egy-