Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Dicsőfi József. Templomi gondolatok. Ism. Hering Lajos
házat, tanitói székében ülnek és Krise tust tagadó szivvel . . . tanitják a Krisztust." (84 1.) „A hol Isten országa van ... ott a hivataltársak nem mennek el egymás mellett köszönés nélkül, lángba borult arczczal, mely azt hirdeti, hogy ott bent a sziv oltárán tűz emészt, a harag piszkos tüze.' (230 1) „Váljon a viszonyokkal ismerős nem tudna-e újjal mutatni arra a tanitóra, arra a hivataltársra." „Oly alávaló, hogy csak sérteni tud, de beismerni a sértést neveletlen gyáva; oly arczátlan, oly pimasz stb 8 (233—234. 1.) Hát az ily kifejezések, különösen ily halmazatban, talán még se valók a szószékre. Pedig ugyancsak gazdag ám ezekben a „Kraftausdruckok" ban a gyűjtemény Azt is állítottam, hogy D. csak a bosszúálló Jehovát ismeri, még a Megváltóról, a szerető Atyáról, a bűnbocsánatról ós a kiengesztelódésrol csak homályos fogalmai vannak. Bizonyítja ezt majdnem minden beszéde, de különösen kettő: a Vilik, „A gyönge tanítványok" (n. pénteki) ós a XIX-ik „A gaz adós." Az első az által, a mi nincs benne, a második az által a mi benne van. Az előbb emiitett beszéd közönséges vasárnapra teljesen elfogadható, de nem az Nagypéntekre, mert épen az hiányzik belőle, a mi n. péntekivé tenné, t. i. a megtelelő ünnepi hangulat. Avagy mi lehet a nagypénteki beszéd tárgya? Az a mi „elvégeztetett," tehát Krisztus áldozati halála, a váltság nagy munkája, bűnbocsánat, a kiengesztelődés, az örök szeretet, a kimeríthetetlen irgalom és kegyelem. Úgyde a kinek e magasztos eszmék iránt érzéke nincs, azokról nem is beszélhet. Szól tehát a templomkerülők azon mentségéről, hogy „nem alkalmas időben tartatnak az istenitiszteletek." Holott, ú. m. „ez idő megállapításánál egész nagy gyülekezetünk érdekét tekintetbe kell vennünk." Majd átmegy a 126 frt értékű draga kenetre, melyet a tanitványok tékozlásnak neveznek, de a mely Krisztus szavai szerint „az ő temetésére miveltetett;" s ennek kapcsán szól arról, hogy a „legszegényebb családok is egymással versenyezve, valóságos szemkápráztató, ragyogó parádés ünnepet rendeznek halottaiknak. 0/.ifra rongyokból koszorúkat vásárlunk, ezeknek külön kocsit rendelünk, a halottnak pedig üvegtől és ércztől ragyogót, a melyet szinte rémitően felöltöztetett lovak vonnak s ki veszi hasznát? sem az élők, sem a szegény halott, hanem a „bámész piacz és utcza és az . r . élelmes üzlet." Majd beszél azokról, „kik tanitói székekben ülnek s erdemetlenül lopsodják Krisztus erszényét, mint Júdás." Végül áttér azokra, a kik „ha Jézus szent neve valamely léha társaságban szóba kerül, . . . hallgatnak, mint János, sőt többen közülök csupán a jó barátság, óh. nagyon sokszor „szennyes* (?) szolgálóleánynak kedvéért Péterrel együtt hazudoznak* stb. Mindezek oly dolgok, a melyeket alkalomadtán ostorozni kell. Szomorú jelenség azonban, ha egy lelkész Krisztuâ halálának ünnepén más tárgyat nem talál. Még kirívóbb „A gaz adós" cz. beszéd. (Mt, 18, 23, 35.) Péter kérdésére: Megbocsássak-e 7-szer? hosszú ós nelyes magyarázat után, egyszer csak megemlékezik azokról, a kik az elkövetett sértésért bocsánatot kérni nem akarnak, vagy ha kérnek is, megalázkodás nélkül kérik. És azután igy folytatja: „Ismét e szt. helyről magának azidvözitőuek nevében mondom, hogy az ilyeneknek ne bocsássatok meg soha, egyszerseml* (231. 1. négy alsó sor). „Nem, az Idvezitő badarságot, lehetetlenséget nem tanitott (Bizony nem 11) Testvéri tiszta szeretetet követelt, de csak nemes lelkek, csak keresztyén testvérek között" . . . annak az elvetemült szolgának . . . nem tartotta oda a másik orczáját, midőn ez . . . elfelejthetetlen pimaszsággal arczul ütötte . . Da kérditek, hol hát a határ a megbocsátásban? Számhoz kötve nincs, mint láttuk, a bocsánat, de igen is van egy föltételhez. A hol ez meg van, ott meg kell bocsátani milliószor, mindig, s a hol nincs, ott nem kell megbocsátani egyetlen egyszer sem. Ez a föltétel a keresztyén testvéri szeretet. Ezért kérdi Péter is csak ezt: megbocsássak-e az én testvéremnek 7-szer ós nem ezt: megbocsássak e bár kine k is? Maga Megváltónk csak a keresztyén testvérek közt sürgeti a bűnbocsánatot. (232 1.) Nem, nem kell az ilyennek megbocsátanod egyetlen egyszer sem ; az Úrral mondom, legyen előtted olyan, mint egy durva pogány ... A jobbak pártodra állanak, s ha nem, pártodra áll az Isteni (234. 1.) Hát most joggal kérdhetjük, mi ez? Botrány e„ vagy istenkáromlás? Az bizonyos, hogy nem keresztyéni felfogás. A ki igy beszél, annak csakugyan nincs fogalma a n. pénteki megrázó esemény jelentőségéről, a váltságról, a bűnbocsánatról, az atya örök szeretetéről ós irgalmáról. A ki igy prédikál, az nem a Krisztust prédikálja, a ki azt mondotta: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjatok azokat, a kik titeket átkoznak; imádkozzatok azokért, a kik titeket,háborgatnak és kergetnek* stb. A ki a kereszten is igy imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik." A ki minden feltétel nélkül mondotta: „Megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik.» A kinek példája nyomán mondja Péter: „Bizonnyal látom, hogy az Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetbeli kedves előtte, a ki őtet féli k < tanitotta Pál, hogy „nincsen különbség sem zsidó, sem görög között* s hogy „a szeretet mindent eltűr és mindent elfedez." . Annakokáért a ti fiaitok (elmeszülötteitek) lesznek a ti megitélőitek !" Hering Lajos esperes.
