Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Marjay Péter

felsóhajt: adja az Isten, hogy a u nyeu mind kielégíthetők legyenek. Nitíyoti |> -v a felsőhajtás, de sóhajtani minden KI tud >- a sóhajtás is elszáll ós haszna nincs E>i SOKK-HI kálvinistább kijelentést vártam a miniszter úri,ól, hogy azt mondaná: igenis, belátom mindezeknek igazságát és kötelessógozerűen gondoskodni fogok, hogy minden igény kielégíthető legyen. Nem akarom elfogadni azt az érvet, hogy nincs pénz. mert ha az Adriára, az Operára és egyebekre volt pénz, a gyorspuskákra ós a golyószóró ágyúk örökös változtatására van pénz, akkor erre is kell hogy legyen, mert az a protestáns egyház, mely négy századon át üldözések, szenvedések, verejték, vér ós könnyáldozatok közt megmaradt, nem akar visszaesni ós nem akarja engedni, hogy hivei a nemzetellenes, törvényes ós jogrendellenes áramlatba belehulljanak, élni akar, fenn akar maradni és vele fenn fog maradni a magyar nemzet is Ep ezért, mert a t. miniszter úr sóhajtásából nem veszek elég megnyugvást arra, hogy kérésünk teljesítve lesz, a költségvetést nem fogadom el, hanem csatlakozom Veres József képviselőtársam határozati javaslatához. A midőn Ragályi Béla a törvényhozás az 1868. LIII. t.-czikkben a bevett vallásfelekezetek közötti jogviszonyt a méltányosság elveinek megfelelóleg rendezte, ugyanakkor a rendezés alapja gyanánt az 1848. XX. t. czikkben kifejezetten, világosan elismervén, kötelezettséget is vállalt arra nézve, hogy a törvényczikk 3. § ában foglalt — a felekezetek egyházi és iskolai szükségleteinek közálladalmi költségek által leendő fedezéséről szóló — elv íokozatos megvalósítása is gondoskodásának tárgyát fogja képezni. Nem kívánom kétségbe vonni, sót egyenesen el is ismerem t. ház, hogy a t. kormányok ezen elv részleges megvalósítására tettek is némely intézkedéseket. Ilyenekül tekintendő pl. a felekezeti tanitói fizetéseknek államsególylyel 800 koronára való kiegészítése, a középiskolák szerződésszerű állami segélyezése, a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898. XIV. t. cz. megalkotása, valamint a protestáns egyházaknak évenkint juttatni szokott államsegély nyújtása. A midőn azonban az igen t. kormánynak ezen intézkedésekben nyilvánvaló jóakaratát készséggel elismerem, mindazáltal ezen intézkedéseket még az 1848. XX. t.-czikkben lefektetett elv teljes érvényesítésének semmiképen sem tekinthetem. A római és görög katholikus, valamint a görög keleti egyházak királyi és országos donácziókból századok óta rengeteg vagyont és anyagi előnyöket élveznek. A protestáns egyházak azonban nemcsak hogy állami eredetű vagyonnal nem birnak, sőt ellenkezőleg, az üldöztetések korszakában az egyházukért, az állami függetlenségért és a nemzeti szabadságért vivott nehéz harczaikban nemcsak vért, hanem igen gyakran vagyont is áldoztak. Egyháztestületi vagyonuk alig van, ennek folytán majdnem összes egyházi ós iskola fenntartási szükségleteiket az egyháztagokra kivetett súlyos egyházi adókból kénytelenek fedezni. Vannak egyházközségek, épen a legmagyarabb vidéken, a hol a szegény egyháztagok az egyenes állami adónak 200—300 százalékát fizetik egyházi adó gyanánt; úgy, hogy igazán csak a protestáns hithűségnek, az egyházhoz való hő ragaszkodásnak kell tulajdonítani azt, hogy az egyháztagok száma, kitérések folytán, nagyobb mérvben nem csökken, mint az tényleg — élvitázhatlanul — történik. Nem lehet tehát ily körülmények között egyáltalában csodálkozni azon, t. ház, ha a protestánsok körében mind nagyobb hullámokat kezd votni azon mozgalom, a mely a törvényhozástól a még soha el nem törölt, — tehát jog szerint érvényben lévő, — de soha teljes valóságában végre nem hajtott 1848. XX t. cz. elveinek teljes órvónyesitósét sürgeti. Hogy minden félreértésnek már kezdetben elejét vegyem, már most kijelentem, t. ház, hogy sem ón, sem általában a protestánsok nagy többsége az 1848 ik évi XX. törvényczikk 3. § ának szószerinti végrehajtását nem kívánjuk. (Tetszés a jobboldalon.) Nem kívánjuk azt, hogy akár a római ka~ tholikus, akár más felekezetek egyházi vagyona az állam által bevonassék s minden egyházi ós iskolai szükségleteink az állam által fedeztessenek. Nem kívánjuk ezt, t. ház, nem csupán azon indokból, hogy szeretett hazánkra a felekezeti villongások s egy ádáz kultúrharcz veszélyeit felidézni nem akarjuk, de nem kívánjuk ezt más részről azért sem, mert az 1848-ik évi XX. törvónyczikknek oly értelemben való végrehajtása, hogy tudniillik minden szükségleteink az állampénztárból fedeztessenek, természetszerűleg autonómiánknak — egyházi önkormányzatunknak — korlátozását is maga után vonhatná. Már pedig a magyar protestantizmusnak életföltótele, szent hagyománya az egyházi autonómia, a melyről lemondania öngyilkosság nélkül nem lehet. Ezen okokból tehát, t. ház, mi az 1848 ik évi XX. törvényczikk 3. § ának nem szószerinti végrehajtását kérjük, hanem igenis kívánjuk az abban lefektetett alapelv fokozatosan leendő teljes órvónyesitósét I Hogy mikópen volna ez a gyakorlatban legczólszerűbben Keresztülvihető, arra vonatkozólag legyen szabad — már megnyilatkozott egyházi testületek véleménye alapján — a következő módot ajánlani : Írassék össze hivatalos adatok alapján az egyházak minden egyes gyülekezetének öszszes egyházi és iskolai szükséglete; ezzel szemben