Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Marjay Péter

^álatainak elismerése mellett alig lehetne felhozni, (ügy van 1 Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) T. ház 1 Miért kéri a magyar protestáns egyház az állam segitségét? Nem azért, hogy félrerakja és mint a pénzügyminiszter úr, tőket gyűjtsön az ország pénzéből, nem azért, hogy nagy anyagi előnyöket szerezzen, nem azért, mintha csak ez által volna képes magát megmenteni, mert ha az üldözések és a vagyontalanság korában el nem esett, hanem, mint a pálma a teher alatt folyton-folyvást erősödött, akkor most sem fog elesni, hanem kéri azokért a nagy szolgálatokért; a melyeket anyagi és szellemi téren a nemzethek, eddig teljesitett, kéri azért, hogy abban a versenyben, a melyet ki kell állania a magyarnemzetnek kulturális téren, a maga nagy hivatásában rejlő kötelességének ezután is megfelelhessen. De nem gondol senki szekularizációra. És hogy nem gondolt senki arra, ezt azonnal be fogom bizonyi tani, nem a legközelebbi napokban megjelent protestáns irodalom mezejéről, hanem még a mult esztendőben idevonatkozólag megjelent czikkekből. Egyik tekintélyes egyházmegye azt mondja: nem vagyunk hivei annak, hogy az 1848. XX törvényezikk értelmében mindennemű egyházi és iskolai terheink az állampénztárból fedeztessenek; mert az mig egyrészről nemzeti összetartozásunk érzetét lazítaná, addig másrészről egyházi, vallási öszszekötő kapcsolatainkat gyöngítené s autonómikus jogaink gyakorlását illuzióriussá tenné. De egyházunk szegénysége folytán azon a merev állásponton sem maradhatunk többé, hogy egyházunk és főképen iskoláink részére az államsegélyt fokozott mértékben ne vegyük, igénybe. Azért látjuk az időt elérkezettnek arra, hogy az 1848 XX törvényezikk szelleme értelmében adandó állami segélyt is felvegyük. Hát, t. ház, a magyar protestáns egyház nem akarja magát az állammal mintegy kitartatni 0 hiveit ezután is meg akarja adóztatni, de —- mint az irás mondja — csak addig, a meddig azt elszenvedhetik. Mert a magyar protestáns közönség szívesen adta és adja mindaddig, a mig birja adni az egyháznak azt, a mivel tartozik. Adna ma is, talán még többet is, de a kormányzati politika oly igát vetett vállaira, (Ugy van ! Ugy van 1 a bal- és a szélsóbaloldalon.) ós egyéb téren anynyira elzsebeli az egyház tagjainak jövedelmét és vagyonát, hogy most már betelt a mérték, többet erre a czélra nem adhatnak. (Ugy van 1 a szélsőbalon.) T. ház, midőn mi itt ezt a törvényt tárgyaljuk és hangsúlyozzuk ezen törvény szellemének az érvényesülését, ugyanakkor protestáns szempontból azt követeljük, hogy a jogegyenlőség minden tekintetben érvényesüljön; mert a jogegyenlőséggel ellenkezik az, hogy bizonyos ünnepeknél tisztviselőink, katonáink más vallás szertartásaiban résztvenni, a kálvinista katonák letérdepelni erőszakkal kénytelenittetnek. Tisztelet mindenkinek szertartása iránt, de azt másra reáerószakolni, reáparancsolni semmiképen sem vall a vallási jogegyenlőségre. Csak a legközelebb volt egy nagy affér, a mit a t. miniszter úr igen bölcsen és tapintatosan intézett el, a midőn t. i, Temesvárott felrendelte az igazgató valamel) iskolaünnepélynél a protestáns gyermekeket és ifjakat is a katholikus szertartás meghallgatására és az abban való résztvételre és mikor ez ellen egy tanár, ?gy pap tiltakozott, micsoda üldözésnek lett az illető kitéve, a mely afférnek azután a miniszter úr vetett véget. T. ház 1 A t, miniszter úr beszédére kell még bizonyos megjegyzéseket tennem. A t miniszter úr tegnapelőtt reánk citált itt, mintha a szekularizácziót akarnók ezzel a mozgalommal. Erre már megfeleltem. A t. miniszter úr hivatkozott Kossuth Lajos nyilatkozatára. Kijelentem, a mit már eddig is ki lehetett venni minden felszólalásból, hogy mi sem akarunk egyebet; de mivel meg volt mondva, hogy a törvényhozás részletezéssel fogja ezt a kérdést tárgyalás alá venni és ehhez hozzá is fogtak, de mind a mai napig nincs belőle semmi, azt tartjuk, hogy 54 esztendő multán elvégre mégis csinálni kellene valamit. Ezt czélozza határozati javaslatunk. A miniszter úr legyen elég erős, a kormány elég kötelességtudó és tegyen az abban kifejtettekhez képest intézkedést. A miniszter úr azt mondja, hogy a törvény szelleme már végre van hajtva ós hogy az iskolai, tanitói alapra mennyit adott már az állam. Igaz, de oly gyengén szivárog az állami jótékonyságnak ez a forrása, hogy alig észrevehető. A miniszter úr büszkén mondja, hogy 35 óv alatt 22—23 millió korona az, a mit ezen colokra az állam adott és ezt protestáns felekezetek nyerték az államtól. Ha ezen összeget 35 esztendőre felosztjuk, marad egy-egy esztendőre 600,000 kor. No hát ez csekélység, ennél mégis többet fordíthatnának azokra a felekezetekre, melyek olyan óriási versenyben is fenn tudták tartani a kellő szinvonalat (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Azt mondja továbbá a miniszter úr, hogy az egyházi segélyezésekre most 400,000 koronával több van felvéve. Ez nem is oly nagy összeg, egy milliárdos költségvetést véve alapul. Azt mondja, vigyázni kell ennél a kérdésnél, nehogy az anyagi érdek előtérbe tolásával vádolhassanak bennünket. No hát mi közel 400 esztendő óta az anyagi érdek előtérbe tolásával sohasem voltunk vádolhatók. Ideálizmust kell ide belevinni — mondja a miniszter úr. —• Hát vájjon a protestantizmusnak egész czélja nem-e egyéb, mint küzdelem az idealizmusért? A t. miniszter úr elvégre, mint az országban a vallásnak legelső világi papja,