Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Rátkai László

együtt vérzettünk, gondoltunk Bocskay és Bethlen Gáborokra, gondoltunk Ríkóczy Ferenczre és a Bercsényiekre, a kiknek nagy szivében a vallás, a szabadság, a magyar függetlenség szeretete és a vallási türelem együtt dobogott I (Elénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt óhajtom, hogy e fenséges szellemnek űjjai érintsék meg a ma gyar képviselők lelkét, hogy hiven kövesse ama nyomdokokat, melyeket őseink követtek 1 Es ha ez a szellem vezérel bennünket, nem félek, hogy felekezeti villongás férkőzik közénk, sőt egyesült erővel fogjuk kényszeriteni a kormányt arra, hogy nekünk segélyt és megnyugtatást adjon. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. miniszter úr tegnap már ebben a kérdésben nyilatkozott. Ez a nyilatkozat engem nem elégit ki. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) En úgy látom, mintha a t kormány örülne annak, hogy ebben a kérdésben felekezeti villongás van és ezt a felekezeti villongást felhasználva, majd ennek a kérvénynek igazsága elől menekülni tud I En szeretném, hogyha a t. miniszter úr azt az őszinteséget, azt a jóakaratot, a melyet a magyarsággal szemben tanúsított, e kérdésben hatványozottan lanúsitaná. Tegyen nekünk ígéretet arra nézve, hogy bizonyos összeget feltétlenül segélyül fog adni, még pedig a felekezetek kezéhez egyenesen ! (Helyeslés a szélsőbaloldalon ) Szerezzen, be a t. miniszter úr adatokat mielőbb és nagyon hamar meggyőződhetik arról, hogy az állami adón felül 2—3 — 4—500$ iskolai adót fizetni nem lehet. Ez nem vallási kérdés, t, ház, ez a nevelés kérdése. (Igaz! Ugy van I a szélső baloldalon.) Es a mikor a t. kormány mintegy elakarja azt magáról hárítani, akkor megfordítja ezt a kérdést ós az igazi alapjáról szemfényvesztéssé csinálja, mert felekezeti színezetet ad neki, pedig ez, t. képviselőház, adózási kérdés, a maga igazságában és a maga méltányosságában. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az iskoláknak a fenntartása igazság szerint az államnak volna a kötelessége és az állam átháritja a felekezetekre és a mikor a felekezetek ezt nagy, nehéz és verejtékes munkával elvégezték, akkor az állam az adózó polgárokat mint alanyakat átveszi, hogy részint beoszsza a saját hadseregébe, részint, hogy az állami adót velük fizettesse 1 Hát, t. képviselőház, az nem po'itika, a mi Magyarországon van, hogy a fele kezetek az iskolaadóval a [földig vannak sújtva és az állam mintha nem is tudna róla, az ő állami adóját külön külön kiveti. Az iskolai adó ós az állami adó egymástól mintegy elválaszva áll ós ennek a következménye az, hogy a t. kormány itt milliárdos budgetek mellett lehetővé teszi azt, hogy Bécsből kielégíthetetlen vágyakkal jöjjenek ide, de nem mondja meg, hogy a magyarság és a felekezetek iskolaadó viselésében a földig vannak sújtva I (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon ) Azért én ismételten ajánlom a t. miniszter úrnak, hogy határozati javaslatunkra adjon nekünk megnyugtató felvilágosítást, a t. házat pedig kérem, hogy ezt a kérdést < ne politikai, vagy felekezeti kérdésnek, hanem a magyarság és az igazság kérdésének méltóztassék tekinteni. A költségvetést nem szavazom meg. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Marjay Péter: Sientiványi Árpád t. kép. viselőtársam azt mondotta tegnapelőtt, hogy visszautasít minden kívülről jövő irányítást és követelódzést. Én is visszautasítok minden olyan kívülről jövő irányítást, a mely a képviselői jog hatáskörét megsérti., A követek utasításának ideje régen lejárt, nagyon régóta el van törölve. Da hiszen ez nem utasítás, ez csak kérelem. Kérni pedig szabad. Ha pedig kérnek bennünket, mint képviselőket, hogy ezt a kérdést tegyük tanulmány tárgyává, ezzel én egyáltalában nem érzem magamat megsértve. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is lehet !j T. képviselőház, én csak azt csodálom, miért jött ilyen soká ez a kérdés; miért indult meg ilyen kósön ez a mozgalom ; miért nem indult meg 25 esztendővel ezelőtt, a mikor más rendszer uralkodott, a mikor protestáns férfiak álltak a kormányzat ólén. Akkor kellett volna ezt megindítani és akkor hadd láttuk volna meg, hogy azok, a kiket az ország nagy többsége, vagy talán nem is jól mondom, nem az ország, hanem a képviselőház nagy többsége annyi esztendőn keresztül támogatott és védelmezett : hogyan oldották volna meg ezt a nagy fontosságú kérdést. De ha elmulasztották 25 esztendő élőit, mi azért ne dobjuk félre, nézzünk a szemébe. Előre kijelentem, hogy semmiféle felekezeti féltékenykedósre nincsen ok, mert ha mi, protestánsok, a magunk anyagi helyzetét lerajzoljuk, nem akarjuk érinteni a mélyen tisztelt római katholikus egyház dolgát, (Élénk helyeslés a néppárton) sőt őket is ösztönözzük arra, hogy követelőzzenek. Nekünk, protestánsoknak, a magyar állam sokkal adós ós mi most csak arra akarjuk figyelmeztetni, kezdje el törleszteni adósságát. Hogy micsoda a magyar protestáns egyház a nemzet életében (Halljuk! HalljukI) hivatkozom Pázmány Péterre, a kiről Kemény János e szavakat irta naplójába — ha talán Ízléstelen kifejezés van benne, méltóztassék elnézni, hiszen régi idők irása ez — (Olvassa:) „Pázmány Péter teljes tudatával bírt annak, hogy a magyarnak csak addig van valami tekintete és hitele a császár előtt, mig len Erdélyben magyar kálvinista fejedelem hallatik floreálni, azontúl mindjárt gallérunk alá pökik az nemet, akár pap, akár barát, vagy akárki lógyen." (Derültség.) Azt hiszem, t. ház, ennél csattanósabb érvet a magyar protestáns egyház szol-