Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Rátkai László

gélikus vesórférfiainK ! — s ime a jelenben a tanácskozó testület evangélikus egyházunk központi, vezető orgánumává fejlődött ki. Most is nem egy egyház, hanem általában a renaissance, a protestantizmus elveinek, a nemzeti állam önállóságának, a tudomány szabadságának, az önálló férfias erkölcsi jellemnek: ezen eszméknek erejében való tanácskozásról volna szó. VOLT nemzeti egyház az egyformaság, a tekintély, a lelki kötöttség alapjánI Vájjon nem létesülhetne-e egy új század lefolyása után ismét egy nemzeti egyház az egyéniség, a szabadság eszméjének organikus módon egységesítő erejében?! Tán gondolkozhatnánk e fölött is ? ! NEM KI DE MI. Az 1848. XX. t.-ez. a képviselőházban. Rátkay László: A tárgyalás alatt levő tárczának vallásügyi részével nem foglalkozom; nem azért, mint hogyha nem volnának kérdések, melyeket szeretnék megérinteni; nem azért, mint hogyha nem volnának ebben a tekintetben óhajtágaim és vágyaim. Különösen szeretném az őszszes felekezeteket figyelmeztetni, (Halljuk ! Halljuk 1) hogy a hitélet dolgában, iskolák létesítésében, a magyarság kérdésében . . . 01 a y Lajos: Ez az igaz ! Rátkay László:... többet tegyenek, mint eddig tettek. (Igaz I Úgy van I a szélsóbaloldalon.) De érintetlenül hagyom ezen kérdéseket azért, mert vallásügyi kérdéseket tárgyalni mindig nehéz, különösen olyan viszonyok között, a minők között ma vagyunk, a midőn nincs meg az elmékben eléggé a higgadtság, a midőn minden szót félre lehet magyarázni (Igaz! Úgy vanl a szélsóbaloldalon.) és a miből csak az a veszedelem kerekedhetnék, hogy meghoznám a kormánynak azt az általa — úgy hiszem — szivesen várt eredményt, hogy majd egy széttépett ellenzék álljon vele szemben a kiegyezési nagy kérdésekben. (Tetszés a baloldalon) Az 1868-i törvénynek lényegébe és a gyakorlati életben lévő sérelmeire nézünk, ón egész bátran és nyugodtsággal mondhatom, hogy ez a törvény ma tarthatatlan. Tarthatatlan, t. ház ós azokban a kérvényekben, melyek ide feljöttek ós a melyek arra inditották a függetlenségi ós 48 as pártot, hogy az 1848. XX. t. cz. szellemének végrehajtását sürgesse, azokban a kérvényekben, t. ház, nem felekezeti gyűlölség izzik, azokban a kérvényekben a magyarságnak sóhajai, a magyarságért hevülő sziveknek panaszai zokognak. (Úgy van ! Úgy van! a szélsóbaloldalon.) Mert 200 — 250— 300—400 — 500#-os, az állami adókhoz arányítva, terhekkel iskolákat fenntartani nem lehet. Most pedig át térek, t. képviselőház, annak a határozati javaslatnak megindokolására, a melyet pártom benyújtott. (Halljuk ! Halljuk !) A mint előbb is emiitettem beszédem folyamán, nincs ebben a határozati javaslatban felekezeti izgatás, ebben csak az a sérelem, az a seb vár és kér gyógyítást ós enyhülést, a mely seb odakint sajog, még pedig nemcsak a protestáns iskolákban — ezzel legyünk tisztában — hanem minden felekezet iskolájában. Hiszen tudok én róm. kath. iskolákat és hitfelekezeteket is, a hol 250$ot fizetnek az állami adó után, látom, érzem vergődésüket. hallom tanácskozásaikat, hogy hogyan lüktet bennük egyrészt a ragaszkodás a felekezeti iskolához, másrészt a nyomor kényszere, hogy nem birják már tovább az adózást és iskoláikat át kellene bocsátaniok az állam kezébe ! A mint ez megvan a róm. kath. hitfelekezetnél, ép igy van ez a protestáns hitfelekezetnél is. Ép azért a t. képviselőház félre értette ennek a pártnak benyújtott határozati javaslatát, vagy talán csak a képviselőház egy része, a midőn azt hitte, hogy ebben a határozati javaslatban felekezeti izgatás van, vagy — a mint egyik lapban olvastam — még több is, a hitfelekezeti vagyon elvételének eszméje I (Zaj a szélsóbaloldalon.) Midőn ebben a pártban mi, a kik katholiku sok vagyunk, szívvel és lélekkel hozzájárultunk ehhez a határozati javaslathoz és elhatároztuk, hogy ezt védelmezni fogjuk és a kormány figyelmébe ajánljuk, nem hittük, nem is gondoltunk arra, hogy ebben a kérdésben felekezeti villongás támadhasson az országgyűlésen. (Igaz ! Ugy van ! a szélsóbaloldalon ) Számítottunk arra, hogy minden felekezet majd pártolására siet, mert ebben a kórdósben a magyarság veszélye rejlik. (Igaz! Ugy van a szélsóbaloldalon.) Midőn elhatároztuk, hogy ebben a kérdésben felfogunk szólalni, nem azok a példák lebegtek előttünk, a melyek felekezeti villongásokat adnak, hanem kerestük ós néztük azt a történeti nagy multat, a mely bizonyítja, hogy az évszázadokon keresztül ennek a nemzetnek jövőjét erős vállain a katholiczizmus vitte, évszázadokon tovább azután a nemzeti szabadságnak és a nemzeti önnállóságnak zászlaját vitte a protestantizmus. Méltóztassék oda nézni, t. képviselőház (az elnöki emelvény felé mutat.) ott a magyar nemzeti koronát két fehér angyal tartja: nos ez a két fehér angyal jelképezi a szabadság nagy gondolatában egyesült két hitfelekezetet ! (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Mi előttünk nem az elfogult katolikusoknak és nem az elfogult protestánsoknak képe lebeg, mi azokra az időkre gondolunk, a midőn