Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Egyesüljünk

tására. Óvó, védó munkát végeztek kezdetben. Tanácskozmányuk, munkájuk azonban mindinkább, különösen az 1790—1. reformországgyűlósben megnyilatkozó nemzeti eszmény hatása alatt, a nemzeti eszmény szolgálatában, a nemzeti tömö­rülés positiv munkájában folytatódott. Egyetemes gyűlésünk mindinkább egyházunk azon központi ^orgánumává vált, a mely kifelé és felfelé bátran rœegvédte a protestánsoknak békekötésekben is biztosított autonóm jogait s mely befelé a protes­tantizmus elveinek épségben való tartásával a nem zeti követelményeknek is lelkesen igyekezett meg­felelni. A protestantizmus elveihez hiven theológiai, dogmatikai vitatkozásokba nem ereszkedett. Hisz az evangóliom alapján nyugvó vallás elméleti ki­alakulása, a vallásszabadság elvét valló protestáns sgyházban, kinek-kinek sajátos egyéni joga. A náp nek nyelvét, az anyanyelvnek az istentiszteletben, valamint az iskolában vallásos épülés czóljából mindig tisztelte s ápolandónak is tartotta, mivel az éló, az egyéni hit a maga közvetlenségében ós erejében csakis az egyén anyanyelvében nyilatkoz­hatik meg: de megkivánta azt, hogy már itt is ezen az anyanyelvvel egybeolvadt közös gyűlésnél és közös iskolai gyűlésnél a nemzeti irányzat is meg legyen s kivánta azt, hogy a kik az egyház terén vezető munkára vállalkoznak, a vezető ma­gyar nemzet nyelvén szólaljanak meg. Nemzetiségi alapon nemzeti irányzattal munkálja egyházunk, a nemzeti consolidatiónak hazánk önállósága és fel­virágzása érdekében folyó nemes hivatását. Midőn egyetemes gyűlésünk ily szellemben, ily irányzattal folytatta tanácskozmányait, olyannyira megfelelt egyházunk szellemének ós természetes irányzatának, hogy az a testület, a mely kezdet­ben csakis szabadon meghivottak tanácskozó testülete volt, — mind inkább bele nőve képvise­leti alapon egyházunk szervezetébe, — annak köz­pontjába — kormányzó testületté vált, — mely a nyelv és hitalakulás, az istentisztelet dolgában oly kölönbözőképen tagolt egyházi testünket egysége­sen, egy szellemben a magyar protestantizmus szellemében kormányozza s vezeti. S már most: miért mondtam el mind ezt, — holott dolgozatom czime ós bevezetése szerint az unióról, az egyesülésről kivántam beszólni l? A komolyan eddig velem haladó bizonyára már is tudja azt, hogy tulajdonkópen mégis csak az unió­ról beszéltem, megjelölve azon az egyesülés alap­ját és czólját. Igenis „Egyesüljünk" mi különböző protes­táns felekezetek ós pedig épen ágy, a mint mi evangélikusok egyesültünk az egyetemes gyűlésben; Nem gondolunk mi holmi felekezeti egybe­olvadásra, a min a negyvenes években a Zayók hiába törték elméjüket ; nem gondolunk mi holmi dogmatikai kiegyezésre, a miről még ma is akár­hányan szelid lélekkel ábrándoznak. Mind ez meg nem egyezik a protestantizmus elvével. A renais-' sance korában, a vallási téren a protestantizmus­ban tudatossá vált, a természettudomány űtján is világosan bebizonyított igazság, hogy minden ha­ladás differentiálással jár, hogy egy-egy szervezet annál tökéletesebb, magasabb rendű ós az idők viszontagságainak ellentállóbb, legkülöntólébb ha­tásos reactió képesebb s igy óletteljesebb, életre­valóbb minél több egészen sajátos, egyéni szer­vekkel bir. A protestantizmus tehát nemcsak, hogy ki nem zárja egyes szerveiuek, egyes felekezetei­nek sajátos alakulását, hanem még azon felül azt kivánja, hogy ezen felekezeteken felül is a Jézusi szellem egységében a felekezetnek is minden egyes szerve, minden egyes tagja sajátos egyéni, élő hittel birjon s ennek alapján sajátosan alakitsa meg világnézetét. A magyar protestantizmus — ha saját elvéhez hű akar maradni — nem állhat más alapra; csakogy a Jézusi egységesítő szellem mellett megkívánja egyházi, vallási szervezetében is az egységesítő vezető magyar nemzeti szellemet. Ily és nem más szellemben való egyesülésre gondolok ón, oly egyesülésre, mely a létező fele­kezetek hitéletét, istentiszteleti rendjót, autonóm kormányzását legkevósbbó sem érinti, a mely egye­sülés csakis a közös feladatokra, közös megbeszé­lésére, közös mozgalom kifejtésére vonatkozik. Van már a reformátusokkal közös ügyes bi­zottságunk; a Baldácsy alap kezelésében ós élve­zetében közösen osztozkodunk a reformátusokkal ós az unitáriusokkal : miért ne teremtsünk az erdélyi szászok bevonásával oly hiva­talos képviseleti delegationalis testü­letet, a melynek feladataamagyar pro­testantizmus érdekeinek megvédése és érvényesítése?! Nemcsak elveink, hanem korunk, hazánk látó határain feltűnő jelek is intenek az egyesülésre. A vaticanumban absolutistikus módon szer­vezkedett a római katholikus egyház. A hierarchia eszménye ós dogmája győzedelmeskedett a római katholikus egyház történeti nemzeti alakulásai fö-

Next

/
Thumbnails
Contents