Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Egyesüljünk

tására. Óvó, védó munkát végeztek kezdetben. Tanácskozmányuk, munkájuk azonban mindinkább, különösen az 1790—1. reformországgyűlósben megnyilatkozó nemzeti eszmény hatása alatt, a nemzeti eszmény szolgálatában, a nemzeti tömörülés positiv munkájában folytatódott. Egyetemes gyűlésünk mindinkább egyházunk azon központi ^orgánumává vált, a mely kifelé és felfelé bátran rœegvédte a protestánsoknak békekötésekben is biztosított autonóm jogait s mely befelé a protestantizmus elveinek épségben való tartásával a nem zeti követelményeknek is lelkesen igyekezett megfelelni. A protestantizmus elveihez hiven theológiai, dogmatikai vitatkozásokba nem ereszkedett. Hisz az evangóliom alapján nyugvó vallás elméleti kialakulása, a vallásszabadság elvét valló protestáns sgyházban, kinek-kinek sajátos egyéni joga. A náp nek nyelvét, az anyanyelvnek az istentiszteletben, valamint az iskolában vallásos épülés czóljából mindig tisztelte s ápolandónak is tartotta, mivel az éló, az egyéni hit a maga közvetlenségében ós erejében csakis az egyén anyanyelvében nyilatkozhatik meg: de megkivánta azt, hogy már itt is ezen az anyanyelvvel egybeolvadt közös gyűlésnél és közös iskolai gyűlésnél a nemzeti irányzat is meg legyen s kivánta azt, hogy a kik az egyház terén vezető munkára vállalkoznak, a vezető magyar nemzet nyelvén szólaljanak meg. Nemzetiségi alapon nemzeti irányzattal munkálja egyházunk, a nemzeti consolidatiónak hazánk önállósága és felvirágzása érdekében folyó nemes hivatását. Midőn egyetemes gyűlésünk ily szellemben, ily irányzattal folytatta tanácskozmányait, olyannyira megfelelt egyházunk szellemének ós természetes irányzatának, hogy az a testület, a mely kezdetben csakis szabadon meghivottak tanácskozó testülete volt, — mind inkább bele nőve képviseleti alapon egyházunk szervezetébe, — annak központjába — kormányzó testületté vált, — mely a nyelv és hitalakulás, az istentisztelet dolgában oly kölönbözőképen tagolt egyházi testünket egységesen, egy szellemben a magyar protestantizmus szellemében kormányozza s vezeti. S már most: miért mondtam el mind ezt, — holott dolgozatom czime ós bevezetése szerint az unióról, az egyesülésről kivántam beszólni l? A komolyan eddig velem haladó bizonyára már is tudja azt, hogy tulajdonkópen mégis csak az unióról beszéltem, megjelölve azon az egyesülés alapját és czólját. Igenis „Egyesüljünk" mi különböző protestáns felekezetek ós pedig épen ágy, a mint mi evangélikusok egyesültünk az egyetemes gyűlésben; Nem gondolunk mi holmi felekezeti egybeolvadásra, a min a negyvenes években a Zayók hiába törték elméjüket ; nem gondolunk mi holmi dogmatikai kiegyezésre, a miről még ma is akárhányan szelid lélekkel ábrándoznak. Mind ez meg nem egyezik a protestantizmus elvével. A renais-' sance korában, a vallási téren a protestantizmusban tudatossá vált, a természettudomány űtján is világosan bebizonyított igazság, hogy minden haladás differentiálással jár, hogy egy-egy szervezet annál tökéletesebb, magasabb rendű ós az idők viszontagságainak ellentállóbb, legkülöntólébb hatásos reactió képesebb s igy óletteljesebb, életrevalóbb minél több egészen sajátos, egyéni szervekkel bir. A protestantizmus tehát nemcsak, hogy ki nem zárja egyes szerveiuek, egyes felekezeteinek sajátos alakulását, hanem még azon felül azt kivánja, hogy ezen felekezeteken felül is a Jézusi szellem egységében a felekezetnek is minden egyes szerve, minden egyes tagja sajátos egyéni, élő hittel birjon s ennek alapján sajátosan alakitsa meg világnézetét. A magyar protestantizmus — ha saját elvéhez hű akar maradni — nem állhat más alapra; csakogy a Jézusi egységesítő szellem mellett megkívánja egyházi, vallási szervezetében is az egységesítő vezető magyar nemzeti szellemet. Ily és nem más szellemben való egyesülésre gondolok ón, oly egyesülésre, mely a létező felekezetek hitéletét, istentiszteleti rendjót, autonóm kormányzását legkevósbbó sem érinti, a mely egyesülés csakis a közös feladatokra, közös megbeszélésére, közös mozgalom kifejtésére vonatkozik. Van már a reformátusokkal közös ügyes bizottságunk; a Baldácsy alap kezelésében ós élvezetében közösen osztozkodunk a reformátusokkal ós az unitáriusokkal : miért ne teremtsünk az erdélyi szászok bevonásával oly hivatalos képviseleti delegationalis testületet, a melynek feladataamagyar protestantizmus érdekeinek megvédése és érvényesítése?! Nemcsak elveink, hanem korunk, hazánk látó határain feltűnő jelek is intenek az egyesülésre. A vaticanumban absolutistikus módon szervezkedett a római katholikus egyház. A hierarchia eszménye ós dogmája győzedelmeskedett a római katholikus egyház történeti nemzeti alakulásai fö-