Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Egyesüljünk

a világi elemben, minta papiban tiszteli a tekintélyt, inkább kyriarcha, mint hierarcha; de nem a kabát. nem a Lutheröltöny, hanem az értelmes szó, nem a rábeszélés, hanem a meggyőzés imponál neki. Csak okoskodva enged. Ezért is gyűlósezósben, gyűlés vezetésében, akár bonyadalmas ügyek elrendezésében, ügyének erélyes és okos megvédésében kiválik. Az elmélet magában nem igen érdekli, — csak a mennyiben az életben alkalmazható. Az elmélet is gyakorlati kérdéssé válik. Ezért az istentisztelet rendjében, még a közös éneknek is szűkebb a helye, a liturgia majd egészen kiszorult, a művészi elem benne nem érvényesül: ellenben az értelmes, de mindenek előtt szónoki hatású egyházi beszéd ós ima az Istentiszteletnek kizárólag uralkodó eleme. A haladásnak hive, de nem túlzója. Nem a tekintély avagy a traditio, hanem az értelmesség szellemének gyakorlatias irányzata óvja meg a haladás túlzásaitól. Ezért is vezető szerepre hivatott. Igen természetes, hogy az egyház veteményes kertjeiben, az iskolákban a vallásoktatás is vidéki, sajátos typusokat mutat. A gyülekezetek szel" lemének megfelelő vallási tankönyvekkel találkozunk. Sokan szerencsétlenségnek tartják eme változatosságot. Eri nem. A mint minden egyes számára kivánom az egyéniség elvének érvényesülését: úgy az államnak, az egyháznak társadalmi egyéniesülósót is kivánom. Az egészen sajátosan kifejlődött családi szellem, családi traditiójával, szokásaival és családi érzésével az igaz kegyeletnek ós szeretetnek iskolája; az otthonnak szeretete pedig a hazaszeretetnek természetes gyökere. Az inductiót, a concretumot, a szemléletet hangsúlyozzuk a nevelés terén is, s újabb időben a eoncret jelenlevő érték tényezőket semmibe sem vesszük, általánosakkal, nemzetiekkel helyettesíteni kivánjuk. Nemcsak, hogy minden vidéknek nyelvét, mint a vidék sajátos szellemének megjegeczesedósót, s oly számos erkölcsi igazságnak közmondásaiban, énekeiben való megőrzőjét, mint a gyermeknek szülőivel s őseivel kegyeletesen egybefűző szellemi kapcsot fenntartandónak és ápolandónak tartom, hanem nagyon is kívánatosnak tartanám, ha minden vidéknek, sőt ha lehet, minden egyes helység elemi iskolájának, főleg a legalsóbb osztályokban külön olvasókönyve is lenne, a melyben a földrajzi, a történeti, a természetrajzi oktatás magából a helységből, a helységben történtekből indulna ki, a melyben helyt nyernének a vidék mondái, regéi s mely értékes mindert növendék lelkében átélt, szivéhez nőtt anyaghoz; csatlakozna mindinkább tágabb körben a nemzeti,, a hazainak ugyancsak így órtókesitett anyaga. Hogy ez úton a nemzetiségi érzés is tápláló anyagot nyer és igy a népben erősödik: az igaz. Ebben azonban az uralkodó nézettel szemben még magában véve nem veszélyt, hanem nyereséget látok. Evangélikus egyházunk épen az egyházi élet ezen egyéniesülésében birja sajátos kegyadományát, sajátos gazdagságát. Nem a véletlennek eredménye, hogy az evangélikus egyházban a sokoldalú műveltség, az egy dolognak több oldalról való és azért alaposabb vizsgálása, a műveltségi anyagnak is egyéniesülése sokkal intensivebb, mint a többi egyházakban. A nemzetiségekben birjuk a különböző sajátos életnek élő forrásait, ők a természetes közvetítők más nemzetek műveltségének és gondolkozásának. Mind abban nincsen baji Baj csak ott van, a hol ezen nyelvben és nyelv útján bírt értékekhez nem csatlakozik természetes szükségszerűséggel a nemzeti értékeknek anyaga; s még inkább ott, a hol ezen nemzetiségi érzés ellenkezésbe lép a nemzetivel ; s viszont ott, a hol a nemzeti szellem eme nemzetiségi úton nyert értékeket nem assimilálja, nem nyomja azokra sajátosságának bélyegét. Mind erről az államnak első sorban kell gondoskodnia, ez irányú ellenőrködésót legszigorúbban vennie ; de gondoskodnia kell a társadalomnak s igy az egyháznak is. Ezen kötelességót teljesítette a mi egyházunk is ós pedig oly korán, a mint csak tehette. Elszigeteltségében, elnyomatása idejében evangélikus egyházunk ily nemzeti szempontból való tömörülésre s a nemzeti szempontnak hivatalos órvónyesitésére képtelen volt. Hisz még közös beadványok, panaszok felterjesztésének jogától is elütötte ép az ettől tartó absolutistikus kormány egyházunkat. A mint azonban ezen elszigetelő nyomás csak nómikép engedett : egybegyűltek vezérfórfiaink az ország szivében a protestáns egyház közös ügyeinek megbeszélésére. 1735. éta találkozunk ily concurzusokkal ; 1758-ban megválasztják báró Zay Pétert primus et principilis inspec* tornak s 1774-ben királyi beleegyezéssel megalakult első evangélikus egyetemes gyűlésünk. Egyházunk közös bajainak hatályos orvoslása volt a közvetlen ok az egyetemes tanácskozmányok tar-