Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Veres József. Az 1848. XX. t.-cz. a képviselőházban

A magyar prot. népnek többször hivatkozott törvény végrehajtását követelő szava, kell, hogy teljes meghallgatásra találjon 1 A mig a nagy idők nagy öröksége kezeink közé nem jut, ez a tárgy gyűléseink asztaláról le ne kerüljön 1 Egyházunk törvényes jogának kivívásáért ki nem szállna síkra?! Népünk nyomora űz, hajt, kényszerit a küzdelemre 1 i Az igában görnyedők követelik az egyenlő séget. a viszonosságot és az anyagi teljes egyenjogúságot ! A nép szava most csakugyan Isten szava! Orosháza. KOVÁCS ANDOR. Az 1848-i XX. t.-cz. a képviselőházban. Veres József: T. képviselőház ! (Zaj. Halljuk l Halljuk!) Teljes készséggel elismerem, hogy azok az ügyek, a melyeket a magyar törvény a vallá3- és közoktatásügyi miniszter vezetésére biz, a legnagyobb gondot, sokoldalú tevékenységet és lelkiismeretességet követelik. Készséggel elismerem azt is, hogy a t. miniszter úr teendői végzésében nagy buzgalmat tanúsit. À reá bizott kényes ügyek közül a magam részéről egy olyanhoz akarok hozzászólani, a mely a legkényesebbek közé tartozik. Teljes tudatában vagyok annak, hogy, midőn egyházi kérdéseket érintünk a törvényhozás termében, akkor a legérzékenyebb oldalán nyúlunk minden polgárhoz, s ezen kérdésekhez csak elfogultság, szenvedély nélkül és tapintatosan szabad hozzászólni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igyekszem magam ehhez tartani és tisztelettel kérem a t. képviselőházat, méltóztassék sze rény nézetemet türelemmel meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk 1) A törvényhozásnak és kormányzásnak minden időben egyik legfontosabb, legkényesebb és legnehezebb feladata volt az állam és egyház egymáshoz való viszonyának rendezése. Az állam is, az egyház is, természete szerint mentől nagyobb befolyást igyekezett megszerezni magának az állampolgárokra, s versenytársak lévén, mindenik arra törekedett, hogy ó maga erősödjék, ha máskép nem lehet, a versenytársnak rovására is. kz áldatlan versenynek ós versengésnek némely országban azzal vetették végét, hogy a működési teret szigorúan elválasztották, mindegyik hatásának mezejét körülhatárolták s most már egyik a másiknak körébe, dolgába határsórtés nélkül nem avatkozhatik. Magyarországon is sok gond, viszály, sót háború forrása volt már ez az ügy, de teljesen és véglegesen elintézve még most sincs. A róm. kath. egyház, mint államvallás, századokon át döntő befolyást gyakorolt az állam ügyeibe, s a többi egyházakat megsemmisíteni törekedett. A XIX. század folyamán az állam önállóságra akart jutni, az egyházak pedig egyenjogúságot igényeltek. Ennek a törekvésnek kifolyása az 1848-ik évi XX. t.-czikk. De csak a törvényczikk, a törvénykönyvben. Az állapot az életben nem felelt meg ennek a törvénynek. Mert ez az állapot nem alakult át a törvényczikk intencziója, szándéka szerint. A törekvésben benne rejlő természetes igazság ereje nem szűnt meg azzal, hogy a valóságot nem tudta átalakítani, hanem most már szentesitett törvény erejével is támogatva, keresett új tért és módot, hogy eszméit mégis életbeléptethesse. Az 18 48-iki törvénynek második és harmadik szakasza némi tekintetben tért foglalt és hódított, átalakította a gondolkozást is. behatolt törvényeinkbe is. de teljes megvalósulást mindmáig nem nyert. Nehéz azt megoldani, de még nehezebb meg nem oldani, s azért ezt a kérdést mindaddig szem előtt kell tartanunk, mig kielégítő megoldását meg nem találjuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az 1848 XX. t.-czikket a nagyközönség szereti úgy tekinteni, mint nagy idők nagy embereinek merész elvi kijelentéseit, melyek eszményi magasban lebegnek, a közélet párás, poros légköre felett, mint tündöklő vezércsillagok, a melyek azonban a közélet mindennapi torzsalkodásában nem alkalmasak fényt szolgáltatni, a hétköznapi élet küzdelmeiben nem alkalmasak arra, hogy ennek fényét kövessük. Az ón felfogásom szerint ez a felfogás nagy tévedés Az 1848-iki XX. t. cz. nem hirtelen fellobbant lelkesedésből, nem az alkotás ós a lelkesedés lázas hevében rögtönözve alkottatott, hanem hosszan érlelt elvnek és tervnek eredménye. Már 1841-ben Borsodvármegye az összes vármegyéket felszóllitotta, hogy pártolják az országgyűlésen az ő indítványát, a melyet követei által beadatott ós a mely igy szól, hogy (olvassa:) „A papi jószágok jövedelmeiből kiszakítva előre azon meghatározandó összeget, mi az isteni tisztelet ós ennek díszes feltarlására igy kívántatik, hogy az legkisebb fogyatkozást se szenvedjen, a papi személyek állásukhoz és hivataluk fontosságához mérséklett, illendő ós meghatározott fizetést nyerjenek, az ezektől felmaradó jövedelem pedig részint a szükséges iskolák felállítására, a meglévők czélszerű elrendezésére, részint a tanítók kiképzésére és azok illendő fizetésére, nemkülönben országosan meghatározandó más közhasznú czélokra fordíttassanak. " Ezt az indítványt az 1844-iki országgyűlés alaposan tárgyalta. Az indítvány ott hosszas és igen érdekes, tanulságos vita után, a melyet a