Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Veres József. Az 1848. XX. t.-cz. a képviselőházban

1«0 kezemben lévő könyv nagyon terjedelmesen közöl, kisebbségben maradt ugyan, de a mélyre ható vita a közvéleményre nagy hatást gyakorolt, a kisebbség azzal a nyilatkozattal nyugodott meg sorsában, hogy e tárgy jelen állapotában, a jövendő feltámadásig nyugalomba helyeztessék. Hamarabb feltámadtak az elvek az irattár poros csomói közül, mint pártolói és ellenzői gondolták volna. Az 1848 iki törvény későbbi időszakban is gyakorolta hatását. Már 1868 ban, az alkotmány helyreállítása után a LIII t. cz. hivatkozik reá ós azt mnndja (olvassa:) „Addig, a mig a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény útján általánosan szabályoztatnék, az 1848. XX. t.-cz. alapján, a kezesztyón vallásfelekezetek viszonosságát illetőleg rendeltetik, stb." Ezen törvénynek, az 1848 iki törvénynek a kifolyása, később törvények által az egyházaknak, a középiskoláknak a törvényhozás segélyt ad, kiegészítette a tanitói ós lelkészi fizetéseket, a vallás szabad gyakorlatáról törvényt alkotott. Már 1868ban a tiszai ágostai hitvallású evangélikus kerület kérvényt adott be a törvényhozáshoz, a melyben sürgetik az 1848 iki törvény életbeléptetését. Az ágostai hitvallású egyetemes gyűlés ezelőtt hat évvel szintén kérvényt nyújtott be a kormányhoz, feltüntetvén a maga szükségeit ós hivatkozva az 1848 iki törvényre, kérte, hogy annak szellemében ezen szükségletek fedezéséhez az állam járuljon hozzá. Választ ezen kérvényére, bár ismételten megsürgette, az egyetemes gyűlés mindmáig nem kapott. A függetlenségi és 48-as párt 1901. évi felirati javaslatában erről igy nyilatkozik: „Az 1848. XX. t.-cz. végrehajtását nyomatékosan sürgetnünk kell, mert ettől várjuk, hogy a törvényes egyenlőség ós viszonosság alapján a vallásfelekezetek békéjét állandóvá tegye ós megelégedésüket megteremtse." A protestáns közvélemény gyűléseken ós iro dalomban hangosan kivánja az 1848 iki törvénynek nem betű. hanem szelleme szerinti végrehajtását. (Igaz I Úgy van I a szélsőbaloldalon.) Azok a felekezetek, a melyek századok óta javakat és alapítványokat kaptak az államtól, természetesen ennek a törvénynek végrehajtását nem kívánják, mert a mi előnyöket az nekik nyújtana, azt ők már régóta élvezik. (Úgy van 1 Úgy van I a szélsőbaloldalon.) Minden módot meg kell ragadnunk, hogy az egyenlőség, az egyenlő teherviselés, az egyenjogúság követelményének megfelelően a 48iki törvény szándékát életbe léptethessük. (Úgy vanl Úgy van I a szélsőbaloldalon.) Az egyenlőség elve törvényeink más részeiben és fajtáiban végre van hajtva. Ebben azonban épen ez az egyenlőség elve szolgált akadályul, mert végrehajtása lemondást ós áldozatot követel. Távolról sincs még meg a második szakasznak intézkedése sem, az, hogy a felekezetek között az egyenlőség, az egyenjogúság ós a viszonosság tökéletes volna. De sok tekintetben mégis legalább fejlődött; igyekszik megközelíteni a tökéletességet. A harmadik szakasznak intézkedése azonban még egyáltalában nem ment át az életbe. Es midőn mi, a függetlenségi ós 48-as párt, a t. képviselőház figyelmét erre felhívjuk, teszszük ezt abban a reményben, hogy szenvedély nélkül, elfogultság nélkül ós igazságszeretettel, (Úgy vanl Úgy vanl a szélsőbaloldalon.) a más vallású felekezetek érdekei iránti türelemmel (Úgy vanl Úgy van! a szélsőbaloldalon.) veszi azt fontolóra mindenki és az érveket türelemmel hallgatja ós latolgatja meg. Az 1848. törvényczikk 3. § a, a melyre főkép ki akarok terjeszkedni fölszólalásomban, igy szó! (olvassa:) „Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek, ez elvnek részletes alkalmazásáról a minisztérium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimeritó törvényjavaslatot fog előterjeszteni." Ezen szakaszban ón két nagy elvet látok kifejezve. Az első az, hogy az állam vállal át minden egyházi és iskolai költséget; a másik az, hogy az új törvényt a hitfelekezetek meghallgatásával kivánja megalkotni. Áz összes költségek átvállalása olyan nagy dolog ós ennek az elvnek kimondása a magyar törvényhozás addigi irányával annyira szakit, hogy még ma is szinte megdöbbenve nézzük azt a bátorságot, azt a határozottságot, a mivel úgyszólván ezer évnek irányát meg meri szakítani a 48 iki törvényhozás. Az első résznek intézkedése, hogy minden bevett vallásfelekezetnek egyházi ós iskolai szükségei közálladalmi költségekből fedeztessenek, nem mondja ugyan ki azt, hogy a mely felekezetek eddig az államtól javakat kaptak egyházi ós iskolai czélra, azokat visszaveszi az állam rendelkezése alá, de az logikailag ebből a törvényből egyenesen következik, mert azt al akkori törvényhozásról csak nem lehet feltenni, hogy minden egyháznak minden egyházi és iskolai terheit magára akarta volna vállalni ós azokat az alapítványokat és javakat, a melyeket már századok folytán erre a czélra egyik-másik felekezetnek adott, ott akarta volna náluk hagyni. -Kakovszky István: Nem is olyan ügyet len. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Csak egészen logikus I (Úgy van 1 a szélsőbaloldalon ) Veres József: Ez az elv nem is annyira ügyetlen, mert egészen katholikus államokban is nagyon sok helyen életbe van léptetve. (Úgy van I Úgy vanl a szélsőbaloldalon) Sietek azonban kijelenteni, hogy a mi felfogásunk szerint az egyenjogúságnak nemcsak az az egy mód felel meg, a mely a 48-iki törvényben benne van, sót bármennyire érthető, hogy annak a korszaknak nagj