Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kovács Andor. A nép szava, isten szava

nagyobb részben népünk verítéke árán játunk, hanem rajta legyünk immár azon is, hogy népünk végtelenül elszomorító sorsán, ínséggel küzdő, nyomorban sínylődő gyülekezeteinken segítsünk. Helyesen, dicsérendő buzgósággal járnak el azok a lelkészeink, kik orsz. képviselők útján sürgetik bajaink orvoslását. Oda, a nemzet sorsát intéző törvényhozás elé kell vinnünk elszomorító viszonyaink képét, lássák, ismerjék meg a nemzet képviselői azt az anyagi nyomorúságot, a melyben tengődünk s azokat a felette nagy áldozatokat, a melyeket az államnak hoztunk és hozunk ós lássák be ezek folytán azt is, hogy annak az újabban felmerült mozgalomnak, a mely nem politikai párt kebeléből indult ki, nem politikai napilap hasábjain kezdődött, hanem szülője annak az újabb időben a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület 1894—5. évi közgyűlése volt, nagyon megszívlelendő, a nemzet életére vonatkozásában is rendkívül komoly alapja van. Mozduljon meg minden egyes prot. gyülekezet szerte ez országban ; álljanak a gyülekezetek mozgalmának élére a hivatásos vezérek, a lelkészek és felügyelők ; küzdjenek az egyház javáért többé nem bárány türelemmel, de bátor lélekkel ; visszhangozzanak gyűlés-termeink az egyes gyülekezetekben, az egyházmegyék, kerületek és az egyetemes egyház gyűlései alkalmával attól a törvény biztosította, jogos követelésünktől, hogy az 1848. XX. t.-cz. 2. szakasza, mely az egyenlőség és viszonosság alapján a felekezetek közjogi helyzetét szabályozza, és a 3-ik szakasz rendelkezése, mely szerint „minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségei, — az illető hitfelekezetek meghallgatásával — közálladalmi költség által fedeztessenek," olyan mértékben mindenesetre, a milyenben azt az állam anyagi ereje megengedi, végre-valahára megvalósulást nyerjenek. Nem alamizsnát kérünk többé, hanem követeljük a nemzeti közös vagyonból minket, 4 millió protestánst, Isten és emberek előtt megillető örök részt. Kell, hogy a nemzet meghallja követelésünket; kell, hogy az állam megadja 4 millió polgárának szentesitett jogát; kell, hogy lerovassék irányunkban az a tartozás, melyet több, mint félszázaddal ezelőtt elvállalt az állam s még ma is hátralókban van vele. A róm. kath. egyház hazánkban — a nemzet kincseiből közel 500 millió korona értékű vagyont kapott honvédelmi és kultúrális czélokra. Az első kikötést egyáltalában nem teljesiti s az utóbbi feladatnak, hogy mennyiben tesz eleget,, mutatják: a kath. alsó papság szegénysége, a nem kath. kegyurak teherviselése, a róm, kath^ egyházhiveknek építkezés stb czélokra történő kényszerítő megadóztatása, a nyomorgó plébánosok, tanítók részére az államtól kikunyorált államsegélyek s korpótlókok igénybe vétele, A dús javadalmakkal bővelkedő püspökök hogy nézhetik azt el még a mai korban is, hogy tönkre ment, vagy a mai gazdasági nehéz viszonyok között élni alig képes földbirtokosok, protestánsok, zsidók tartják el a kegyúrság elavult intézménye révén plébánosaikat s gondozzák s tartják fenn a róm. kath. templomokat s parochiákat ? ! Hogy nem utasítják vissza a gyűlölt eretnekek, zsidók pénzét?! A tiszai egyházkerületnek fent idézett években az 1848. óvi XX ik t.-cz. megvalósítása érdekében megkezdett s az ev. egyházegyetem által is magáévá tett akczióját — melynek oly hűséges harczosa a „Magyar Szó" is — most már mi is folytassuk lelkesen, kifáradhatatlanul. Jogos kívánsága a magyar prot. népnek és egyháznak az, hogy számunk s a kath egyháznak adott vagyon arányában bocsásson az állam a prot. egyház rendelkezésére olyan tőkét, a mely azt megilleti. Adjon az állam ág. hitv. ev. egyházunknak 50 millió korona tőkét, mert egyenlő részesedésarányában ennyi illeti meg s ha az összeg előteremtésére ma nem képes, adjon e tőketartozásának megfelelő évi átalányt s biztosítsa a nekünk kiszolgáltatandó tőkét és járandóságot nem csupán kormány-ígéret, hanem biztosítsa a törvény. Ennyi ós ez a mi magyar evangelikus népünknek ós egyházunknak elnyomhatatlan óhaja, kívánsága, követelése. És addig el ne némuljunk, addig küzdeni minden megengedett ós törvényes eszközzel meg ne szűnjünk, mig a törvényes osz» tályrósz kezeink között nem lesz. Igaz, hogy papjainkon a kongrua rendezéssel valamit már segitett az állam, de hát az az összeg, a mit e czimén nekünk adott, nem több, mint csak egy tized része az oláh pópák részére kiutalt összegnek s népünk megterheltetését ez által semmivel sem könnyítette. Igaz,