Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Prot. egyházi és iskolai lap

németek, kiknek számára fényes palotát, házi kápolnát stb. építtetett a magyar állam. „Lelki gyakorlatokra" persze haza járnak Bajorországba, honnan mindig erósebb német öntudattal és a „lelki gyógyítás" terén érvényesítendő nagyobb pretenziokkal térnek vissza. Behozták, hogy a „főnöknőnek" minden beteg tartozik kezet csókolni. Az etkezós felügyeletére kirendelt „nővér" proprió moiu elkezdett kath. imádságokat mondatni „közösen," mely időre a más vallásúak eltávozhattak az asztaltól. Míg a „lelkiekben" folytonos terjeszkedésre törnek, áz orvosoknak való segédkezés munkájából mindinkább igyekeznek magukat kivonni. Eddig csak a betegekkel gorombáskodtak, sőt tettlegeskedtek is az „alázatos nővérek,- újabban az orvosoknak is nyakukra ültek. A szemészeti klinikán egy ily goromba nővér ellen panaszt emelt a betegek kértére az első tanársegéd s az eredmény ? -— a tanár-főnök nem tudott, vagy nem akart, vagy nem mert elégtételt szerezni betegeinek, s az intézet legjobb hirű orvosának, ki azonnal ott is hagyta az intézetet. — Vájjon esetlegesség e, hogy ez a derék orvos épen egyik erdélyi ref. paptársunk fia, — Dr. Báthori Endre. Ha igy megy a dolog, még megérjük, hogy az intézetnél csak kath. orvosokat s tán még betegeket is fognak megtúrni — az apáczák." Sárospataki lapok „Nagy tévedés volna azt hinni, hogy ennek a mai magyarországi áldat lan felekezeti helyzetnek az előállási oka a legközelebbi körülményekben rejlik. Azok az ú. n. egyházpolitikai törvények csak kifejezésre juttatói voltak s lettek ama titkon lappangó, de már reges régen meglevő áramlatnak, a mely e hazában egymás ellen uszitja az embereket s azt kérdezteti mindenkitől már az első találkozás alkalmával : milyen vallású vagy ? Kicsoda a forrása te hát a magyarországi felekezeti békétlenségnek? Senki más, mint az a fekete sereg, a mely a pápai hatalom szolgája lóvén, ezt a hatalmat szembe állitja az ország s a nenuet jogaival s szembeáilitván: a nemzet nem római katholikus vallású tagjaival a türelmetlenségét érvényesiti, hogy a politikai zavarokat vallásiak is növeljék s ily módon a zavarosban való halászat munkája sikeres legyen a legnagyobb mórtékben ! — Hogy az eldobott tűz-csóva hatása meglátszik mi közöttünk protestánsok között is : egészen természetes dolog. De kérdem : vájjon az a mi viselkedésünk azonos-e azzal a viselkedéssel, a melyet ott a túlsó táborban tanúsítanak? Vájjon a városi, a községi, a politikai életben mi protestánsok valóban élére állitjuk-e a felekezeti kérdést? Vájjon van-e nekünk politikai pártunk, a mely protestáns vallásérdekeknek áll szolgálatában? vájjon átkozzuk-e mi r. kath. atyánkfiait? Vájjon istentelenségnek minősítjük e azt, h t mi a r. kath. atyafiakkal kezet fogunk, azokkal bárátkozunk ? vájjon megtiltjuk-e azt, hogy iskolás gyermekeink a r. kath. embereknek köszönjenek? Vájjon hangzik-e a ml ajkunkról olyan nyilatkozat, hogy: jaj nektek tr pápisták I ?" Shakespere. Nemrégiben jelent meg egy könyv, mely egy különös chiffrevel akarja bizonyitani Shakespere összes munkáiból, hogy e munkákat Bacon irta, a ki ezt titkos jegyekben ki is* jelenti e darabok szövegében. Ez a Bacon theoria nem új. Annyi tudomány, annyi ismeret, annyi tanulság van a Shakespereben, hogy régi időktől fogva lehetetlennek tartották, hogy e darabokat egy közönséges szinész irta volna. A jogban oly jártas, mint egy jogtudós. Nyelye a legmagasabb ós leggazdagabb angol nyelv. Érzései a legfinomabbak, melyeket valaha földön járó ember érzett. Emberismerete több, mint bármely udvari emberé; S mindez egy színészben élt valaha? — Hiába minden theoria, az emberiség történetére nézve mindegy, hogy ki irta e műveket, azok oly csodálatos életet élnek magukban, hogy irójuk neve egészen mellékes, Shakespere vagy Bacon : a ki Romeot, Hamletet, Othellot s a többi harmincznógyet irta, az mindenesetre a legnagyobb intelligentia volt, a ki valaha e földön járt. Hogy" kinek hivták, mindegy. Elég tudni, hogy volt egy ember, a kiben a legmagasabb fokon nyilatkozott meg minden képesség, a mely valaha emberi lélekben szárnyát próbálgatta. S a lélek, a mely oly magasan szállt, mint egy madár, Petőfi kifejezése szerint, egy szűk bódéban töltötte életét, London külvárosában, a G-lobe-színházban, a hol könnyű szerrel, meggondolás nélkül, jobbára pén zért irta csodálatos darabjait. És ennek az embernek életében a legjelentősebb nap az a nap volt. a mikor lóra ült. hogy hazamenjen Streetfordba gazdálkodni. Az ő földi birodalmának, a Grlobe-színháznak a kópét találjuk a Nagy Képes Világtörténet most megjelent 156. füzetében. A 12 kötetes nagy munka szerkesztője Marczali Henrik, egyetemi tanár, ki egyúttal e köóet irója is Egy-egy gazdagon illusztrált kötet ára díszes fólbőrkötésben 16 korona; füzetenként is kapható 60 fillérjével. Megjelen mind311 héten egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Budapest, VIII., Üllői út 18. sz.) s minden hazai könyvkereskedés útján, havi részletfizetésre is. Protestáns egyházi és iskolai lap. „Az 1848 i törvénynek a változott viszonyokhoz mért igazságos végrehajtása elodázhatatlan tartozása az országos törvényhozásnak a magyar protestantizmus iránt. Váltó, a melyet az ország honorálni tartozik. Jog, a melyet a protestantizmus elévülni nem engedhet. Függő kérdés, a melyet megoldatlanul hagyni sem egyházi, sem állami érdekből nern tanácsos. Egy darab egyházpolitika, a me-