Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Szepesbéla

„Szabad vagyok és embernek érzem magam. .Ne sajnáljon és ne sirasson egy volt barátom se. Ellenkezőleg, azt kivánom neki, hogy — mint én — ók is lássák meg az igaz utat és találják meg az erőt azon haladni. Mert minden előtt ez hiányzik nekik ; tudom, kemény és nehéz dolog egyedül szállni szembe az élet küzdelmeivel, ha az elpuhító semmittevés életét megszoktuk. De ingadozni a lelkiismeret ós egy darab kenyér között, az gyávaság. Az őszintének Isten megadja a sikert. Ezen bizodalmam adott erőt, hogy széttéphettem minden Köteléket és felszólítom a félénk szívűeket, hogy ugyanígy cselekedjenek, előre biztosilom őket, nem lesznek magukra hagyatva." És ilyen gyenge szivüek sokan vannak. .Ruhám után még római pap vagyok — mondja az egyik : Öreg szüleim nálam vannak, a kiknek kilópésem megadná a halálos döíést. De lélekben Önökkel élek ezután, mig végrehajthatom kilépési szándékomat. Fiatal vagyok, még várhatok." Mások — mig azt hiszik, hogy áldásosán működhetnek — megmaradnak egyházukban. Egy ilyen beszéli: .Húsz év óta, mint egy falusi gyülekezet lelkésze — hirdetem híveimnek az evangéliomot — minden megrövidítés nélkül. Meglátogatom a betegeket ós közlöm velők a vallás vigaszát. He tenként kétszer megmagyarázom a gyermekeknek a kátét; többre nincs szükségünk. A községi iskolákkal nem állok hadilábon: minek is? Életem igaz elhagyatott. Nem ismerem a családi élet bol dogságát, de nem panaszkodom miatta. Nyíltan beismerem, hogy lourdesi csodákról, vagy Diana Vaughan ördöngóseiról nem prédikálok, semmiféle egyházi törvény erre nem kényszeríthet és híveim neui vennének többé komolyan. Embereim tudják, hogy nem ezeken, hanem a sziv tisztaságán és őszinteségén alapszik a jó lelkiismeret Politikával nem foglalkozom. Senkit el nem kárhoztatok az öiök tűzben ós értem, hogy nem mindenki gondolkozik igy. Csak egyet akarok : „Jézust hirdetni" és uralmát a szivekben megkönnyíteni. És ez nem áll egyedül ; a franczia papság körében hasonló evang. szellem mindinkább jelentkezik, természetesen ezzel párhuzamosan halad a laikus világ felébredése is. Ariége kerületben a papok nyilt ellenszegülésben élnek főnökeikkel. 1901. szept. havában egy kath. pap házasságát hirdette a polgári anyakönyvvezetónól a nélkül, hogy hivei ezen megbotránkoztak volna Rómában már nem igen bíznak az alsó klérusban ; de Róma maga is hitelót viszitette már úgy az alsó klérus nagyrószónél mint a laikusokál. „Igen sok pap van a ki már nem hisz a katholicizmusba. Nem törődnek az egyházi törvényekkel, ha azt szigorú büntetés néUül tehetik. Némelyek protestánsok, némelyek tökéletesen kö zönyösek. Az elsők úgy, mint az utóbbiak, lassan, dekatholizálják híveiket ós környezetüket! Prédikálnak a mit akarnak és jellemző halgatással mellőzik a tulajdonképeni kath. tanokat. Éveken ke^ resztül néha egy szóval sem említik dem a szűz Máriát, sem a pápát, sem a misét,, sem a gyónást stb., ilyen községek azt a benyomást teszik, hogy többé nem katholikusok és ez minden még oly heves ellenségnél többet árt Rómának. A püspökök behúnyt szemmel tűrik a kikerülhettem, mert félnek a tömeges kilépéstől stb stb. Hasábokat lehetne megtölteni az olyan róm. kath. papok nyilatkozataival, kik felismerték ós elég erősek voltak lerázni a római iármot, mely alatt éveken ós évtizedeken keresztül kínlódtak. Hogy többen ott nem hagyják Rómát minden tényével és gazdaságával, annak egyik oka az, hogy rendkívül nehéz reájuk nézve valami oly foglalkozást találni mely után többnyire hozzátartozóikkal együtt tisztességesen megélhetnének. A fenti s ezekhez hasonló nyilatkozatok biztatók és lélekemelők azért is, mert oly ország papságának ajkáról hangzottak, a melyben bár névleg róm. kath. — talán jobban mondjuk — épen mert róm. kath. — a nyilt hitetlenség viszi a vezérszerepet, a mit bizonyit A n d r 6 e hadügyminiszternek a minap egy tiszti körben mondott beszéde, mely szerint: valamelyes Isten létezésének eszméje abszurd, ők (a tisztek) nem fogják fejüket törni azon elavult hiten, mely szerint egy legfőbb lény, a mindenségnek öntudatos kormányzója — intézi a világ sorsát, ö maga (a miniszter) utolsó leheletéig küzdeni fog az ilyen babona ellen ós ugyanarra hivja fel tisztjeit a legénységgel szemben . . . stb. Ebből elég ennyi is. Önkéntelenül eszünkbe jut az írás szava Zsolt. XIV. de eszünkbe jut Gai. VI. 7. is. Ilyenek után nem igen csodálkozunk azonbár elég sajátságosan hangzik, hogy a mult évi péterfillér összegéhez is, mint már régebb idő óta Francziaország az, a mely aránylag a legcsekélyebb, sót nagyon csekély összeggel járul. Az egész összeg u. i. kitett 1.208,960 koronát. Leg többet adott Olaszország (298,560 k.,) Ausztria, Magyarország (254,400 k.,) az Egyesült államok (188,930 k.,) Anglia (186,240 k,) Belgium (185,280 k ) _ a többi államok összesen 640,800 k.-t adtak — 1870. óta a tavalyi bevétel volt a legkisebb. (Mikor szűnik be egészen? kérdezi a Friedensbote.) H a j t s B á 1 i n t. 1KODALOM. Erdélyi protestáns lap. kolozsvári egyetemi klinikákon is apáczák vannak alkalmazva betegápolókul, persze a Bajorországból importált