Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Szepesbéla

ISO a mennyiben 400—500 ev. egvnanisí Amerikában él. Keresztfalu leányegyházbari lakik : 59 lélek (Amerikában 40.) Nagy-Eór leányegyházban: 120 a lélekszám. Pénztári viszonyok: gyűjtések: a gyám­intézet javára: 40 k. 89 f. ; a rozsnyói árvaház karácsonyfájára: 3 k. 50 f.; templom ós iskola­építésekre a szokásosgyűjtóseken kivül az egyházi pénztár adott 14 k.-t; a pogány misszió ós a kerület számára rendezett gyűjtés eredménye: 2.30 ós 6.04 k. — Adományok a templom javára: eske­téseknél: 14 k. 75 f.; 11 úrvacsora alkalmából: 11 k. 36 f.; 3 offertórium: 17 k. 86 f. Megem­lítendő a Budapesten lakó Tomaschko Ludo­vika kisasszony elhalt szüleinek emlékére tett ado­mánya: szegényalapnak: 600 k., lelkészalapnak: 100 k. stb. — Vagyon: 1900. de cz. 31-én 55,814.41 korona. Elénk munkálkodásról tesz bizonyságot a je­lentés a belmisszió terén is. 1901. decz. 22. épen 40 éve volt, hogy Weber Samu lelkész-esperes, mint lelkész elfoglalta helyét és az egyházközség ez alkalommal is kimutatta szeretett, buzgó lelki* pásztorához való odaadó ragaszkodását. Áldásos működésének 40 éves évfordulóját ünnepélyesen ülte meg. KÜLFÖLD. Francziaország. E lapok mult évi 50-ik számában „Irodalom" rovatában röviden emlitve volt már, hogy a „Magyar Államnak" micsoda „zavaros látomásai" vannak akár az osztrák, akár a franczia „Los von Rom* mozgalomra vonatko­zólag. Az evang. szövetség közlönye nyomán most alkalmunk van neüány Rómától elpártolt kath. pap „vallomásával" olvasóinkat megismertetni, a me­lyek feleletül legjobban illenek akár a „Magyar Állam" akár más lapok hasonló tendentiájú ismer­tetéseire és méltók arra, hogy nálunk Magyaror­szágon is megszívleltessenek. S chat fer H. az 1901. július havában egy­házából kilépett assumptionista ezeket irja: „ . . . De mint a napraforgó a nap felé — úgy mi is Krisztushoz fordulunk. —Kétségbeesésünk jajkiál­tása mint távoli vizhang megtört és ajkainkra szállt az ima: „Jöjjön el a Te országod" Krisz* tus megragadta lelkemet és én újból reméltem. Ott hagytam a csuhát és követtem ót. ki ha most visszapillantok akkori társaimra, úgy megátkoznám azon embereket, kik azokat megfogták, azon átok­kal, melylyel Jézus sújtotta a terméketlen fü­gefát." A benediktinus pap M. S. ezt mondja: „Fogadalmamat letéve, hozzáfogtam theol. tanulmányaimhoz. Először olvastam a Szent írást. Összehasonlítottam Jézus tanát és életét azon élet­tel, melyet ón és társaim folytattunk. Ezen össze­hasonlítás azon meggyőződésre vezetett, hogy a& utóbbi tökéletesen ellentmond az evangóliomnak. Egy cella mélyében keresni a megszentesülóst, megittasulni ének ós zenétől, átkutatni a könyv­tárt, hogy egy senki által nem olvasott folyóirat­ban bebizonyítsuk, hogy ez vagy amaz a szent beszéd, nem ettől vagy attól az „atyától* ered — ez a benediktinusnak élete. Az evangéliom ellen­ben arra tanit, hogy — ha igaz keresztyén akarok lenni, feláldozzam magam testvéreimért, hogy meg­nyerjem őket a Krisztus számára." M. S. később világi pappá lett és Rómában, akarta tanulmányait bevégezni. „Itt Lutherhez hasonlóan utamat találtam Damaskus felé. Nemsokára mogórlelődött bennem a meggyőződés, hogy a katholikus tant, a mago­kat Krisztus követőinek mondó autokraták, meg­hamisították. A simonia ós az egyházi méltóságok­kal való kereskedés tapasztalata, a mely az örök városban cynikus módon terpeszkedik, — nem kevéssé gyorsította kilépésemet . . . Nehéz áldo­zatok árán találtam meg az igazsághoz vezető utat. Családom ós barátaim, mint renegáttal bán­tak velem ós elhagytak. Daczára annak, hogy iro­dalmi és bölcsészeti tanulmányaim alaposak, mind­eddig nem találhattam kenyeret. De bízom a gond­viselésbe ós a szükséges áldozatok — minden­esetre oly benső békét biztosítottak, melyet azelőtt sohasem ismertem." Meiveri Tódort, „trappista" papot elöljárói — bizalmatlanságból — a „Jóreménység fok"-ra küldtek, a hol a rendnek hires klastroma van. A hajón angol misszionáriusokkal ós általuk az evangéliommal ismerkedett meg. Angolországba menekült ós onnan tért vissza Francziaországba. Ma a Basel melletti Chrischona papnevelő (pro­testáns) intézet lakója, honnan a „Prétre converti" cz. lapnak igy ir : „Nyolcz nap óta vagyok oly szerencsés, kedves Chrischonámban élhetni. Mily boldog vagyok 1 Teljes szivemből hálát adok Istennek irántam való szeretetének ezen újabb bizonyítékáért .. . Mily nagy a különbség mostani helyem és kolostorom között. Itt is van meghatározott rend, de ez össze van kötve azon szent szabadsággal, a melyről az apostol azt mondja : „A hol az Úrnak Lelke vagyon, ott van szabadsági" Zúgolódás és keserű birálgatás itt nem létezik; és az természetes, mert itt az evan­géliom szerint élünk, mig a kolostorban minden emberi módon van szabályozva. Mennyi köszönet­tel tartozom Istennek, a ki a szolgaság ezen jár­mától megszabadított. Imádkozni akarunk azon szerencsétlenekért, a kik hasonló járom alatt még nyögnek ..." Egy volt japáni misszionárius Tébla J. exabbé irja:

Next

/
Thumbnails
Contents