Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Szepesbéla
ISO a mennyiben 400—500 ev. egvnanisí Amerikában él. Keresztfalu leányegyházbari lakik : 59 lélek (Amerikában 40.) Nagy-Eór leányegyházban: 120 a lélekszám. Pénztári viszonyok: gyűjtések: a gyámintézet javára: 40 k. 89 f. ; a rozsnyói árvaház karácsonyfájára: 3 k. 50 f.; templom ós iskolaépítésekre a szokásosgyűjtóseken kivül az egyházi pénztár adott 14 k.-t; a pogány misszió ós a kerület számára rendezett gyűjtés eredménye: 2.30 ós 6.04 k. — Adományok a templom javára: esketéseknél: 14 k. 75 f.; 11 úrvacsora alkalmából: 11 k. 36 f.; 3 offertórium: 17 k. 86 f. Megemlítendő a Budapesten lakó Tomaschko Ludovika kisasszony elhalt szüleinek emlékére tett adománya: szegényalapnak: 600 k., lelkészalapnak: 100 k. stb. — Vagyon: 1900. de cz. 31-én 55,814.41 korona. Elénk munkálkodásról tesz bizonyságot a jelentés a belmisszió terén is. 1901. decz. 22. épen 40 éve volt, hogy Weber Samu lelkész-esperes, mint lelkész elfoglalta helyét és az egyházközség ez alkalommal is kimutatta szeretett, buzgó lelki* pásztorához való odaadó ragaszkodását. Áldásos működésének 40 éves évfordulóját ünnepélyesen ülte meg. KÜLFÖLD. Francziaország. E lapok mult évi 50-ik számában „Irodalom" rovatában röviden emlitve volt már, hogy a „Magyar Államnak" micsoda „zavaros látomásai" vannak akár az osztrák, akár a franczia „Los von Rom* mozgalomra vonatkozólag. Az evang. szövetség közlönye nyomán most alkalmunk van neüány Rómától elpártolt kath. pap „vallomásával" olvasóinkat megismertetni, a melyek feleletül legjobban illenek akár a „Magyar Állam" akár más lapok hasonló tendentiájú ismertetéseire és méltók arra, hogy nálunk Magyarországon is megszívleltessenek. S chat fer H. az 1901. július havában egyházából kilépett assumptionista ezeket irja: „ . . . De mint a napraforgó a nap felé — úgy mi is Krisztushoz fordulunk. —Kétségbeesésünk jajkiáltása mint távoli vizhang megtört és ajkainkra szállt az ima: „Jöjjön el a Te országod" Krisz* tus megragadta lelkemet és én újból reméltem. Ott hagytam a csuhát és követtem ót. ki ha most visszapillantok akkori társaimra, úgy megátkoznám azon embereket, kik azokat megfogták, azon átokkal, melylyel Jézus sújtotta a terméketlen fügefát." A benediktinus pap M. S. ezt mondja: „Fogadalmamat letéve, hozzáfogtam theol. tanulmányaimhoz. Először olvastam a Szent írást. Összehasonlítottam Jézus tanát és életét azon élettel, melyet ón és társaim folytattunk. Ezen összehasonlítás azon meggyőződésre vezetett, hogy a& utóbbi tökéletesen ellentmond az evangóliomnak. Egy cella mélyében keresni a megszentesülóst, megittasulni ének ós zenétől, átkutatni a könyvtárt, hogy egy senki által nem olvasott folyóiratban bebizonyítsuk, hogy ez vagy amaz a szent beszéd, nem ettől vagy attól az „atyától* ered — ez a benediktinusnak élete. Az evangéliom ellenben arra tanit, hogy — ha igaz keresztyén akarok lenni, feláldozzam magam testvéreimért, hogy megnyerjem őket a Krisztus számára." M. S. később világi pappá lett és Rómában, akarta tanulmányait bevégezni. „Itt Lutherhez hasonlóan utamat találtam Damaskus felé. Nemsokára mogórlelődött bennem a meggyőződés, hogy a katholikus tant, a magokat Krisztus követőinek mondó autokraták, meghamisították. A simonia ós az egyházi méltóságokkal való kereskedés tapasztalata, a mely az örök városban cynikus módon terpeszkedik, — nem kevéssé gyorsította kilépésemet . . . Nehéz áldozatok árán találtam meg az igazsághoz vezető utat. Családom ós barátaim, mint renegáttal bántak velem ós elhagytak. Daczára annak, hogy irodalmi és bölcsészeti tanulmányaim alaposak, mindeddig nem találhattam kenyeret. De bízom a gondviselésbe ós a szükséges áldozatok — mindenesetre oly benső békét biztosítottak, melyet azelőtt sohasem ismertem." Meiveri Tódort, „trappista" papot elöljárói — bizalmatlanságból — a „Jóreménység fok"-ra küldtek, a hol a rendnek hires klastroma van. A hajón angol misszionáriusokkal ós általuk az evangéliommal ismerkedett meg. Angolországba menekült ós onnan tért vissza Francziaországba. Ma a Basel melletti Chrischona papnevelő (protestáns) intézet lakója, honnan a „Prétre converti" cz. lapnak igy ir : „Nyolcz nap óta vagyok oly szerencsés, kedves Chrischonámban élhetni. Mily boldog vagyok 1 Teljes szivemből hálát adok Istennek irántam való szeretetének ezen újabb bizonyítékáért .. . Mily nagy a különbség mostani helyem és kolostorom között. Itt is van meghatározott rend, de ez össze van kötve azon szent szabadsággal, a melyről az apostol azt mondja : „A hol az Úrnak Lelke vagyon, ott van szabadsági" Zúgolódás és keserű birálgatás itt nem létezik; és az természetes, mert itt az evangéliom szerint élünk, mig a kolostorban minden emberi módon van szabályozva. Mennyi köszönettel tartozom Istennek, a ki a szolgaság ezen jármától megszabadított. Imádkozni akarunk azon szerencsétlenekért, a kik hasonló járom alatt még nyögnek ..." Egy volt japáni misszionárius Tébla J. exabbé irja:
