Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Szentiványi Árpád

szërsmind nemzeti hós, nemzetének a romanismustól való felszabadító ja is. Mind ez a protestantizmus természetével Szükségszerűen adva van. Ezen természetes és épen azért a protestantizmus megsemmisítése nélkül soha meg nem szűnő s meg nem szüntethető követelmények és jogok mellé a történeti viszonyok, a közösségnek államban való léte, valamint nevelési szempontok is még egyéb külső jogokat és külső követelményeket és ezzel a törvényszerűségnek jellegét is reá ruházták a protestáns vallási közösségre. Az államban és pedig a római katholikus egyházzal szemben kivánt a protestáns vallás is elismertetni : épen azért is ily viszonyok közti fenntartása érdekében nem volt elégséges az evangéliomra való hivatkozás, mint a melyre a római katholikusok is hivatkoztak; közös hitüket a kor világnézete, a kornak nyelve szerint kénytelenek voltak kifejteni, hogy ezen törvényes codex, ezen egyesületi alapszabályok alapján mint jogosan is létezők az állam részéről is elismertessenek. Nem a protestáns egyház természete, hanem a protestáns egyháznak az akkori katholikus egyházzal szemben az akkori államban való léte tette szükségessé az akkoriban fogalmazott hitvallások előterjesztését. Ily hitvallások, a melyek a különböző korok különböző világnézete és nyelve, vagyis egy szóval szellemi individualitása szerint különbözőképen magyarázzák a protestáns vallás egyedüli szabályozóját a Krisztus személyiségét éltető s az evangéiiomban elibénk lépő szellemet : épen ezen egyéni jellegüknél fogva az általános kötelezettségnek természetével uem bírhatnak. Egyéni kortünemények, a melyeket épen oly joggal, vagy jogtalansággal mások is válthatnak fel. Csak a korra való tekintettel bírtak értelemmel és értékkel. Ezen csak relatív értéket a confessio augustana szerényen el is ismeri: a „quatenus consentiunt cum scriptura sacra"-jával. Mi sem volna ezért is fonákabb, a protestáns szellemmel ellenkezőbb, mint ha ezen a XVI. században, az államban a római katholikus egyházzal szemben való megélhetés czéljából, relativ értékük tudatával szerkesztett hitvallások ma a XX. században általánosan kötelezőkként állíttatnának fel. Egyóniesülést, egyéni hitet az evangóliom szellemének erejében kiván a protestáns egyház s nem törvényesen kötelező és pedig oly evangéliomi magyarázatot, H melyet a traditionális tan elhomályosított, s melynek még akkoriban is csak kortörténeti jelentősége volt. Stabilismussal vádoljuk a római katholikus vallást I pedig mennyire fejlődött sajátos voltában a Tridentinum és különösen a Vaticanum útján. S íme mi, kik mást stabilismussal vádolunk r mi a XVI. század hitvallási iratai mellett megnyugodni kívánunk. Mennyire változott minden körülöttünk : a római katholikus egyház, az állam maga is; változnak, mert élnek: s mi, azok a protestánsok, a kik a haladás elvét feltalálták — a haladókat a hitvallásokkal akarjuk megállítani?! Nincs szükségünk ezekre mint szabályzókra, sem nem újakra: mivel a protestáns egyház az evangóliomnak hivatalos magyarázatát nem ismeri, hanem minden hívének kezébe adja a bibliát s minden hívétől megköveteli az evangóliomnak szabad kutatását és az evangéliomi szellemben való életet, e szellemnek egyéniségünk teljességével való szolgálatát. De nincs szükségünk azért sem, mivel maga az állam is a vallás szabadságának elvére helyezkedve, azon vallási társulatot, azon egyházat, mely épen ezen elvet, mint sajátosát vallotta, mely tisztán az evangóliom alapjára építette létét s ezért megköveteli híveitől, hogy a hit bennük egyéni legyen ós ezért egybeforrjon életük a történeti hatalmakkal, a család, a nemzetiség, a nemzet értékeivel, azokat megszentelve, azt az egyházat, a mely az egyéni hit követelésével másnak hitét sem sértheti meg, s az evangóliom szellemében e világon nem uralkodik, hanem szolgálni kiván s igy e világ hatalmasaival az állammal összeütközésbe nem juthat, az állam ezt az egyházat tisztán csak is ez alapon eltekintve a bármily részletező hitvallástól nemcsak létében elismerni, hanem saját maga érdekében igen természetesen kultúrális törekvéseiben támogatni s a vallási türelmetlenséggel szemben megvédeni is fogja. A protestáns egyháznak egy másik ós pedig szintén természetével ellenkező baja az, hogy fejedelmek léptek be az egyházba és pedig a helyett, hogy bíborukat levetnék s mint egyszerű emberek Isten elóti megaláznák magukat, s embertársaikkal, mint testvérekkel a bűn és baj elleni küzdelemben ós Istenben, mint a kegyelem forrásában megerősödve kezet fognának ; itt is hatalmuk pompájában jelennek meg s az egyházat* az emberi megalázkodás e helyét — saját képzelt nagyságuk zsámolyául — hatalmi kifejtésük