Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Albert József. A szellem világából

«gyik eszközéül tekintik. A világi, az emberi tekintélj előtti meghunyázkodás, ezen protestáns képtelenség ezzel behúzódott a protestáns egyházba s az az önálló, csak az evangeliom alapján nyugvó intézmény mindinkább állami intézménnyé vált, a melybe a tekintély mellé megtelepedett az állammal járó jogi szempontnak hangsúlyozása, a törvényszerűségnek szelleme Nem szeretnék azonban fólreértetni ! Állitom, hogy a hitvallások, valamint a tekintólyszerŰ3ég nem a protestáns egyházból, annak természetes talajából nőttek ki; állitom, hogy a történeti viszonyokban gyökereznek eme nem protestáns hajtások s mégis távol állok attól, hogy azokat egyáltalában semmiseknek, értékteleneknek tekinteném. Van ezeknek még a protestáns egyházon belül is paedagógiai értéke. A protestáns egyházon belül is minden egyes egyháztagnak még csak protestánssá kell fejlőd nie. Fér fiú nem születik. Minden egyes férfiú valamikor gyermek volt. Minden egyes embernek, ha igaz ember akar lenni: át kell élnie az emberiség fejlődési fokozatait A keresztyén embernek szabadságára, a protestáns férfiú szabadságára lassanként fel kell emelkedni s igy szükségszerű a tekintélyszerűség, a törvényszerűség stádiumain áthaladni. A protestáns egyház sem nélkülözheti ezért és — de csak paedagógiai szempontból ezen tényezőket. Eszközök ezek, hogy mellőzzük a mint elértük a czélt. Mozzanatok ezek, melyek mint a fejlődésnek maradványai egyénileg színezik protestáns egyházunkat, de nem ezek tükrözik vissza a protestantizmus igaz vonásait.j Türelmesek vagyunk ezekkel szemben, mert tudjuk azt, hogy a protestantizmust történeti fejlődésében kell az egyesnek is átélnie ; de leghatározottabban tiltakozni kellene ezek ellen, ha épen ezen a protestantizmusra nézve csakis eszközi jelentőségű tényezők magát a protestáns jelleget, a protestantizmus lényegét akarnák maguk számára lefoglalni ; ha az, a mi csak mint fejlődési mozzanat benn van a kifejlődöttben úgy akarna feltűnni, mintha maga alkotná az egészet. A törvényszerűnek, a jogszerűnek természetében fekszik az egyenlősítés, a mindenek fölött való uralkodás. Őrködni kell, hogy a protestantizmus természetével ellenkező ezen irányzat, a melynek a jelen államosító irányzat is kedvez — valamiképen uralomra ne jusson. (Folyt, köv.) NEM KI DE MI. A szellem világából Egy jeles magyar iró abban foglalta össze a mult század iudományos búvárlatainak eredményét, hogy „többé nincs csoda 1" Ezzel szemben a nagy gondolkodó, Carley, a koránra hivatkozik: „A világon minden csoda." Csoda a nap fölkelte és lenyugta; a teremtett lények támadása és enyészete ; csoda a hangok harmóniája, s végtelen csoda, a hogy az elemek vegyületéből új testek keletkeznek. Ugyan, a dolog lényegére nézve, mennyivel tud többet az, a kit megtanítottak rá, hogy nem a nap sétál végig az égen, hanem a föld hol egyik, hol másik telét fordítja felé s a szerint botorkászunk mi sötétségben, vagy világosságban? Hát nem egyformán rejtelem marad-e számunkra még mindig a világ? Es mégis úgy vagyunk formálva, hogy rendkívül megnyugtatólag hat ránk, ha tudásunk a valóságnak megfelel A telepathia tüneményeit évezredak óta suttogják, emlegetik, s csak most volt bátorsága egy derék franczia tudósnak, Flammarionnak, hogy a kérdést tudományos vizsgálódás tárgyává tegye. Kutatásairól a philosophiai szaklapok nagy elismeréssel szólnak. Majdnem kétségtelenül bebizonyítja, hogy a haldoklók azokkal, a kiket szeretnek, száz meg száz mértföldnyi távolságban, akár álom, akár testi megjelenés, akar fizikai erőszakos tünemény alakjában képesek tudatni bekövetkezendő halálukat. Rendkívül érdekes probléma. Ha ez igaz. akkor az emberi tudás határát egy délkörrel kijebb toltuk. Mert mit tudtunk eddig a lelki élet tüneményeiről ? Tudtuk azt, hogy a lélek az érzeteit messze a térbe képes kivetítni (projiciálni.) Ha az újjunk végét tűvel megszúrjuk, a fájdalmat az újjban érezzük, pedig az valahol benn a lélekben van. Ha kezünkbe botot fogunk s a tőidre nyomjuk, az ellenállás a bot végén érezhető. A tornyot, a hegyet tőlünk száz vagy ezer lépésnyire látjuk, pedig képe tulajdonképen a lelkünkben van. A ki nem hiszi, olvassa el az orvosi szaklapokat. Akárhányszor előfordul, hogy vakonszületettnek felnőtt korában leveszik a szeméről a hályogot. Az ilyennek házak, tornyok, hegyek stb. közvetlen a szeme előtt tánczolnak. Roppant csodálkozik, hogy lépten-nyomon nem ütközik valamely tárgyba. Ugy jár, mint gyermek, a ki a holdat meg akarja a kezével fogni, mert azt hiszi, hogy mellette van. E példák is azt bizonyítják, hogy a bennünk lévő Képeket először közvetlen közelünkbe, azután járás-kelés útján tőlünk a messzetávolba is kihelyezzük. S ime Flammarion bebizonyítja, hogy nemcsak a bennünk levő képeket, hanem a bennünk támadt gondolatokat is ezer meg ezer mértföldnyi távolságra kiröpithetiük, még pedig úgy, hogy ez mások által is észrevehető lesz. Ugyan képzelhető e még