Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt
dottaiD, nemcsak igazolják, de túl is Hezitálják, lel kel tennem Pröhle és társai következetességétől, hogy velem együtt Luthert is legalább is velem egyenlő — interdictum .alá fogják. Rászolgált I Minek irt olyat, a mi „frivol ! M * * * Hanem a káté: az másl Itt már Pröhle s elvtársai elszánt harczi kiáltással sorakoznak Luther köré, panaszosan kiáltva a világba, hogy : Stromp ,a kátét a vallásoktatás teréről száműzi." Gondolom, szavaim itt sebeztek a legjobban. Azért is már egyenesen tanári és lelkészi eskü met vetik szememre : igy akarnak — megtéríteni vagy megfélemliteni. Hát én meg Pröhleéket akarnám egy nagy tévedésükről felvilágositani. A mi nem is lesz igen nehéz dolog, csak előbb, mint ez minden helyes magyarázatnál illik, állapítsuk meg a magyarázandó szöveget. A zofisták azt mondták: „Mindennek mértéke az ember." Sokrates erre azt mondta: nem úgy. hanem ^mindennek mértéke a helyes mód" szerrel gondolkozó ember. u Egy kis betoldás az egész: s egész más világ tárul elénk, az ismeret, az erkölcs világában egyaránt. Hát épen igy vagyunk most mi is egymással. Pröhleék azt mondják, hogy én „a kátét a vallásoktatás teréről száműzöm." Erre én azt mondom: hiba van a szövegben, hiányzik belőle három kis szócska, t. i., hogy én a kátét, »úgy a mint van," száműzném a vallásoktatás teréről. 6) Nos, ez a 3 kis szócska igen fontos dolog s egészen más világosságba helyezi az egész kérdést. Mert én nemcsak hogy nem számúzöm a kátét, ellenkezőleg, expressis verbis kijelentettem, hogy »ne értsük félre egymást. A mi a kátéban van, azt az anyagot én a korszellem által megkívánt genetikai elv paedagógikai alkalmazásával mind beillesztem a vallásoktatás keretébe" — ámde a kátét „úgy a mint van, a maga integer egészében, czélra nem vezető, sőt ^ Megjegyzem, hogy előbb, a hol szavaimat idézi, Ptöhle ez .ágy a mint van" szavakat is szövegébe foglalja» de azntán egészen ignorálja, söt végső összefoglalásában egyszerűen elejti. — Szándékossággal vádolni nem akarom: de ekkor is megmarad — a tévedés. a czéltól elterelő didaktikai eszköznek tarlóm.Megmondtam azt is, miért. Azért, mert hiszen a káté már összefoglalása, leszűrődése a keresztyén alapigazságoknak, tehát valójában a vallásoktatás végére tartoznék, mi mégis ezt mindjárt elején tanítsuk?" A mikor még a gyermekekben nincs meg a kellő fogékonyság a káté dogmatikai subtilitásai iránti? A mint észrevehető, én a káté ellen nem hitelvi, de paedagógikai szempontból fejeztem ki aggályomat s azt most is teljes mértékben táplálom. Ennek igazolását a hivatkoztam éppen a Oredo 2 ik christológiai szakaszára, a mi feleit dr. Daxer is, Pröhle is annyira felzúdultak. Pedig most is vallom, hogy azt a symbolumot, metaphysikai subtilitásánál fogva, nem magyarázhatjuk meg a gyermeknek ; üdvoekonomiai magyarázata pedig ugyancsak még a népiskolában korai . . . Pröhle azt mondja, hogy éti nem értem, nem tudom megérteni Jézust megváltó mivoltában : óh igen, éppen erre szolgál az üdvoekonomiai magyarázat, metaphysikailag csakugyan érthetetlen tan az s a ki nekem azt ez alapon érthetővé tudná tenni, legyen az Athanasius, Aquinoi Tamás, Calovius, vagy Pröhle: „erit mihi magnus Apolló." Avagy nem veszi-e észre Pröhle, hogy Luther maga is az üdvoekonomiai magyarázatot használja kátéjában? Ámde e tan s e magyarázat is még egy gyermeknek — korai . . . Ismerkedjék csak meg előbb jól Isten igéjéből magával Istennek örök Élő igéjével, majd azután könnyebben el fog igazodni a symbolum tanán is, hitének kalauzolása mellett. Egyébként örömmel constatálhatom, hogy e paedagógikai felfogásommal éppen nem állok magamban. Maga az egyetemes tanügyi bizottsági javaslat hasonló értelmű kijelentésére utalhattam felolvasásomban s a pozsonyvidéki 3 esperesség papi értekezlete is úgy vélte, hogy „a káté oktatása, kellő előkészítés után, a tanítás befejezését képezni 4 4 van hivatva. Hogy egyébként magával Luther kátéjával szemben, nem tekintve imént indokolt paedagógikai aggályomat, mily nézetben vagyok, azt Pröhle megtudhatja, ha elolvassa „Confirinácziói oktatásügyünk reformjához" cz. ugyancsak a pozsonyvidéki esperesség papi értekezletén felolvasott, e b. lapok 1899. évfolyamában s ezután külön kiadásban is megjelent tanulmányomat, a hol e kátét egyenesen a keresztyén hittudat ,cso-
