Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt

Paedagógice véve már most a dolgot, a kérdés igy áll: Ha Krisztushoz akarom növendó kernet vezetni, előbb még átjárjam e vele az egész ó-szövetséget, avagy egyenesen belépjek a újszövetségbe? A felelet előttem világos, meg is adtam világosan, ragaszkodom is hozzá hiven, ós ha Pröhie még olyan frivolnak és lelkiismeretlennek tart is. Minek tanitsam én az én növendékemet előbb arra, hogy „Ne csinálj magadnak faragott képet," ha mindjárt arra taníthatom : „Szeresd Istent !" Minek tiltsam neki, hogy „Ne ölj 1 Ne lopj!" ha mindjárt azt véshetem a szivébe: „Szeresd tenmagadat I tenmagadon Isten kópét. Vagyis minek neveljem előbb zsidónak, ha mindjárt keresztyénné tehetem. Lám, Pröhie megrótta egy hivatkozásomat Rousseaura, ennek egyébként általam is kiemelt cynismusa miatt. Biztosithatom Pröhlét, hogy egyáltalán nem vagyok Rousseau hive, bárha nem tagadom, hogy sokat tanultam tőle. Az a hivatko* zásom Rousseaura illusztrálása volt annak, hogy mikép gondolkoznak sokan — velem együtt — a metaphysikai szellemű kátétanitásr ó 1. Ám most én is gratulálhatok Pröhlónek, hogy Rousseauval került egy sátor alá. Olvassa el az „Emil" második könyvének azon passusát, a melyben Rousseau az erkölcsi törvényről szól, és szórói-szóra ezt fogja találni: wAz egyetlen erkölcsszabály, mely a fiatalságnak megfelel és egyszersmind az érettkorúakra is a legnagyobb íontossággal bir az, hogy másnak rosszat ne tegyünk."

3) Igy kerül hát Pröhie ó szövetségi felfogása közelebbi érintkezésbe Rosseau naturalismusával, mindkettőnek kiinduló elve a negatívum lóvén. A külső parancs, a tilalom. Hát már én inkább mindjárt csak ama Positivumhoz vezetem a növendékemet s nem tanitom őt szabályokban, de Jézus személyes ólő példáján értetem meg vele, mit tesz a szó : Szeretet . . . Egyébként sietek Pröhlét megnyugtatni, hogy bárha ő engem a „genetikai fejlődés" módszerelve miatt evolutionalista pogánnyá tett is: ón e kis véletlen találkozásából Rousseauval ót egyáltalán ennek naturalismusával nem gyanúsítom ... Hanem még egy a bökkenő. Elvetvén a törvényt: megszüntetem a törvény és e rangéliom helyes viszonyát — mondja Pröhie. Nem úgy, nem. Ellenkezőleg: megmutatom a kettő közti helyes viszonyt. Hiszen éppen azért *) Rousseau: Emil. Magyar ford. 93. 1. hozom a kettőt, ó és újszövetséget gen ti kai kapcsolatba I Es éppen ezért akarom én az ó-szövetséget az új szövetségnek, tehát a törvényt az evangéliomnak retrospectiv tükrében megvilágítva tanítani. E^ért ismerem én el a törvény ,p a i d a go g o sz* voltát: különben egyszerűen,,végleg el kellene dobnom azt. De okvetlen szükséges e azért, hogy a vallásoktatást e törvényen kezdjem? Avagy nem helyesebbe, ha éppen nevelői szempontból az új-szövetséget az ószövetség megfelelő példáin is szemléltetem? Mert, hogy az a vallásoktatás szempontjából gazdag kincse» bánya az a valláserkölcsi szemléltetés számára,, ugyan sohasem tagadtam, sót az egyik legkényesebb példán, Jákob példáján magam igazoltam... S nem válik e akkor az ószövetség maga „paidagogosszá" az ón nevelói kezemben? . . . Nagyon jól tudom én, hogy mit tanit maga Luther ós éppen a legfenségeseb munkájában („A keresztyén ember szabadságáról") a törvény ós evangéliom viszonyáról, a melyet teljesen a már említett Augustinus-féle mondás szellemében magyaráz; másrészt azonban tudom azt is, hogy a törvénynek magára semmi jelentóséget sem tulajdonit. E tekintetben Pröhie figyelmét felhívom Luther a német nemzet ker. nemességéhez írott művében a XXV. fejezetben foglalt vallásoktatási reformelveire, a melyekben mindenütt csak azi evangéliom tanításáról szól

4) s még inkább Luther egy beszédére, mely az az Isten országáról szól Ebben egy helyen ezt mondja :

5) „Gottes Reich vrird durch kein Gesetz vollbracht oder reguliret, auch nicht durch Gottes, viel weniger durch Menschen Gesetze, sondern allein durch Evangelium und Glauben zu Gott, durch welchen die Herzen gereinigt und befriedet werden, so der heilige geist ihnen eingiesst Liebe und Erkenntniss Gottes und machet den Menschen ein Ding und einen Geist mit Gott ..." Azt fejtegeti, hogy Isten országa a szeretet lelke a szivekben, a mely szeretetben maga Isten ól. Ám Istennek e sajátos önkijelentő módját semmiféle törvény útján fel nem ismerhetni csakis evangéliom útján Nem is jut a törvény útján senki az Isten országába, csakis az evangéliom vezetésével. Jól esik az embernek „socium habere ma» lórum.* Mert azok után, a miket eddig Lutherból idéztem, s a melyek mindazt, a mit ón mo»~«) Masznyik-Stromp i. m. 150. 1. ») 1691. altenburgi kiadás II 852. 1.