Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt

megcsalja: csak szive alaphajlamát követte, mely az igért üdvre irányul . . . Hát nem borzad e hajunk az égnek, ily erkölcsi és paedagógikai szörnyűség hallatára I Hiszen ez valóban a — „Liguori moráljai* (Köhler.) Viszont azonban milyen mély, milyen szép, milyen igaz az a jelenet ott Béthelnél, a mikor a bűnös Jákob lel kének rettenetes önvádjai alatt összeroskad, de ugyanekkor meg is nyilik szániára az égII Ezért mondottam ón, hogy az egész Jákob tudósítást <}sak ez egyetlen bótheli jelenet staffagejaként, használnám fel. És e zt az eljárásomat ítéli el Pröhle, mondván, hogy Stromp „az Isten igó jót a mai korszellem felfogása 3zerint módosítja megnyirbálja" . . . Én nem vagyok a supranaturalistikus onho<loxia hive, de merem állítani, hogy több tisztelettel vagyok az ó-szövetség iránt, mint ők, a midőn ügy értem az egész Jákob történetet, hogy ott csakugyan Jákob előbb mint tényleg bűnös ember rajzoltatik s nem mint csalás útján az üdvre sóvárgó szent hős ... És ha növendékeimnek, mint tanító, e részletet magyarázom, mindig úgy magyarázom meg, hogy megutálják Jákob bűnén a bűnt, ós megkívánják Jákob töredelmón a kegyel m etl Vagyis az ó-szövetsóget mindig csak kellő megrostálással, tehát csak annyiban használ nám fel, a mennyiben az az új szövetségi vallásos világnézet igazolására alkalmas vagy azt genetice előkészítő mozzanatokat tartalmaz (novurn testamentőm in vetere latét) s természetesen mind e helyeket egytől egyig az új-szövetség retrospectiv megvilágításában adnám (vetus test. in novo patet.) Pröhle ugyan azt mondja, hogy az, hogy ón az ószövetséget a vallásoktatásból még sem szándékozom teljesen kiküszöbölni, nem egyéb, mint „mentegetódzés" azon merész állitások után, a melyeket előzőleg az ó testamentomról elmondtam. 0 nein I Hanem igenis ez egyenes íolyomá nya épen az én genetikai módszeremnek, a mely az ószövetségben az új előkészítését látja. Arra a „mentegetódzés" gyanújára nézve pedig legméltóbb feleletem az, hogy nyíltan kijelentem, hogy mindazt, a mit az ó szövetségről el mondottam s itt is fejtegettem, egész ter je delmóben fenntartom. Újból hangsúlyozom, hogy képtelen ós visszás dolog az, „a midőn a keresztyén gyermeket, a kit a hit ós szeretet autonómiájára kellene nevelnünk, visszavezetjük a törvény heteronómiájára,*) hogy azon épüljön fel a keresztyén világnézete ós erkölcsisége !" Valóban érdekes és mulatságos látvány, a midőn Pröhle, a ki — mint láttuk — tagadja azt. hogy Jézus „a vallásos fejlődós folyamában" jött volna e világra, most meg, csakhogy védelmezze velem szemben az ó szövetségnek absolut isteni tekintélyét, annyira elragadtatja magát, hogy Jézust egyenesen az ó-szövetség szószólójává teszi, sót mi több, szerinte „Jézus az ó-szövetségből meriti a szeretet nagy parancsolatának kifejezését." Lám, lám, ezt én — bevallom, — eddig nem tudtam. Azt, igaz, tudtam s tudom jól, hogy a midőn Jézus a farizeusok kérdésére: ,Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" azt feleli, hogy „Szeresd a te Uradat . . . és felebarátodat, mint tenmagadat" tényleg ó szövetségi helyet czitál; de azt is tudtam s tudom jól, hogy az ó-szövetség szerint a „felebarát" fogalma más volt (12 törzs fiaira terjedt ki,) mint Jézus szerint, ki e szóba először öntött egyetemes emberi tartalmat. Különben is kérdem : ha Jézus a szeretet parancsolatát, jobban mondva törvényét az ó-szövetsógből vette át: ugyan akkor miben rejlik az az új kijelentés, a mely miatt ő „onnan felülről" „a természet ellenében" alászállott? . . . Vájjon nem téved e itt Pröhle? S vájjon a midőn engem hamis exegesissel vádolva, ama nevezetess hegyi beszéd antithesisekre („hallottátok, hogy meg van irva:" „ón pedig azt mondom nektek") vonatkozólag azt mondja, hogy itt is Jézus „az ó-szövetségi törvényt magyarázza:" nem épen ó téved e, s nem sokkal inkább úgy áll-e itt a dolog, hogy Jézus az általa hozott új törvény (szeretet) fenségét éppen az ó szövetségi törvénnyel való szembeállítással igazolja? Hiszen új-szövetséget hozott ő, a melynek törvénye nem külső tiltó vagy kényszerítő parancs, de a szivnek benső szükségszerűsége (nem kőtáblára, de a szivek hústáblájára irva) s bizony, mihelyt új az: hát már megszűnt, mert betölt általa az ó. A mint, hogy megszűnik lenni a virág, a mint kifejlett belőle a gyümölcs! ») E szó helyett felolvasásomban ugyancsak „autonómia" volt szedve Pröhle is igy idézi, bár észre vehette nyilván (legalább egy másik helyen a ? ene utal,) hogy itt egy durvább sajtóhibával áll szemben.