Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt

nézve, a theológusok között erős controversiák vannak s ki biztosítja tanítványainkat arról, hogy Pröhle avagy Stromp nem fogják e belevinni e tanmagyarázataikba elfoglalt theológiai álláspontjukat? Avagy nem épen a Krisztusról szóló tan miatt égették, üldözték egymást az évszázadok során azok, a kiknek a Krisztusban éló hitben egyeknek kellett volna lenniök? Nem helyesebbé azért e hit, ez éló hit felkeltése végett egyenesen az Isten igéjéhez fordulni, azon örök apostoli mondás szerint, hogy a hit az Ige hallásából vagyoni És épen hitnek és Igének e cor relativ egymásmellé állítása vájjon nem egyenesen a reformáczió elvee? Avagy tán Pröhlének szüksége volna arra, hogy emlékébe idézzem a reformáczió anyagi elvét: „megigazulunk Istennek ingyen kegyelméből, személyes élő hit által;" s a másikat az alaki elvet, hogy: „hit és élet dolgában egyedüli zsinórmértékünk az Istennek igéje!?" . . . Valóban az igében ott kínálja magát az élő Krisztus: a hit számára mint megváltó, az erkölcs és a nevelés számára pedig mint valláserkölcsi életvaló eszméuy. De a symbolumokban — bocsánat a triviális szóért! — már csak a tanszerú fotográfiája van ott, a „papiros-Krisztus," mint mondottam. Ez okokból akarom én a vallasoktatást egyenesen az Isten igéjére visszavezetni. Ha ezt Pröhle kifogásolja: ám tegye! Én meg vagyok győződve felfogásom helyességéről Ha ezt a felfogást ő „frivolnak," „lelkiismeretlennek" dekla rálja : ám tegye ! Én nem zavarom ártatlan kedvtelését ! Természetes, hogy a Krisztust, és „csak a Krisztust" ós pedig a hit számára termékenyítő teljes óletvalóságábnn keresvén (bárha Pröhle szerint: az ón Krisztusom, mint a „korszellem Krisztusa" mint „modern evolutionális elmélet szülötte, puszta eszmény" volna „valóság nélkül ! ! ! ") lelki szemeimet oda irányítom, a hol életvalóságában bizton és keresés nólkfll meg is találom és találhatom ót — t. i. az újszövetségre. Ezért az ón theológiai és hitbeli meggyőződésem szerint az ó-szövetség itt esak másodrendű jelentőségű s szerintem csakis annyiban bir értékkel és jelentőséggel, a mennyiben az új• aövetséggel élő vontkozásban van. Tudom én azt nagyon jól, hogy Pröhle supranaturalista kijelentési álláspontja alapján az & felfogása s az enyém között itt áthidalhatlan űr van s hogy ó az egész ó-szövetséget „ós pedig: egész terjedelmében" Jézus tanítása és élete által látja igazolva. Ámde, hogy ha dűlőre kerülne a dolog s e tételt exegetice is igazolni kellene, nem tudom, melyikünk tudna biztosabban megállani s melyikünket illetné meg inbább a vád, hogy „könynyedséggel visz be egyes szentírási helyekbe egész más értelmet, mint a mi bennöit van." Hiszen közismeretü dolog, hogy bárha a helyes Írásmagyarázat egyetlen elve, hogy a midőn az irót olvassuk, belőle ki olvassunk, és pedig csak azt és csak annyit és csak úgy, a mit. a mennyit ós a hogy a szerző gondolt, mikor irta:

1) az orthodox confessionalismus irásmagyarázatát apriori dogmatismus jellemzi, vagyis, hogy ó ilyenkor mindig sokkal inkább belegondol, beleolvas valamit az iróba, a mi benne nincs Hadd igazoljam ezt egy példával. A „Christliche Welt" (Pröhle bizonynyal ismeri e kitűnően szerkesztett s igen elterjedt evangélikus lapot) f. évi 2. számában Köhler W. „Der Religionsunter rieht auf dem Lehrerseminar" czimen igen érdekes czikkben ulal épen arra a tényre is, mint hamisítja meg az apriori dogmatikus Írásmagyarázat, épen mert a merev supranaturalistikus állásponton áll, ez álláspontjából lolyólag, nemcsak az illető iráshelyet magát (a mennyiben más értelmet csempész bele. mint a mi benne van,) hanem a vallásoktatás czélját is. Hivatkozik Sperber „Biblische Geschichte" jére, a hol ez Jákobnak az első szülötti jogért elkövetett bűntényeit igy jellemzi: „In Jakob offenbart sich hierbei die Grundrichtung seines Herzens auf des verheissene Heil." Köhler e czikkóre azért hivatkozom itt, mert épen a Jákob példájára hivatkoztam ón is azon czélból, hogy igazoljam, hogy az ó szövetség anyagán a melyet Pröhle — mint épen láttuk — „egész terjedelmében" fenntart, »igen megrostálnám" a vallásoktatás számára. Lám a supranaturalistikus kijelentés hivei szerint Jákob akkor, a mikor Ézsaut — kihasználva ennek physikai szükségét — elsőszülöttségi jogáról lemondásra bírja, sót még azt a gaztettet is megcselekszi, hogy saját édes atyját, ennek halálos ágyán íntelligere seriptorem is dicendus est, qui idem, quod ille, dura seribebat, cogitavit, legeas cogitât." (K u e a e a : Critice et hermeneuticae librorum N. Foederis lincameata. 75.1) o