Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt
HuszadiK évfolyam 9. szán\. Orosháza, 1902. február 27. evan6. egyház is iskola í- • MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetés dija: Egész évre. . l»kor. Hirdetés dija: Egész oldal . ÍO kor Fél évre. . . O , Felelős szerkesztő ós kiadó : Fél oldal... 8 „ Negyedévre . 3 „ VERES JÓZSEF. Negyed oldal . 4 . Egy szám ára S4 fi 11. VERES JÓZSEF. Nyolczad oldal . SS Vád alatt. „Azért inost magmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez három : ezek között pedig legaagyobb a szeretet." Pál apostol. V. Lássuk most már az Isten igéjének kérdését. E tekintetben Pröhle vádja a következőleg szól: Sromp „az Isten igéjét a mai korszellem felfogása szerint módositja, megnyirbálja, szinte eltörölve az ószövetséget és elkobozva a törvény -és evangéliom igazi jelentőségét." E vádja Pröhlének annyival jelentősebb, mert itt érik el személyes kifakadásai is paroxismusukat. Mert szerinte „itt tűnik ki a „professornak" (idéző jelek között) határtalan felületessége, frivolitása, hogy ne mondjuk: lelkiismeretlensége. t t De hát mi az oka e súlyos kitöréseinek? Tessék figyelemmel végig olvasni a Pröhle czikkének e kérdéssel foglalkozó szakaszát s azt összevetni az én értekezésemmel : s nyomban kitűnik vádjainak tarthatatlan volta. Azt állítja, hogy „előkelő modorral megyek el a legfontosabb bizonyító helyek mellett 8 s hogy „könnyedséggel viszek bele egyes szentírási helyekbe más értelmet, mint a mi bennök van." Elő is vettem nyomban az értekezésemet s átolvastam újból s újból figyelemmel. Hanem minden megfeszített igyekezetem daczára nem találtam meg azon „legfontosabb bizonyitó helyeket," a melyeket „előkelő modorral" ignoráltam volna; hasonlóképpen nem tataláltam egy idézett Írásbeli helyet sem, a melybe — legjobb tudásom szerint — „más értelmet" csempésztem volna Igen lekötelezett volna azért Pröhle, ha a fáradságos kutatástól előre megkímél s rámutat maga a/.on „legfontosabb bizonyitó helyekre,- a melyeket ón oly lenéző módon ignoráltam volna s ha kimutatja azt is, mennyiben vittem ón bele az írásba más értelmet. Hanem azért aligha csalódom, ha Pröhle csodálatos felháborodásának a nyitját mégis tudni vélem Az ó szövetség ez; illetőleg az a „frivol" álláspont, a melyet Pröhle vélekedése szerint ón az ó szövetséggel szemben elfoglalok. Hát nézzünk a szemébe ennek a kérdésnek is, természetesen a helyes megértés végett, azon Pröhle által sem tagadott contextusban, a melyben én e kérdéssel ama „kihivó" értekezésemben foglalkoztam. „Csak a Krisztust!" Ezt tettük Pröhlével együtt a vallásoktatás tartalmává ós czéljává. S honnan merítsük e Krisztus-hitet? Az Isten igéjéből. És miért csak az Isten igéjéből? Azért, mert az az Ige épen maga a Krisztus (János ev. 1, 1. 14.) Az Isten igéjében, az ó evangéliomában : ott találjuk meg a maga élő közvetlenségében Jézust, mint megváltót és — a mire itt, paedagógikai szempontból, szükség van — mint valláserkölcsi életeszményt : ezért fordulunk tehát az igéhez közvetlenül s ezért eminens értelemben épen az ú j • s z ö v e t s é g h e z, a melynek lelke, pecsétje épen maga a benne élő, magát kijelentő Krisztus Ezt mondottam, ezt vallottam, ezt mondom, ezt vallom ma is! Hiszen tudom én azt nagyon jól, hogy a Krisztusról szól a dogma, a symbolum is: de már csak a tan reflexiójában. Sót Pröhle igen jól fogja tudni velem együtt, hogy e tanra nézve, legalább is annak magyarázatára
