Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Beyer Károly. Egyházi zenénk magyarsága érdekében

Tízenkilenczedik évíolyam. 30.-szam. Orosháza, 1901. július 25 ÏVAÏG. mm ES ISKOLA Előfizetés dija : Kgész évre. . 12 kor. F»51 évre. . . 6 , .Negyedévre . 3 „ Kgy szám ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 16 kor. Fél oldal... 8 , Negyed oldal . 4t . Nyolczad oldal . 2 . Egyházi zenénk magyarsága érdekében. Az ember gyarló természetében rejlik, hogy a hiba ós tévedés ellen irányuló igaz szót ritkán hallja szívesen. Ezt tapasztaltuk akkor is, midőn € s e n g e y Gusztáv és Kálmán Farkas urak szakavatott és jóhiszemű fölszólalásaikkal rámutattak ama téves irányú munkálkodásra, melylyel egyházunk megbízottai magyar egyházi énekügyünk rendezése ós újjáalakítása körül járnak el. Pedig a fölszólalók tollát az alapos szaktudás mellett a legigazabb czól s a legtisztább jóakarat vezérelte. Hazafias érzéstől áthatott szavaikból is meggyőző, tiszta okadatolás mellett világosan kitűnik a segíteni kész jó igyekezet. S az igaz szó, a jó szándék mégsem találtak nálunk valami szíves fogadtatásra! Azok, a kiket a dolog első sorban érdekelt. a helyett, hogy az igaz szót és a jó szándékot megszívlelték ós méltányolták volna, inkább védekezéshez, visszatorláshoz láttak. A feléjük közeledőkben nem az őszinte jóakarókat, hanem a támadó ellenséget látták. Pedig nem védekezéshez., sem visszatorláshoz kellett volna fogniok, hanem az igaz szó előtt meghajolniok s a jó tanácsot követniök. A kik olvasták Payr Sándor és Kapi Gyula urak védekezéseit és kifakadásait, bizony-bizony belátták, hogy bármily makacsul védekeztek is, s bármily kitartással iparkodtak is Osengeyre és Kálmánra többször ráczáfolni: a ki kikandikáló lólábat sehogy sem tudták teljesen eltakarni. Hiába csűrték-csavarták az igazságot: kirítt az minden szavukból. Különösen Kapi Gyula vetette el messzire a sulykot. Mindjárt szavainak elején készséggel elismeri, hogy Kálmán Farkas „helyes elvet hangoztat, a midőn a magyar egyházi ének részére úgy dallam, mint versalak tekintetében magyaros sziot és jelleget kíván; de — úgymond — helytelen úton jár, a midőn a helyes elvet megvalósítani és gyakorlatba átvinni akarja; „mert a helyes elv helytelen alkalmazásában veszedelmére lehet az ügynek." Kíváncsiak vagyunk, hogy mit ért itt Kapi Gyula „a helyes elv helytelen alkalmazása" alatt? Talán azt, hogy Kálmán Farkas a magyar vershez magyar dallamot is kíván? — Nem tudjuk. De azt mégis konstatáljuk, hogy Kapi Gyula Kálmán Farkas elvét helyesnek tartja. Sőt hoszszasan magyarázza, hogy a dunántúli evangelikus ónekügyí bizottság is ezen elv szerint munkálkodik magyar egyházi énekügyünk rendezése ós újjá alakítása körül. S mikor már elismerte és hangsúlyozta, hogy a magyar egyházi éneknek rhythmus ós dallam tekintetében magyarnak kell lennie, — hirtelen fordít a köpönyegen s azt akarja bebizonyítani, hogy nagyon helyes az, ha a ma gyar embert idegen gúnya viselésére szorítjuk, vagyis: ha a magyar verset idegen dallamra erőltetjük. — Mikor előbb azzal hitegetett bennünket, hogy mily nagy figyelemmel van az ónekügyi bizottság a magyar vers ós dallam sajátságaira s hogy mily szorgalommal gyűjti az eredeti magyar egyházi dallamokat, — most váratlanul az idegen chorálok mellett kelt hangulatot s azt akarja velünk elhitetni, hogy azok az idő hatása alatt idegen köntösüket levetették s valóságos magyar dallamokká lettek. Biztat, hogy hunyjunk szemet azoknak „auftakt" os, idegen zenei írásmódján ós kifejezésén. Lehetetlennek tartja Kálmán Farkas azon óhaját, hogy idegen choráljaink legtöbbjót lassanként szorítsuk ki, most — úgymond — azok már „százados magyar multúak és 8—9 emberöltő alatt egészen meghonosultak és megmagyarosodtak." Majd hozzáfog a chorálok dicséretéhez. Hogy mily méltóságosak és fenségesek azok s mennyi-