Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Payr Sándor. Egyházi zenénk magyarsága

szerző irt chorálokat. Igy pl. Feil György volt budapesti kántor Székácsnak „Jő a király nagy -szelíden" kezdetű ádventi énekére. Altdöríer K. volt soproni orgonistának igen szép choráljai vannak : Uram maradj velem, Hozzád fohászkodom, Jer, dicsérjük Istent. Eitner János felsőlövői tanárnak is vannnak choráljai. Kapi Gyula •és Kirchner Elek a magasabb egyházi zene terén is kiváló műveket alkottak. A reformátusok jközül újabban Kálmán Farkas irt chorálokat. A felsorolt magyar dallamokon kivül több van olyan német vagy szláv eredetű, melyből a «mi népünk a maga szokott variatióival már-már magyar dallamot csinált. Hogy pedig a régi eredetű magyar melódiák közül is sok kiszorult énekeskönyveinkből, -annak oka főként magukban a nehézkes monoton dallamokban rejlik, illetve még inkább azok szövegében, a hosszú, nehézkes verssorokban. Még az oly emlékezetes énekeink is. mint Dévaié: Minden embernek iliik ezt megtudni, vagy Bethlen Gáboré: Gyakorta való buzgó könyörgést 4iiván az Isten, vagy a mohácsi csatáról szóló énekünk: Keseives szívvel Magyarországban {graduál 375. sz.) lassanként kimaradtak énekeskönyveinkből. És ennek oka a hosszú sorokban és a sok strófában keresendő. A husszitáktól, németektől és franeziáktól átvett rövidebb sorú változatosabb és élénkebb ritmusú dallamok a nehézkes régi magyar dallamok egy részét a használatból kiszorították. Lehet talán más okokat is találni, én csak ezzel tudom mentegetni a dolgot. III. Egyházi zenénkben a chorálokban, melyeknek ritmusa kötött, a nemzeti jelleg nem érvényesülhet annyira, minta szabad mozgású világi dalokban. A mi choráljaink ellen azt a kifogást szokták tenni, hogy nem eléggé magyarosak, nemzetiek. Ezek hangmozgása is oly kimért, egyenletes, mint a legjámborabb német vagy tót nótáé. Tehát más ritmust, tüzet ós elevenséget kellene bele vinni a magyar természethez képest. Régente volt is benne, mondják. Sok vita folyt és folyik arról külföldön és nálunk is, hogy a szokott chorálok helyett neai volna-e jobb a tarkább ós elevenebb mozgású, űgynevezet ritmikus chorálokat meghonosítani. "Nálunk Kálmán Farkas sürgeti ezt. Szerinte a magyar chorálban is a lengedező (choriambus) verslábak formájára és más magyaros formára kellene váltakozniok a hosszú ós rövid hangoknak. Az erdélyi reformátusok ritmikus choráljaival még nincs megelégedve, mert azok rosszul vannak ritmizálva, ügy látszik, a református testvérek kísérletet is fognak tenni a ritmikus chorálokkal, jóllehet a programmba ez nem volt felvéve és az előmunkálatok hat füzete erre való tekintet nélkül készült. Farkas Lajos is (Az ónekeskönyv reformja zenészeti szempontból, „Prot. Szemle* 1895. évíolyam 84. 1.) az egyszerű chorált tartja egyedül elfogadható alakzatnak jelen viszonyaink között. Én félek, hogy ez a lényeges változás ref. testvéreinknél a régóta húzódó munkát ismét megnehezíti és a nép nehezen fog hozzá szokni a chorálok más időbeosztásához. Tekintélyes irók (köztük Pal m er) kimond, ták már ós bebizonyították alaposan, hogy a protestáns gyülekezeti közös éneklésre ez a mi szokott egyszerű chorálunk alkalmas egyedül. Ebben van erő, fenség, nemes egyszerűség. És a hol százak, ezrek énekelnek együtt — még pedig nem képzett zenészek, hanem a nép — ott csak ez az éneklési mód van a helyén. Most is, midőn egyenlő időmértékben mozog a gyülekezeti ének, mily nehéz azt az orgonával vezetni, hogy vontatott ne legyen, vagy egyes nyakas hangadók el ne kanyarítsák. Hát ha a ritmus is változatosabb volna, mennyi baj származnék abból. Igaz, hogy régente voltak ritmikus chorálok a németeknél is, nálunk is. De azokat senki se hallotta közülünk. A régi kántorok panasza szerint, a gyülekezetei nem tartották meg a kiszabott ritmust, nagy volt az ingadozás, s a ritmusban annyiféle volt a variatió, mint most a melódiákban. A sok éneklési mizériához kell-e nekünk még ez is? A százados fejlődés útján jutottunk el az egyszerű chorálokhoz. S ez a fejlődés azt mutatja, hogy az egyedül helyes ós alkalmas éneklési mód a chorál. Megengedem, hogy művelt német és svájczi városi közönség hangjegyekről jó orgonistával a ritmicus chorálokat is leónekli. Énekelnek ók négy hangra is, összhangzatosan. De nekünk egységes éneklésre kell törekednünk, olyanra, a milyent a falusi gyülekezet is elsajátithat. Mostani egyszerű éneklésünk megtartása mellett is még