Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Payr Sándor. Egyházi zenénk magyarsága

igen sok lesz a tenni valónk. Más természetes fejlődósben nincs ugrás, annál kevésbbé a temp­lomi cultusban. És a mi egyszerű choráluiik szépségben, erőben és móltóságban nem áll mögötte a ritmi­kus chorálnak s még kevésbbé a tarka r. kath. éneklésnek, a sokszor émelygős, czikornyás Mária énekeknek. A fület úgy egyszeri vagy ritka hallásra megvesztegeti az olaszokra emlékeztető, fülbemá szó pápista ének. De az orgonistának a pedálon való tánczolása, az erős mély hangok gyors vál­tozása a bassusban, melyet a tarka melódia harmo­nizálása sokszor rnegkiván, éppen nem kellemes. A mi choráljaink tiszta akkordjainak egyenletes szép láczolata mégis csak valami nemesebb, fen­ségesebb. Ez az igazán vallásos, komoly, puritán egyházi zene. A chorálnak fenséges és felemelő hatását magasztalva ismerik el a legnagyobb művészek is és dalműveikben nagy hatással alkalmazták az egyszerű prot. zenét. Pl. Bach, Händel, Men­delssohn, Meyerbeer. A róm. kath. Mozart is megmutatta, hogy ismeri az evang. choralok értékét, midőn a Varázsfuvola 2. finaléjában az „Ach Gott vorn Himmel sieh darein" dallamát felhasználta. Többet mondhatunk. A róm. kath. népének is ott, a hol van. mind jobban közeledik a chorál felé. B o g i s i c h idézett gyűjteményében igen sok a chorál. Köztük vannak pl. prot. énekeink kö­zül: Hogy naponként Uram, A keresztyónségben, Mennyből jövök most hozzátok és talán több is. Kálmán Farkas szerint a Mint a szép hives patakra dallama is igen elterjedt a katholikusok között. Németországban az Erős várunk zenéje is bekerült a r. kath. templomokba. Megenged­jük, hogy több chorálunk régi latin énekekből készült. De bizonyos, hogy az ilyen chorálokat, pl. nálunk is, az evang. nép énekelte először s csak azután a r. katholikus. Csak midőn a római egyház hazánkban a XVII. században oly erőszakosan űzte a térítést, akkor kezdett ő is magyar énekekről gondoskod­ni, hogy a protestáns magyar énekléshez hozzá szokott népet a maga aklában megtarthassa. Ezért jelent meg 1561. az első r. kath. latin-magyar énekeskönyv és a pozsonyi idéztetós évében 1674. Szegedi Ferencz egri püspök bővebb énekes­könyve. Ez utóbbinak nyiltan bevallott czólja volt, hogy ismét magukhoz fűzzék azokat, „kiket a római szent hittől az éneklésbeli zengósnek édes­getése vont vala el, mintegy mézes madzaggal reájok kötvén a sok tévelygést." Most már ók is anyanyelven irt énekeket bocsátván közre, tanai­kat „az éneklés szárnyaival ódesdebben akarták röpiteni az elhűlt elmékbe." Tették pedig ezt úgy, hogy a protestánsoknak eredeti, vagy a régiektől kölcsönzött kedvelt dallamait használták ők is. Igy hódított a prot. chorál, igy került bele a r. kath énekeskönyvekbe. Igy tanult meg énekelni a r. kath. nép a protestánsoktól. A chorálokhoz való közeledése mellett is azonban a római egyháznak még megvan a maga tarkább figurális zenéje. Es ezért volna-e az ma­gyarosabb, nemzetiebb, mint a mienk? Átnéztem Bogisich gyűjteményét. Hát bizony magyar cho­riambusok ebben sincsenek. Pattogó magyar nó­tákat ók sem vihetnek a templomba. Legtöbb énekük régi latin hymnusokból való. Más a pro­fán és más az egyházi stylus. XIII. Leó csak né­hány évvel ezelőtt adott ki egy körlevelet az egy­házi zene méltóságának megőrzése érdekében. És nem hiszem, hogy Zsasskovszky, Vavrinecz és más ily hirneves r. kath. karmesterek vezetése alatt újabb időben lendült volna tel náluk az ere­deti magyar egyházi zene. Az egyházi zene ritmusa többé, kevésbbé kötött, a világi zene minden nemzeti sajátságait nem követheti. Ez áll a római egyházra vonatko­zólag is. És ilyen szempontból kell megítélni a mi choráljainkat is. E kötöttség mellett is azonban ki merem mondani, hogy még a mi egyszerű choráljaink­ban is melódia, modulatio, harmónia és ritmus dolgában (mivel a chorálnak is megvan a maga habár kötöttebb ritmusa) még mindig eléggé ér­vényesülhet a nemzeti, magyar jelleg. Csak legyen meg az ütem a szövegben a magyar verselés szabályai szerint, ki fogjuk azt érezni a chorálból is. A magyar még az idegen melódiákat is magyar ritmusban énekeli. Ki csak Istenre dolgát hagyja vagy Szivem szerint kívá­nom a német eredetiben auftakttal, hangsúlytalan szótaggal kezdődnek. De a magyar nép ós a ma­gyar kántor az első szótagot nyomja meg jó ma­gyarosan, erre teszi a hangsúlyt. És ez által megváltoztatja az idegen ritmust. Skaricza az ó fordításával az Erős várunk ritmusát is megvál­toztatta.

Next

/
Thumbnails
Contents