Evangélikus Egyház és Iskola 1901.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stettner Gyula. A ker. egyház vallásfelekezetei közt létező elvi különbségek
Hogy éppen e szent igékkel nyitom meg tanácskozásainkat itt Szombathelyen, az egyesült piot. eg) házközség tanácstermében, az bővebb magyarázatra talán nem szorul. Az „egyesült prot. egyházközség" elnevezésének sajátságos ize van. Némelyeknek talán gyanús. Erős étel, melynek bevételére nem minden gyomor alkalmas. Báimily álláspontra helyezkedjünk mi ez elnevezéssel szemben, úgy vagyok meggyőződve, hogy mindnyájunk szive szerint beszélek, ha mindenekelőtt hálás köszönetet mondok a/ egyházközségnek (a köiünkben jelen levő helybeli lelkésztestvér személyében) azon testvéries jóindulatért, a melylyel értekezletünket parochiájába fogadni, tárgyalásainkra ezt a hajlékot megnyílni szíveskedett. Meg fogják engedni, hogy ez alkalommal éppen az egyesült prot. egyházközség házában a keresztyén egyház egyes vallásfelekezeteit egymástól elválasztó elvi különbségekről néhány szót koczkáztassak. Történeti fejlődés eredményeivel, természetszerű szükségességgel kialakult tényekkel állunk szemben. Ezen szükségszerűség keretében a mi egyházunknak, de nekünk egyénileg is ki van jelölve a magunk helye. Egyházunk tagjaivá lettünk születésünknél fogva. Nem akarnám felvetni azt a kérdést, hogy hányan lehetnek közülünk, a kik — ha esetleg más egyház tagjaiul születtek volna — szabad elhatározásukból és tiszta meggyőződésből tértek volna át a mi jelenlegi egyházunkba? mivel nem kivánok képzelt lehetőségekre reflektálni, hanem történetileg kiala kult tényekre. Mindazáltal talán nem árt, e kérdést is, mint komoly gondolkozás tárgyát emlékezetbe venni. A keresztyén egyház keletkezését emberi számításból vagy tervezésből megmagyaráznunk, megértenünk lehetetlen. Az Isten szent lelke szállta meg a tanítványokat és ők kezdtek prédikálni „más nyelveken" hirdetve a Jézust, mint az örök váltság szerzőjét, a kiben beteljesültek a próféták jövendölései, a ki bűneinkért meghalt ós megigazulásunkért harmadnapra halottaiból feltámadott. Báromezeren voltak, a kik ama első keresztyén pünkösd napján hitökról vallást tévén a szent keresztség állal a hivők közösségébe felvétettek. A keresztyén egyház meg volt teremtve. Keletkezését másnak, mint Isten csudájának nem mondhatjuk. De az egyháznak szervezeti kialakulása a történeti fejlődés törvényei szerint folytatódott. Vezető, irányító, éltető hatalom maradt ezután ís az Isten szent lelke; de a külső alakulás és szervezés tekintetében sok oly intézmény szolgált mintául, a melyhez emberi gyarlóság is tapadt. És a mint egyéb emberi intézményeknél is tapasztalható, bogy éppen az, a mi gyarlóság van bennük, az szokott túlsúlyra jutni, úgy történt ez a keresztyén egyháznál is. Első időben, mikor a keresztyén egyház maga sem tekintette magát másnak, mint a zsidóság teljességének, mi volt terír észetesebb, mint hogy a külső szervezeti alakulásnál is mintául a zsidóságot vette? A néptől magát elkülönitő papi rend r az oltár és az áldozat sajátságos képzete és az a kitüntető hely, a melyet ezek az istentiszteletben elfoglaltak, ilyen levitikus eredetre vezethető viszsza. Később, a mint a pogány népek seregei beözönlöttek az egyházba, nem csudálkozhatunk azon, ha pogány elemek is bejutottak úgy az egyház szervezetébe, mint az istenitisztelet rendjébe. A kik az ó-borhoz hozzá voltak szokva, nem igen kívántak az újból; a régi tömlőnek is igen jó hasznát vehették ; hisz nem is kellett attól tartamok, hogy az ó-bor tömlőiket megszakaszthatnál Luk. 5, ól-—39. Évszázadok folyamán alakult lassanként az egyháznak oly fogalma, mely szerint a történetileg alakult egyházi szervezet, minden gyarlóságaival egyetemben, az istenitiszteletnek rendje, külsőségekben megmerevült szertartásaival és az egyház által rendelt külső cselekvények összesége alkotják magát a Krisztus egyházát, melyben a Szent Lélek teljessége kizárólag működik, osztva a kegyelmi eszközökkel a bűnök bocsánatját és örök üdvösséget mindazoknak, a kiket tagjaiul megnyert. A mi külsőleg látható és érzékelhető, az itt teljesen azonosnak van véve a láthatatlannal és szellemivel, előttünk áll a „katholika" egyház a maga merevségében; előttünk Róma. Láthatóvá teszi a Krisztust az ő helytartójában, láthatóvá a megszentelt ostyában, magától értődik, hogy azzal szemben, a mit az egyház tar.it, minden eltérő egyéni véleménynek el kell némulnia, ós hogy a ki az egyház rendeléseinek engedelmeskedik, annak részére az üdvözülés „ex opere operato" biztosítva van. Minden új alkotás az egyháznak akár szervezetében, akár tanában, lett légyen az egészséges kialakulás vagy korcs kinövés és túltengés, — csak nehéz küzdelmek, vájudások után tudott érvényre emelkedni. Az egyháztörtónelemnek nincsen oly korszaka, a melyben e küzdelem szünetelt volna. De a magát katholikának nevező egyház mindig képes volt (akár vórrel-vassal is) a különvéleményeket elfojtani, az úgynevezett „eretnekségeket" kiirtani, — mignem a XVI. század első felében az ellenhatás oly erélyességgel, oly szóles terjedelemben, oly mélyreható alaposság gal, az isteni igazságnak oly szilárd meggyőződésével megnyilatkozott, hogy az általa felköltött új életet megölni már nem lehetett. Dr. Luther Márton kezdeményezése folytán alakult Németországban az ágostai, hitvallású ev. egyház és vele párhuzamosan Sveiczben Zwingli Ulrik ós Kálvin János működése folytán a helvét hitvallású evang. egyház. Mind a kettőnek eredete, kiindulási pontja egy volt; mindketteje egy volt a Róma ellen való állásfoglalásban;