Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stettner Gyula. A ker. egyház vallásfelekezetei közt létező elvi különbségek

mindkettője egy volt abban, hogy a Krisztus egy-, házától semmi áron elszakadni nem akart ; sót éppen a Krisztushoz való hű ragaszkodáson alapult Kóma ellen vajó minden küzdelmük is. Teljesen megegyeztek abban is, hogy a Kereszlyén hitnek egyedüli szabályozója, zsinóimérléke az Isten igéje, a mint azt a szentírásban birjuk és hogy az üdvösséget nem az egyház állal jendelt külső cselekmények állal érdemelhetjük ki, hanem csakis Isten ingjen kegyelméből ajándékképpen vehetjük el az üdvöziló Jézus Krisztusban való bit által. Mikép volt mégis lehetséges, bogy a két evang. egyház között lövid időn oly éles ellenlét fejlődött, mely a kettőt mint egymás ellen küzdő fe!et állította egymással szembe? Mikép volt lehetséges, hogy az ellenséges felek kiegyeztetésére irányuló minden törekvés kárba veszett? Egymással szemben álltak Luther és Zwingli Marburgban 1529-ben ; megtudtak egymással egyezni 14 pontban, — csak a 15 dik, az Úrvacsorájáról szóló pontban nem. Avagy csakugyan az Úrvacsorájáról szóló tan volna a válaszíal, a mely a két evang. egyházat minden időkre egymástól elválassza? Igen jelentós volt Luthernek kiszólása: „Más lélek lakozik ti bennetek, semmint mi bennünk." Mi volt immár az a „más lélek?" Ha Róma azonosította a láthatatlant a láthatóval, az egyháznak történetileg tejlődött alakját (tanban, szervezetben, istenitiszteletben) magával a Krisztus országával, a reformátoroknak az ily azonosítás ellen állást kellett foglalniok. Más a belső lényeg, más az idők folyamán képződött külső alak. A mi ezen külső alakban az Isten igéjével nem egyezik, sőt azzal ellenkezik, attól a Krisztus anyaszentegyházának meg kell tisztulnia. Külsőségek eleshetnek vagy megváltozhatnak, a nélkül hogy ez által a belső lényegen csorba esnék ; el kell esniök ott. a hol az isteni igazságot elhomályosítják vagy vele ellenkeznek. Míg immár Zwingli oly értelemben akarta visszavezetni az egyházat a szentírásban adott alapra, hogy mindent az egyházból kiirtandónak vélt, a mi a szenlirásban rendelve nincsen, addig Luther az egyházban meghagyatni vélt mindent, a mi a szentírásnak nincsen ellenére. Zwingli tervezete szerint a zürichi városi tanács és ennek példája után indulva más gyülekezetek is eltávolították a templomokból a szent képeket, a feszületeket, az orgonákat, a falakat fehérre meszeitették, az oltárokat kivetették és helyükbe egyszerű asztalokat állítottak ; a mise helyét az Úrvacsorájával pótolták a képzelhető legegyszerűbb alakban ; a kenyeret fatálczákon, a bort fapoharakban tették az asztalra. Jgy tartották meg az Urvacsoráját Zürichben e'öször az 1525. évi Nagycsütörtökön. Ily alapon indult a sveiczi reformáczió. Luther ellenben meghagyta a képeket, csak azok imádása ellen küzdölt ; meghagyta az oltárt, csak az á'dozatot vette le róla; meghagyta az istentisztelet rendjét, csak megtiszlitotta azon ele meklől, a melyek a szentirással nem egyeznek, meghagyta a templomi diszt, feszületet, arany kelyhet, orgonát stb., de mindezt nem önmagáért, nem is mint lényeges dolgot, hanem mint az Isten igéjével nem ellenkezőt, — Isten dicsőségére. * Mig tehát a római egyház a külsőt a belsővel, a láthatót a láthatatlannal az o n ositj a addig a mindkét hitvallású evang. egyház a kettő közölti különbséget érvényre juttatja, de olyformán, hogy a sveiczi reforni?czió a külsőségeket teljesen megveti és elveti, minden súlyt kizáróiag a belsőre helyezve; a német, a lutheri reformáczió pedig szintén a belsőre, a lelkiekre fekteti a fősúlyt, de a külsőt, a láthatót is megbecsüli, mint azt az alakot, a melyben a láthatatlan és lelki dolog felfoghatóvá, érzékelhetővé, közölhetővé válik. Ugyanezt a gondolatot szent leczkénk szavai szerint igy fejezhetnők ki: Meg van írva: „Egy test és egy lélek vagytok." Róma ezt igy magyarázza : A kettő, a test és a lélek egy és ugyanaz ; a test azonos a lélekkel és viszont. A sveiczi reformáczió szerint a lélek minden, a test semmi. Az ágostai hitvallásúak szerint a lélek ugyan a fő, de a testet sem szabad elhanyagolni ; mert hisz a test a léleknek nyilvánulási szerve, organuma. Mindamellett a kettő közötti érték — különbséget szem elől téveszteni nem szabad. A hol pedig ellenkezésbe jönnek egymással, inkább szenvedjen a test, semhogy a lélek kárt valljon. Márk IX, 43—48, Hogy ez az elvi különbség éppen az Úrvacsorájáról szóló tanban találta meg legpraegnánsabb kifejezését, azt talán természetesnek találhatjuk. Szintoly természetes, hogy m i az ágost. hitvallású ev. egyháznak, mint a mi egyházunknak elvét és tanát valljuk helyesnek. Az eddig mondottak szerint — úgy hiszem — van is erre elég alapos okunk. „Tartsd meg a mid van, hogy senki el ne vegye koronádat." DB talán e mellett nem árt figyelembe vennünk, hogy nem annyira egyes váltanok képezik a válaszfalat a két evang. testvéregyház között, mint inkább ama sokkal mélyebben gyökerező elvi ellentét. A mi magát az egyházi tant illeti, talán kissé merésznek látszik az állítás, hogy a hivő református közelebb áll az ágost. hitvalláshoz, mint maguknak az ágost. hitvallásúaknak nagy sokasága, és viszont a mi egyházunk hivő tagja közelebb áll a reformált egyház sajátos hitvallásához, mint maguknak a reformátusoknak nagy sokasága. De úgy vagyunk! Készek vagyunk a másét helytelennek venni (talán ócsárolni is,) már csak azért is, mivel a másé, mig igen sok esetben még talán a saját magunkét sem ismerjük.