Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kund Sámuel. Evangelmi mysticismus

közli az igazi életet, a maga lelkét, János evangéliumának alapigéit képezi. Midőn Nikodemussal való beszélgetése alkalmával azt mondja, hogy szükség az embernek a „Lélek által- újonnan születnie; vagy midőn a samarial asszony előtt feliárja azt a beláthatlan mélységú igazságot, hogy az örök életre buzgó forrásvíz ó benne van, tőle örökölhetjük mi is; majd a mikor a templom udvarán nagy felszóval kiált: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyék," mind eme kijelentéseivel egy-egy követ helyez el az evangeliomi mysticismus alapjába. Jézus tanításaiból világosan kitetszik, hogy munkájának czélja az volt, hogy új életet közöljön az emberiséggel. Igen ; szikrát hozott ő a mennyei tűzből, sugarat az égi fényből, hogy általa bennünket összekössön ama láthatatlan erővel, ki nekünk édes atyánk. Pál írásaiban is tisztán domborodik ki ez a gondolat. Szerinte .az örök élet Isten ajándéka, mely van a Jézus Krisztusban." Fejtegeti s leveleinek élére állítja „a Szent Lélek lakozását," mint űj élet elvet, mely lelkesít minden ó benne hivőt. Pál is úgy fogja a ker. ember viszonyát Jézushoz, mint a mely nem csupán bizalmat, tiszteletet, engedelmességet, hitet tételez fel. hanem azonkívül a Krisztus személyével való e g y s ü 1 e s t. Ezt az egységet látja ő ty pisál va a test tagjainak a főtől való függésében. A hazastársak szívbeli viszonyában. Máshol ismét nagyszerű építményeinek tekinti a hívek seregét, melynek lakója az isteni lélek. De legjobban kiemeli Pál mysticismusát két kifejezés, melyekkel leveleiben gyakran találkozunk : „a Krisztusban" ós „a Krisztus mi bennünk." Ó az igazi keresztyént a „Krisztusban élő embernek" tartja; szerinte csakis ezeket nem éri „a kárhoztatás." a Krisztusban élő ember fölött a halálnak nincsen hatalma. Az ő élete olyan, mint a folyó, mely talán egy ideig sziklák mélyében folydogál, de előbb-utóbb napfényre tör. Mert a kik a .Jézusban" halnak meg „Isten azokat ővele új eletre támasztja." A feltámadás titka Pál szerint e szóban gyökerezik: a „Krisztusban." Arra is megfelel, miképpen juthatunk ehhez az állapothoz : „A Krisztusban élő emberek vagytok, ha Isten lelke lakozik bennetek." Ez a kölcsönös együtt lakozás képezi Pálnál a „megdicsőülés reményének" alapját is. Ez a néhány jellegzetes idézet is mutatja, hogy az új-testamentomban nagy szerepet játszik a mysticismus; de vájjon egyházi beszédeinkben felhasználjuk e ezt az elemet illő helyen és mértékben? Bizony, nemmel kell felelnük a kérdésre. A protestantismus fél a mysticismus minden nemétől. Pedig ne tévesszük szem elől azt a tényt, ennek mellőzésével vétünk a ker. vallás egyik fontos alapelve ellen. A ker. mysticismus nem lehet ellensége a ker. vallásnak s a protestant!s^ mus feladata pedig csak az leüet, hogy az elveket és tanokat vissza vigye eredeti tisztaságára. Ez a tisztaság ismét nem azt jelenti, hogy tegye érthetővé az ész itélő széke előtt minden elrejtett kórdóst ; hanem igenis azt, hogy a ker. vallás minden elemét, tehát a mysticus elemet is állítsa az azt megillető helyre s adja meg neki a kellá értelmezést. Az evangeliomot, vagyis az emberiség számára hozott örömhírt, némelyek abban az igáví ságban keresik, hogy Jézus meghalt érettünk; mások abban találják fel, hogy Jézus megszületett bennünk. De hát ez a két igazság tulajdonképpen elválaszthatlan egymástól. Hiszen semmi alapunk sincs arra, hogy a Kr. megszületett bennünk, ha előbb meg nem halt érettünk. A£ isteni élet közvetítésének lehetősége csak úgy képzelhető, ha előbb az Isten ember á'dozatui adja életét az emberiségért. Az alabástrom szelencéének el kell törnie, hogy a drága kenet szétfolyhasson. Jézus éppen azért halt meg érettünk, hogy bennünk tovább éljen. A két igazság tehát elválhatatlan egymástol, s ketten együtt képezik a ker. vallás igazságainak tökeletes összhangját. Ezt azonban nem elég hinni vagy tudni, hanem lelki tapasztalatot kell róla szerezni, hogy az ember elmondhassa: „Most már hiszek, nem azért, mert te mondod, hanem magam is tudom, hogy Jézus a világ megváltója." De ennek a tudatnak nemcsak a ker. theológiában kell élnie; át kell annak szivárogni al e t h i k á b a is. Az egészséges mysticismus erkölcsiségének igazi typusát János levelében látjuk. Vájjon lehet e magasztosabb alakba önteni az erkölcsiséget, mint a melyet ezen szavakban látunk: „A ki ó benne lakozik, nem vétkezik." Vagy „Nem tudjátok-e, hogy ti az Isten templomai vagytok? A ki az Isten templomát elpusztítja, ót is elpusztítja az Isten, mert Istennek temploma szent, a mely templom ti vagytok " És pedig ezek az emberi eszményt felülmúló erkölcsi elvek a mysticus világ határába nyúlnak át. Ez a rövidke idézet megdönthetetlenül bizonyítja, hogy az ethica sem elégedhetik meg puszta erkölcsi rendszerek alkotásával ; szükséges, hogy mutassa meg azokat az eszközöset is, melyek által a követelt parancsok teljesíthetők. A rendelet ismerete még nem viszi a beteget közelebb a gyógyuláshoz. A béna csak akkor kel fel és jár, ha Jézus a maga gyógyító lelkét megosztja vele. Ezeknek az igazságoknak a ker. öntudatba való átvitelére ma nagyobb szükség van, mint bármikor; mert az egyházak működése minden téren megindult s könnyen megeshetik, hogy kizökkennek rendeltetésük kerékvágásából. Pedig