Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kapi Gyula. Válasz a megdicsért énekdallamok szerzőjének

inkább maradjanak mozdulatlanul, semhogy helytelen irányban dolgozzanak s századobra kiható tévedéseket vigyenek be a krisztusi tanok és erkölcsi elvek közé. Pedip az bizonyos, ha a mystycus elemet kihagyják számításukból s tisztán az ész világára bízzák magukat: bolygó fényt követnek, mely könnyen végzetes ingoványok közé vezeti őket. Tudnnnk kell, hogy a működés gyökere élet, tehát az élet fontosab s előbb való, mint a munka. Pedig kétséges, hogy némely egyház lázas tevékenysége az igazi életnek kifolyása-e, vagy csak galvanikus mozzanat, mely utánozza az életet, de valójában a halál takarója. Minél inkább bővelkedünk Krisztusi munkában. annál erósebb és belsőbb közösségre van szükségünk a Krisztussal; mert könnyen megeshetik, hogy üres medrü folyó partjára épitjük szellemi gyárainkat és malmainkat. A[ker, munkásság megkívánja, hogy az evangeliomi igazságok mystikus oldalát mólyitsük, mert innen fakad fel az ige örök forrásvize, mely azután ellátja munkánkat életadó cseppjeivel. Ha elfogadjuk az életet a Krisztusban vetett hit által: akkor Istenhez jutottunk s „ő munkálkodik bennünk" a Krisztus lelke által, az a lélek pedig minden körülmény közt üdvösségünket munkálja saját akaratunk állal. Midőn ehhez a lelki átalakuláshoz eljutottunk: akkor elmondhatjuk Pál apostollal mi is: Élek többé nem én, hanem bennem a Jézus Krisztus." A mÍKor azután munkánk áldásos eredménye elmaradhatlan,' mert azt mondja az Úr: „A ki én bennem marad ós a kiben én maradok, az terem sok gyümölcsöt.* De azt is hozzá teszi: „Nálam nélkül pedig semmit nem cselekedhettek." Válasz a megdicsért énekdallamok szerzőjének. E becses lapok 48 ík számában a chorál pályázaton megdicsért dallamok szerzője bizonyos czélzatossággal hozza szóba, hogy a bírálók (tehát én isi) helyeselték az ó dallamainak a szöveg hangsúlyos magyar verseléséhez szabott „magyar rhytmikáját." Ezt bizony felesleges dolog volt szóba hozni, mert azok, a kik figyelemmel kisérték az énekdallamok ügyében megindult polémiánkat, jól tudják, hogy az eredeti magyar énekek magyar rhythmikája ellen, ha egyébként a gyülekezeti éneklés által megkivánt chorál szerű stílusnak megfelelnek, sehol semmiféle formában nem nyilatkoztam. Sót biztositom a szerző urat, hogy ha új egyházi dallamot kellene készítenem, magam is a hangsúlyos rhytmus alapján szerkeszteném. De hiszen a polémia tárgyát nem is ez képezte, hapem azt kívánták tőlünk, hogy régi, idegen eredetű énekdaJlamaínkat küszöböljük ki, vagy legalább öltöztessük „magyar- ruhába; hagyjuk el a chorálformát s vigyük be a templomainkba a népdal szerű rhythmust, a „magyaros chorijambust." Már pedig ezekre most is csak azt mondom, a mit akkor mondottam, hogy a gyülekezeti ének dallama, akar mértékes, akár hangsúlyos vers után készül-, csak chorálszerű rhythmussal bírhat ; az ide gen choráldallam pedig a magyar lejtésű szöveg által „riihmizálás* nélkül is magyarrá lesz. Miután a megdicsért énekdallamok szerzője a napokban megjelent ref. „Gyűjtemény"-re is hivatkozik, megjegyzem, hogy annak ónekdallamai a chorálfor m ára nézve nekünk adnak igazat, lévén annak egy kettő kivételével, minden száma chorál, még pedig legnagyobbrészt idegen eredetű chorál, mint a milyenek a mi dallamaink is, csak a „ritmizálás" módosította (hely lyel közzel rontotta meg) közülök azoiíat, melyeken az idegen ruha meglátszott. Végül az igazság érdekében még megjegyzem, hogy birálatomban a t. szerző úr énekeit másodsorban emeltem ki dicsérőleg, első helyre a 98. zsoltárral jelzett dallamokat tettem, melyek szintén magyar hangidom szerint készültek, de több zenei tudással és Ízléssel. Különben békesség velünk I Sopron, 1901. deczember 16 án. KAPI GYULA. Karácsony éjjelén. Boldog lakói a nagy égnek Tündöklő szemű csillagok I Születésén az üdvösségnek Betlóm felett ragyogtatok . . . Láttátok ót a földre szállni, Liliomból gyermekké válni . . . Milyen csoda több nem esék, Mióta áll a föld s az ég I Rég volt az ! Majd kétezer éve . . . Nektek az csak egy pillanat 1 Hány emberöltő szállt a mélyre? Emléke is alig maradt 1 S ti azóta folyton ragyogtok Bűvös fénnyel ragyogni fogtok, És hirdetni a nagy csodát Ezer és ezer éven át I Ruth hol egykor kalászt böngészett, Dávid juhot hol órize, Olajfák hegye a hol kéklett