Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A vallások és felekezetek statisztikája

ságos belsőségének és mélységének a megmérésére. Az egyének erkölcsi világát fürkésző adatgyűjtések egyikétől sem várható, hogy százezrek lelkióletét a maga bonyolult szövevényeivel fotográfia módjára megrögzitse szeműnk előtt, s mig az igazi ható erők legtöbbször rejtve vannak, a kutatóknak meg kell elégedniök azzal, hogy a belső létnek csak külső megnyilatkozásai, egyes látható megvillanásai jussanak napvilágra. S ezeknek az adatgyűjtéseknek mégis nagy értékük van; először is azért, mert a morális élet külső jelenségeinek nyilvántartása tnár magában, a ható okok ismerete nélkül is becses lehet törvényhozási, közigazgatási és sok más szempontból is, továbbá inert a külső jelenségekből olykor az általános belső motívumokra is következtetni lehet s végül mert ez adatgyűjtések révén néha maguk a belső okok is megfoghatók, mint pl. a felekezeteken kivül állókra vonatkozó adatgyűjtésben, a mely a belső elhatározás okait fürkészi, midőn a kilépés okát tudakolja. Mindezek mellett a hitéleti adatgyűjtéseknek nálunk ma különös, aktuális érdekessége is van. Rámutatnak az „egyházpolitikai törvények" gyűjtőneve alatt összefoglalt korszakos nagy alkotások külső hatására, szemünk elé állítják a hangoztatott panaszok alapos vagy alaptalan voltát, az egyes egyházak közt az áttérések révén fennálló cseremozgalmat stb. Ennélfogva az alábbi adatok, a melyek a mkir. központi statisztikai hivatal hitéleti adatgyűjtéseinek főbb eredményeiről számolnak be, teljes mértékben figyelemre méltók. 1900 ban a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezetek kötelékéből 1346 an léptek ki. 15-el kevesebben, mint 1899 ben. Közülük 708 férfi ós 638 nő. A kilépések a legnagyobb veszteséget a görög keleti egyháznak okozták, a melyből 544-en léptek ki, úgy, hogy az összes kilépettek 40'4 százaléka kilépése előtt a görög keleti egyházhoz tartozott. Az ágostai hitvallású evangelikus egyház vesztesége 358 (26 6 százalék,) a reformátusé 290 (21*5 százalék,) a római katholikusok 145 hivőt (10 8 százalékot) vesztettek. Más eredményekre jutunk azonban, ha a vallás szabad gyakorlatiról szóló törvény életbelépése óta eltelt 5 esztendő adatait összefoglaljuk. Ekkor a sor élére a retomátusok kerülnek 4983 főnyi veszteséggel, mig a görög keletiek 3894, a római katüolikusok 2866, az ágostai hitvallású evangélikusok 2195 lélekkel fogytak meg a kilépések révén. A többi vallásfelekezetek vesztesége alig jöhet számba; a görög katholikusoké 141, az unitáriusoké, 6, az izraelitáké 67 volt a lefolyt 5 esztendő alatt. Az 1900. év folyamán felekezeti kötelékből kilépettek közt magyar volt 424 (31 5,) oláh 366 2j;-2,) tót 281 (20*9,) szerb 164 (12-2,) német 49 (3 64.) A nazarénus vagy a baptista szektához való csatlakozás helyenkint az egyházi adók terhes voltával párosulva 960 esetben, tehát a kilépések 71 százalékában volt a kilépés oka; tisztán az egyházi adók terhes volta 201 esetben (14 9 százalék,) (163 esetben az ágostai hitvallású evangélikusok, 30 esetben az evangélikus reformátu sok közül,) a lelkésszel való viszálykodás 66 esetben (52 református, 14 katholikus) (4'9 százalék) indította a kilépőt felekezetének elhagyására. Legtömegesebb volt a kilépés Bács-Bodrog, (349,) Torontál (242,) Bihar (192,) Arad (168,) és Baranya (124) vármegyékben. Pestvármegyóben es Bókésvármegvében, a hol az előző években a kilépettek száma a százat meghaladta, 1900-ban csak 37, illetőleg 26 kilépés történt. Ha az állami anyakönyvek által szolgáltatott népmozgalmi adatokat a felekezetek lelkészei által teljesítőit egyes egyházi funkciókra, nevezetesen keresztelésekre és az esketósekre vonatkozó adatokkal egybevetjük, oly eredményekre jutunk, a melyekből a hitélet szilárdságára lehet következtetni. Azt látjuk ugyanis, hogy az újszülötteknek a római katholikusoknál 99 98 százaléka, a görög katholikusoknál 97 42 százaléka, a görög keletieknél 96*31 százaléka, az ágostai hitvallású evange likusoknál 98 százaléka, az ev. reformátusoknál 9754 százaléka, az unitáriusoknál 82 2 százaléka kereszteltetett meg. Ezen, az előző éviekkel lényegileg egyező arányszámok nemcsak a vallásos érzés éberségét világítják meg, de egyúttal azt is mutatják, hogy a szülők gyermekeiket a születés után hamarosan megkereszteltetik, mert különben nagyobb volna a keresztség felvétele előtt elhalt újszülöttek száma s a most közölt arányszámok is alacsonyabbak lennének. A tisztán egy felekezetűek közt kötött házasságokat tekintve, a római katholikusoknál a házasulok 9762 százaléka, a görög katholikusoknál 86 52 százaléka, a görög-keletieknél 88'36 százalóka, az agostai hitvallású evangélikusoknál 98 97 százaléka, a reformátusoknál 95*34. százaléka részesült egyházi áldásban, az unitárius lelkészek pedig egygyel több tiszta unitárius házasságot áldottak meg, mint a mennyi tiszta unitárius házasság az állami anyakönyvvezetók előtt köttetett, a minek az lehet a magyarázata, hogy az előző év végen kötött házasságok közül egy csak 1900 ban áldatott meg egyházilag. Kgészben véve e számok azt a tanulságot nyújtják, hogy ritkán esik meg az, hogy a házasulok az anyakönyvvezetőtói az oltár elé ne járulnának. Az izraelitákra vonatkozólag az állami anyakónyvvezetőktől nyert és a lelkészek által szolgáltatott ez adatok összehason« litását mellőzni kell, mivel az állami anyakönyvvezetés életbeléptetése óta az izraelita hitközségek egy része anyakönyvet egyáltalában nem vezet. Az áttérési mozgalom 1900 ban élénk volt.