Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Majba Vilmos. Nyílt levél

-ran, de nincs köszönet benne. A legkülönbözőbb káték vannak közforgalomban. Számuk oly nagy, hogy majdnem minden gyülekezetben más-más káté van ; s tartalmuk oly eltérő, hogy ha csak a czimlap nem mondja, hogy kátéval van dolgunk, a tartalomból két kaiénak azonosságára alig ismerhetünk rá. Mig n ás külföldi tartomány egyházak a vallástanítás eg)ségesitésre törekednek, addig nálunk rr, bad a voí-pny. Meg is ittuk már e szabad \useny le\éi; c^ak az a baj, hogy a;, multak történetéből rem tai uluiik s mások példáján r.em okulunk s sok evang. gyermek felnő a nélkül, hogy vallásának bivaialos elnevezesét tudná; a váltanokiól nem is szólunk. íSe panaszkedjunk híveink közönyén addig, mig tankönyveinkből meg nem tanulják egyházunknak a tclbi e$.)házak löJöni fôln y ét n egismerni. A tankeny vvállalat a szabad szellemi fejlődést nem akidályozta volna. A bajor evang, egyháznak - van tankönyvvállalata s van első lángú theol. irodalma is. Nálunk sem hatott volna benitólag egyházi irodalmunkra; sót ellenkezőleg fejlesztette volna azt. Hogy theol. irodalmunk nincs annak, egyik tőoka, hogy nincs kiadó, a ki az iró munkáját kiadta volna ; nincs kiadó, a ki az iró munkáját fizette volna, egy szóval nem volt tér, hol az egyházi iró érvényesülhetett volna. S ha mi a mai szabad versenyt fenntartjuk: a közel jövőben sem lesz. De ha mi megteremtjük a tankönyvvállalatot s annak tiszta jövedelméből évente 5—7000 forintot költünk egyházi irók fizetésére s műveknek kiadására, akkor ellenfeleim is bámulnának: mily gazdag theol. irodalom keletkeznék t gyhazunkon belül a legrövidebb idő alatt, akkor beszélhetnének versenyről és pedig nernçs versenyről, akkor nem áhitoznának annyian a tankönyviró dicsőségére, mert nagyobb dicsőséget szerezhetnének maguknak levéltárainkban felhalmozott kincseknek feldolgozásával ; és szereznének maguknak egy kis pénzt is, tán többet mint jelenleg, a hol annyi eskimó leselkedik a tankönyvfóka után s miután kevés a fóka, oly nagy az irigység és érdekliajhászat. „Néhány pap elesik attól a csekély jövedelemtől, melyet a tankönyvirás nyújt" igy sóhajt fel az Észrevételek névtelen irója az „Evang. Egyház és Iskola" lapban. A papok jövedelmet kisebbiteni sohasem akartam s ma sem akarom. Sót ellenkezőleg! A mit eddig az a „néhány pap," mint iró, megkeresett, azt kétszeresen megkereshette volna a jövőben is, mikor irodalmi czélra 3 szor annyit költünk ; s a mit ma taiiKönyveinken a különböző vallású kiadók keresnek, az is a lelkészfiak javára folyt volna be. Tehát hol van a jövedelem kisebbedése? Két ideális czél lebegett s lebeg ma is szemeim előtt, a midőn a tankönyvvállalat letesitese érdekében annyit küzdök, annyit fáradok: az egyik az egyházi- érdek, a másik pajcsaládaink nyomorán való segítés. Engem a tankönyvvállalat létesítéséhez önző érdek r.em köt, sőt ellenkezőleg: nehéz munkától szubadulok meg, ha felhagyok vele. De fáj, oly véghetetlenül fáj az a tudat, hogy mig a közel jövőben kitörő harezra mindenki készül s szellemi fegyvertárait megtölti, addig mi csak sopánkedunk és jajgatunk. Jó barátaim és ií-mercseim kitartásra buzdítottak ; íme küzdök tovább. A viszonyok az egyetemes gyűlés határozata folytán megváltoztak. Az egyetemes g)űlés lámcgatására nem számithatunk; egyetemlegesen, kötelező erővel a tankönyvvállalatot megalkotni nem lehet. Alkossuk meg azt az önkényt jelentkező gyülekezetekből. Helyesen jegyezte meg az egyetemes lelkészi értekezleten egyik kiváló esperesünk, Renner főtisztelendő úr: „Mi tanítunk a könyvekből, mi árusítjuk, a mi jogunk." Javaslatom a jelen viszonyok között a következő : 1. A nt. lelkész urak ismertessék meg presbyteriumukkal az evang. tankönyvvállalat eszméjét. Fejtsék ki, hogy ily könyvvállalat : a) Védi az egyház érdekét, a mennyi' ben csakis kitűnő és határozott prot. evang. szellemű könyvek jutnak a gyermek kezébe. b) Előnyben részesíti a szülőket, a menynyiben a tiszta jövedelmet egyházi irodalmunk fejlesztésére, ingyen könyvek kiosztására, csapással sújtott lelkészek felsegélyezésére, lelkésztiak és leányok nevelésére fordíthatjuk. Azután szólítsák fel a presbyteriumot hajlandó-e ezen tankönyvvállalat könyveit a gyülekezetében bevezetni? Ha igen, akkor ezzel a hatarozattal az illető gyülekezet mintegy alapitó, mintegy részvényes szerepel a nélkül, hogy csak egy fillérrel i» hozzá járult volna a vállalathoz; az illető gyülekezet lelkésze pedig jogosítva lesz a tiszta jövedelemből nevelési ösztöndijat kérni fia vagy leánya részére; a nevelési ösztöndij kiosztása nem önkényesen fog eszközöltetni, hanem sorrendben. A skeptikusokat, kik biztosítékot kívánnak a nyomtatandó könyvek jóságára vonatkozólag, megnyugtathatom azzal, hogy a tankönyveket csakis jeles írókkal íratjuk, valamint azzal, hogy minden gyülekezet lelkésze, akár személyesen, akár megbízottja útján be fog fo'yni a tankönyvvállalat vezetésére és igy a könyvek üiadására. A presbyterium határozatáról szíveskedjenek engem értesíteni. A főgymn vallástanár urakat is felkérem : szíveskedjenek nyilatkozni, csatlakoznak-e ezen mozgalomhoz. Igenlő esetben ók is oly jogokban részesülnek, mint a lelkész urak. 2. A tankönyvvállalatot óhajtó gyülekezetek lelkészei május vagy június havában egy Buda-