Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Majba Vilmos. Nyílt levél

róna) kilátásba helyeztem. Számitásom egyszerű. Evang. iskoláinkba járó növendékek száma több mint 160,000. Már most, ha ez a 160,000 gyerek összes népiskolai könyveit (világi és vallástani.) a középiskolai növendékek összes vallástani könyveit a tankönyvvállalatnál szerezték volna be. egy növendék évi könyvszükségletót csak 1 koronára (50 kr.) téve, akkor is a tankönyvek után járó évi forgalom 160,000 korona (80,000 frt) lett volna. Már most lia 25

0/

0-nyi tiszta nyereségre dolgozunk, megvan a 40,000 kor (20.000 frt;) lia csak 20% ra, akxor lenne 32,000 korona (16,000 írt) De szép nyereségre számíthattunk volna az énekeskönyvek és imakönyvekból is. Hát ha még nyomdát is állítottunk volna fel, a mi ily vállalatnál nem nagy nehézségbe ütközik, akkor biztosan 40,000 koronánál többre számíthattunk volna. Eijy gyakorlati példa beigazolja állításomat, hogy 25%-nyi tiszta nyereségre számithatunk. A Luther-társaság birtokában van egy tankönyv, a Beretzky-féle bibliai történet. Ennek költségvetése s tiszta nyeresége : 1. Bevétel 10,000 pl.-ból . . 8000'00 kor. 12. Kiadás Nvomtatás, kötés . . 21T0

,00 Írói dij 366 66 35£ bizományosi dij . 2800'00 300 ingyen példány . 240 00 Összes kiadás: 5576 66 = 5576 66 kor. Tiszta nyereség: 2423'34 kor. Tehát 30%-nál valamivel több. S igy számitásom helyessége be van igazolva. A jelenlegi szabad verseny. „Szabad verseny," „szabad szellemi fejlődés" : ezen hangzatos szavakkal dolgoztak a tankönyvvállalat nyilt és titkos ellenségei a létesítés ellen. A szabad versenyt féltették az érdekelt és nem érdekelt felek. Félteni, uram, csak azt lehet, a mi van, a mi nincs, azt felesleges félteni : Kérdem már most a tankönyvvállalat ellenzőit van-e, volt-e s egyáltalában lehetséges s üdvös-e a szabad verseny ott, s azok közt, a kik kevesen vannak? Feleljen erre a tapasztalat, az utolsó 30 esztendő. Eddig tankönyvvállalatuiik nem volt, mely bénitólag hatott volna s a szabad versenyt tönkre tette volna ; kérdem : van-e számba vehető theol. és vallástani tankönyvirodalmunk? Van e nálunk választék középiskolai vallástani tankönyveknen a jelenleg fennálló szabad verseny és szabad szellemi fejlődés daczára? A tankönyvvállalat legdühösebb ellensége is kénytelen bevallani, hogy nincs! Pálffy egyháztörténete az ötvenes években Íratott s még ma is, 40 év után változatlan alakban, általánosan használt középiskolai tankönyv sok hibái, fogyatkozásai daczára, holott éppen az egyháztörténet tanításban nagy haladás történt — a külföldön. Évek hosszú során a középiskolák alsóbb osztályai számára bibliaismertetésünk nem volt s református könyvet kellett használni —az evang. hittani órán. Ma a szabad verseny dicső korszakában van 1, azaz egy. Magyar prot. egyháztörténetünk egyáltalában nincs az evang. egyháznak nem nagy dicsőségére, középiskolai vallástaniiásunk nagy kárára. méltóztassanak ezért az e^yes vallástanárok;it, okolni, mert ha rajtuk mult volna, már lenne. Többnek asztalfiókjában hever egy. A mult nyáron az egyik vidéki vallástauár végig járta az evang., kath. és zsidó könyvkiadókat; de miután az illetőnek összeköttetései csekélyek s ennek következtében a kiadók polgári hasznukat biztosítva nem látták, a müvet visszautasították. daczára annak, hogy ily köuyvünK nincs. Kérdem már most a szabad verseny szószólóit, mivel tudják ezen mulasztást igazolni? S hogy állunk a többi vallástani könyvekkel? A bevatottak ismerik a helyzetet. Az 1899. óvi tiszai kerületi jegyzőkönyvben ez áll : „miután kevés megfelelő tankönyvünk van s válogatni nincs miben, felhívandó volna a kerületi tanügyi bizottság, hasson oda, hogy a tankönyv irás ne maradjon az egyes szerzők privát ügye." A panasz elhangzott s a szabad verseny a bajt nem orvosolta De a legnagyobb gúny e szabad verseny dicsó korszakában az, hogy habár az egyház fenhatósága alatt álló könyvkiadói vállalat nem kellett, a valóságban sanctionálás nélkül könyvkiadói monopoliurnunk van, a mint az nálunk a viszonyokuál fogva máskép nem is lehet. A mikeppen egy kis városkában csak egy szállodát találunk, vagy faluhelyen csak egy péket, mert több meg nem élhet, úgy Magyarországon evang. középiskolák tankönyveinek ki' ádásával még hosszú időn át sokan nem fognak foglalkozni, mert a vevő publikum aránylag kicsi. S ha itt ott a vidéken akad is egy-két vállalkozó szellem, a ki ily könyvek kiadásával próbálkozik, csakhamar be fogja látni, hogy verseny e téren lehetetlen, s többet nem ad ki vallástani könyvet. Mint győztes, az kerül ki és marad egyedül, a ki oly városban lakik, hol a legtöbb középiskolai növendék van, s kinek oly összeköttetései vannak, hogy a tankönyveket az iskolákba be is tudja vezetni. Ezen kiváltságos könyvkiadó könyvei terjednek s igy lett sanctionálás nélkül nálunk Magyarországon egyházunkon belül könyvkiadói monopolium a szabad verseny daczára. Kérdem már most, melyik monopolium czélszerűbb? Az-e, a mely az egyház fennhatósága alatt áll, vagy az, melyet magánérdek vezet? Biztosítom az urakat, hogy oly szomorú tanügyi állapotok egyházi tankönyvvállalat létezése mellett nem fordultak volna elő, a mint azok az utolsó évtizedekben tényleg léteztek. S mit szóljak népiskolai tankönyvirodalmunkról? Itt, igaz, szabad verseny