Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Majba Vilmos. Nyílt levél

a behftissró „illetékes vezetői." A saját igazságukról való felettébb nagyfokú meggyőződés tudatában az „egyedül üdvözitó* igazság igényével winden más nézetet eleve lenézni, kigúnyolni, minden másként gondolkozó embert eleve bitetlennek, nem igaz keresztyénnek bélyegezni s rosszakarattal megvádolni, nem evangéliomi eljárás. Ha eddig barátja lettom volna is a belmissiói egyesületeknek, most fordulnék el azoktól a híveknek modora miatt, mert előre is látom, milyen volna az az új szellem, milyen lenne az az új hang, mely azok révén egyházainkba befurakodnék bontani az egyetértést, elkedvetleníteni a komolyabb elemeket, ölni a szeretetet. Az önhittség, dölyf, a türelmetlenség, a másokat szeretetlenül meg és e'itéló önigazság szelleme az. Mintha bizony az igazság formákhoz, egyénekhez vagy testületekhez volna kötve. Ezzel a szellemmel bontani lehet, épiteni nem. A mi c/.élunk és hivatásunk pedig az épités, azért ez a szellem semmiféle formájában nem kell. Láttunk erre nézve oly czikkeket is, melyek az én első czikkem után s arra vonatkozva másutt is megjelentek. Legelőször a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 43. számának „Egyház" cz. rovatában adott viszhangot a belmissiói egyesületek valamely heves vérű barátja s igéri, hogy keményen ki fog oktatni. ízelítőül egyelőre csak azt jelenti ki, hogy czikkem a meg nem értés hiányából eredt, de sót — szerinte — „oly félreértésekkel s oly szándékok i m pu tál ásá val tárgyalja a belmissiói egyesület kérdését és a pozsonyi belmissiói gyűlést, a melyeket ez az ügy és annak vezetői éppen nem érdemelnek." Tehát egyenesen gonosz rágalmazó szándékkal vádol meg a helyett, hogy érveket állítana érvek ellenébe. Hát ez az izlés dolga; én az ilyen modorú emberekkel nem vitatkozom. Az igért czikk el is maradt szerencsésen, de e helyett ugyanazon lap 52. számában az örvendezés harsonájába fújva azt mondja ismeretlen ellenfelem, hogy Mayer „alapos czikke felment bennünket azon igéretünk alól, hogy R. véleményével érdemlegesen foglalkozzunk." Dehogy is ment, már hogy is mentene ! Sót én azt tartottam volna az irodalmi — hogy is mondjam? — lovagiasság szabályainak megfelelő eljárásnak, ha az ellenfelet egy ót nem ismerő olvasóközönség előtt nem vádoljuk meg kemény váddal addig, mig czikkét vagy egész terjedelmében, Vagy legalább bő és hú kivonatban be nem mutatjuk s érvelését meg nem ismertetjük. Aztán érvek ellen érveket vetve a serpenyőbe, a nagy közönségre bizzuk az elítélést. Hanem persze ez az eljárás kényelmesebb is, meg talán imponál is — a gyöngébbeknek. A második viszhang a „Prot. Szemle" 10. füzetében hangzik fel a belmissió és evangelisatió egyik lelkes barátjának és munkásának tollából. Csodáltain, hogy a heve őt is igaztalan és modortalan kijelentésekre csábította, s megfeledkezett arról, hogy mindenikünkben rész szerint van az igazság, s ha valaki azt kimondja, fel kell tennünk, hogy bona fide mondta ki. Azt mondja: szomorúság fogja el, sőt fájdalom vesz rajta erőt, ha látja, hogy mily kevés a munkás a tenger bajjal szemben, de „még elszomorítóbb az a rövidlátás és elfogultság, melylyel nálunk még egyházi lapok is, még irányításra hivatott férfiak is nem férfias ellenzéssel és komoly ellenérvekkel, hanem a k i C s i n y 1 é s, gyanúsítás ós gúny ne mtelen fegyverével ócsárolják az ev. belmissió áldásos intézményét." „Azért bármint okoskodjék az á 1 b ő 1 c s e s s é g, bármennyire sunynyogjon a kényelmesség, bármint húzódozik a kishitűség, én azt állitom legderak ab b hazai és külföldi hitfeleimmel stb." „Csak a kishitűség és a balga rövidlátás állithatja azt" stb. Ezekhez a kifejezésekhez nem kell kommentár. de ez a hang fel is ment a választól és egyúttal elrettentő páldakónt arra int : óvakodjunk ettől a szellemtől és ettől a hangtól I Egyébként én is azt ajánlom, tegye kiki a kötelessegét ott, a hova az isteni gondviselés állította s a meddig a'keze és a szava elér, s igaz evangéliomi szellemmel igaz buzgósággal munkálkodjék tettekkel ós nem pusztán czikkekkel és beszédekkel az egyház felvirágoztatásán. Béke és az evangóliom szelleme velünk! RâFFAY S

ÁNDOB. II. Nyilt levél Magvarorszag összes evang. lelkészeihez egy evang. t an Icönyvvállalat ügyében(Folytatás és vége) A tankönyvvállalat jövedelmezősége. Voltak egyesek, a kik túlzásnak tartották az összeget, melvet én tiszta nyereségképpen (évi 1

5 000—20,000' forint = 30,000—40,000 ko-