Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Luther és a pápa

kor a mmny kapuja jvolt és m )3t a p)kol tágra tátott szája." Látod, szent atyám, ez az oka annak, a miért én a mételyező szék ellen oly erős támadást intéztem, mert az, hogy személyed ellen keljek ki, annyira nem volt még eszem ágiban sem, hogy ellenkezőleg : reméltem, hogy nálad kegyre és hálara találok . . Hiszen, úgy véli Luther, a kik vele a tisztitó munkát végzik, tul íjdonképpen csak azt cselekszik, a mit a pápának magának kellene tennie; „és Krisztust tisztelik mind izok, a kik ezt a (római) udvart a legnagyobb m írtékben gyalázzák meg. Röviden: mind jó keresztyén az, a ki rossz római." Mindennek daczára — megvallja Luther — nem bántotta volna tán e római udvart és hagyta volna a saját rákfenéjében elpusztulni, ha nem hajszolják bele a vitába. Elmondja Eck áskálódásait, el a gaetai de Vio Tamás biborossal s majd Milticzczel tartott tárgyalásait; ráutal a lipcsei vitára; Eck római intrikária, Milticz újabb békéltető kísérleteire közvetve az augustinus barátok priorjai útján s közvetlenül a lichtenbergi tanácskozás alkalmával, a mint ezt mind röviden már érintettük s megmondja, hogy e levele ime egye nesen a Milticzczel való megállapodás eredménye. „íme tehát jövök, szent atyám Leó, ós lábaidhoz omolva kérlek, ha lehetséges vedd kezedbe ezt az ügyet, ós zabolázd meg a hízelgőkét, a kik a béke ellenségei és mégis bókeszerzőknek adják ki magokat. Abból azonban, hogy én viszs z a v o n j a m tanaimat, semmi sem lesz; ne is ártsa magát ebbe senki, ha csak nem akarja, hogy még nagyobb vihar tomboljon. Szabályt vagy mértéket nem szivelek meg akkor, mikor a Szentírás magyarázatáról van szó, mert az Isten igéjét, a mely teljes szabadságot hirdet, nem szabad és nem kell fogságba vetni. Ha e két dolgot meghagyják, azontúl nincs semmi, a mit teljes erőmből meg ne tennék, avagy el ne viselnék. En a perpatvarnak ellensége vagyok, senkit sem akarok sem bizgatni sem ingerelni, de akarom, hogy engem se ingereljenek. Ha pedig ingerelnek, nem maradok, lia Isten is úgy akarja, adós se szóval, se írással. Vajha szentséged egy két rövid szóval mind e perpatvarnak végét vetné, egyúttal hallgatást es békét parancsolna : ezt mindig vágyvavágytam hallani." „Azért, szentséges atyám, vajha nem hallgatnál a mézes-mázos fülbesúgókra, a kik azt mondják : te nem vagy csupán ember, hanem Isten van beléd keverve, a ki minden dolgok parancsoló ura. Nem úgy van az;- hiába is próbálod meg. Te az Isten szolgáinak szolgája vagy s hozzá veszedelmesebb, nyomorultabb állapotban, mint bármely más ember a földön. Ne engedd, hogy megcsaljanak, a kik azt hazudják és színlelik, hogy te a világnak ura vagy; a kik azt fecsegik, hogy neked hatalmad vagyon a mennyben, a pokolban ós a tisztitó tűzben. Ö t a te ellenségeid ós törekvésük, hogy lelkedet megrontsák. Mind tévednek azok, a kik azt mondják, hogy te fölötte állsz a zsinatnak és az egyetemes keresztyónségnek. Tévednek, a kik egyedül neked adnak hatalmat arra, hogy az Írást magyarázzad: ezek egytől egyig csakis azt akarják, hogy a te nevedben keresztyóntelen üzelmüket a keresztyónségben nagyban folytathassák, a mint ezt a gonosz lélek, sajnos, sok elődöd által meg is cselekedte. Egy szóval senkinek se higyj, a ki téged magasztal, hanem c^ak azoknak, a kik téged bántalmaznak. Ez az Isten Ítélete, a mint irva vagyon: Ő levetette székeikből a hatalmasokat ós felemelte a gyengéket. (Lukács 1, 52.)* „íme, mennyire elütnek egymástól Krisztus ós az ő helytartója, pedig ők mind az Ő helytartói akarnak lenni ; ós én valóban attól tartok, hogy ők csakugyan a szó legszorosabb értelmében helytartói. Mert a helytartó az ó ura távollétében helytartó. Nos hát ha a pápa Krisztus távollétében, a ki szivében nem lakik, kormányoz: nem a szó legszorosabb értelmében helytartó-e? De mi más az ilyen tömeg, mint Krisztus nélkül való gyülekezet? Mi más az ily pápa is, mint Antikrisztus, bálványisten ? Mennyiben helyesebben jártak el az apostolok, a kik magukat csupán a bennük lakozó Krisztus szolgáinak ós nem a tőlük távollévő helytartóinak nevezték s engedték nevezni? Talán orczátlankodom, hogy egy oly nagy ságot oktatok, a kitől mindenkinek oktattatni kéne, hiszen mint egyik-másik veszett tányérnyalód kür tölgeti rólad, minden király ós birószék a te ítéleted alá esik Ámde én e dologban szent Bernátnak Jenő pápához intézett könyvével tartok, melyet bizony minden pápának könyv nélkül kellene ludnia. Nem abban a hiedelemben cselek szem ezt, hogy Téged tanítsalak, hanem merő hűségből, gondból és kötelességből, a mely mindenkit méltán serkent arra, hogy felebarátainkkal még biztos dolgaikban is törődjünk és nem engedi, hogy a móltóságra vagy méltatlanságra nézzünk, oly szorgosan figyeli tneg a felebarát veszedelmét és veszedelem nélkül való állapotát. Minthogy pedig tudom, hogy szentséged ott Rómában, mint egy nyiit tengeren mindenült ezer meg ezer bajjal és vészszel küzködik és oly nyo mórban él és uralkodik, hogy a legutolsó keresztyén segítségére is rászorul: nem tartom illetlen dolognak, hogy engedve az atyafiságos szeretet kötelességének, szentségedről meg ne feledkezzem. Ily komoly és veszedelmes ügyben nem tudok ón hízelegni. S ha akadnak, a kik e tekintetben nem akarják megérteni, hogy én barátod, sót mi több.