Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Luther és a pápa

neki, hallgatni fog ő is. Az ügyes kamarás még arra is ráveszi Luthert, hogy e megállapodásukról tudassa személyesen X. Leó pápát : és Luther, tudjuk, ezt megigérte s igéretét be is váltotta, megírván második tiszteletteljes levelét is a pápához.*) Hiszen, ha ennyiben maradhatott volna a dolog! Ha Luther hallgathatott volna! Ha Luther hallgathatott volna ! Ez körülbelül annyit jelent, mintha azt mondanók : ha, mikor iit a virradat ideje, a világosság át ne törné a sötétséget ! De áttöri ám, mert ez természeti törvény. Az meg ugyancsak törvény, még pedig a Lélek világában, hogy itt minden, még a rossz akarat, még a legártalmasabb törekvés is végül csak a fejlődés, a haladás nagy czéljainak szolgáljon. Így volt most is. A mig Luther, szavát tartva, hallgat — és elmerülve az Isten Igéjébe, annak mélységeiről egymás után aknázza ki s hozza napvilágra az Üdvösségnek rejtett kincseit:**) megmozdulnak titkos és nyilvános ellenfelei s eláraszt ják a mocskolódó röpiratok egész garmadájával. Ez ellenfelek egyike, az ingolstadti egyetem copfos theologusa, Eck pedig egyenesen vitára kényszeríti őt. Ezeknek ugyan tulajdonképpen Luther egyik wittembergi tanártársával, carlstadti Bodenste in Andrással volt tudományos pöre s azt akarták ők elintézni, akkori szokás szerint, nyilvános vitatko •/ás útján ; ámde a körmönfont és hiú embernek tulajdonképpen nem Carlstadtra (a mint Bodenstein szülőhelye után röviden nevezni szokták,) hanem Lutherre fájt a foga, s hogy azt is a- vitába vonja, a vitapontok közé illesztette a pápa világi főhatóságáról szóló kérdést is, a melynek a veleje a körül forgott, vájjon a pápát a főhatóság isteni avagy csak emberi jogon illeti e meg? Hát Carlstadt igaz, haragos ember volt nagyon, de azért eléggé óvatos arra, hogy e kérdés elől kitérjen. Hiszen tudta jól, hogy a ki itt szint vall, az ugyan fejével játszik. Nem úgy Luther ! Ha az igazságot akarják hallani: hát ő bizony ki meri azt mondani. Ha az Isten igéje mellett, mely a pápa isteni, de még csak emberi jogon való hatalmáról sem tud semmit, tanúbizonyságot kell tenni: hát ő kész azért akár a mariiromságot is elviselni. Különben is adott szava alól felmentették: ellenségei nem hallgattak; neki is szabad, nem, neki is kell immár beszólni. Igy törtónt meg a lipcsei nevezetes vitatkozás 1519. július havában, a hol Luther Isten s emberek előtt kijelentette, hogy a pápa világi főhatósága egyszerű koholmány, szörnyű zsarnokság *) 1519. márczius 3. v • >*) Ekkor irta halhatatlaa szép magyarázatait a Galáták^ioz irt levélhez. a lelkek felett. Hiszen, ha a pápa magát csakugyan a Krisztus helytartójának tartja, bár ót ezzel a hatalommal Krisztus éppen nem biztameg: hát akkor miért nem követi Krisztus mondását, hogy „az én országom nem a világból való?" Hanem E

CK czélt ért. Luther a döntő szót kimondotta; a koczka el volt vetve. Szaladt is ám Eck Rómába s ott bíborostól bíboroshoz járva, végül a pápa elé is eljutott. S az eredmény? Az eredmény az lett, hogy Ecket a pápa a bíborosok előtt megcsókolta. Luthert pedig kiátkozta. Már közeleg a diadalmas vitahós az átokbul Iával ; Luther meg az alatt készül az átok méltó fogadására. Ez az időszak életéből a legérdekesebb, legfontosabb. Különösen 3 munkát ír, mind a hármat az 1520. esztendőben; az egyiket „a német nemzet keresztyén nemességéhez" intézi s benne „a keresztyén társadalom megjavításáról" értekezik. A másikban „az egyház babyloniai fogságáról" elmelkedik a pápa világi uralma alatt. A harmadikban pedig felvilágosítja a keresztyén világot, szemben a pápai zsarnoksággal „a keresztyén ember szabadságáról." Érdekes három munka ám az nagyon ! Az elsőben, a melyet a német nemességhez intézett, lerontja a pápás egyház világi hatalma büszke fellegvárának 3 bástyafalat. E három fal : hogy a pápa minden világi hatalom felett áll ; hogy a szentírást csak a pápának van joga magyarázni; s hogy a zsinat összehívásának joga is egyedül csak a pápát illeti meg. Kimutatja, hogy merő ^papiros és szalmafalak" ezek, melyeket a pápás önzés állított fel, de a melyek az Isten igéjének egyetlen tárogató szavára, mint Jerikó falai összeomlanak. Második művében, mely az „egjház babyloni fogságáról" szól, behatol immár ama lerontott falakon a pápás fellegvár bensejébe s rombadönti azt összes oszlopaival együtt. Ez oszlopok a pápás egyház tana a 7 szentségről, a melyekről Istennek igéje — kettőt, a keresztséget ós úrvacsorát kivéve, de a melyeket a pápák ugyancsak meghamisítottak, — mit sem tud, Nem is egyebek azok, mint a szegény gyámoltalan nép lelkére vetett rablánczok és fukar kapzsiság tőrei. A harmadikban végül, a mely „a keresztyén ember szabadságáról" szól, felépíti most már a ledöntött pápás fellegvár romjain a hit ós szeretet új szent épületét, az egyéni hit által megigazult keresztyén ember szabadságának bevehetetlen új erősségót. E munkák szörnyű riadalmat okoztak a római táborban. Hogy ez az augustinus fráter meg nem ijed, de még ő neki áll feljebb! Hogy a pápa átkát semmibe se véve, még ő átkozza ki t előbb a pápát I Hallatlan dolog ez l