Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Luther és a pápa

szenek igy, nem tudom, de ennek folytatását megengedni nem lehet, nem szabad, az egyháznak saját érdekénél fogva, a kormánynak, mint ilyenaek elveinél fogva. Az állami anyakönyvvezetők jogtalan törvényellenes eljárásáról a nem rég múltban s az újabb időben is, egyházi és politikai napilapban is sok szót tettek papirra, de ügy látszik, hogy csak papiron maradt. Ez eljárás már jobbról-balról annyira meg lett hányva vetve, hogy azok ismét elmondására nem vállalkozom, hanem áttérek egy más, általam sokszor tapasztalt törvénytelenségre, mely ismét csak azt igazolandja, hogy az anyakönyvvezetők, a hol csak lehetséges, a római propagandának állandó és hűséges bajnokai. Úgy tudom, hogy a miniszter úr egyik rendeletében mihez tartás végett közölte az anyakönyvvezetőkkel — és ez sem történt előzetes jogtalan eljárás megelőzése nélkül, — hogy házasságra lépni szándékoló jegyes párok vallása meghatározásánál csak az esetben veendő a jelentkező fél vallása a keresztlevelet kiállitó lelkész vallásával azonosnak, ha a keresztlevél egyéb ada taiból vagy más felmutatott okmányokból nem volna kivehető a szülők vallása, illetve a fél vallása s mégis ezt a rendeletet az anyakönyvveze tők teljesen figyelmen kivül hagyják, mondván : „a milyen vallású pap keresztelte, hát olyan vallású," — persze itt már aztán nem segit hamarosan senki s maga a fél a sok lótás futásban kifáradva olykor elkezd pgy imádságot is. Az anyakönyvvezetőt nem lehet meggyőzni, — mert ó állami hivatalnok s a tények a mellett szólnak, hogy nem engedelmeskedik még saját miniszterének sem. íme egy frappáns példa: Egy intelligens jogasz ember, — atyja ev , anyja r. kath, — mivel születési helyén csakev, ref. lelkész volt, az keresztelte s igy természete• sen ó állította ki keresztlevelét is a házassághoz, — feleségül vett egy görög kath. atyától ós ág. h. ev. anyától született nőt, a ki azonban más lelkész hiányában a róm. kath. községbeli plébános által lett megkeresztelve s általa keresztlevele kiállitva. Az anyakönyvvezető nagy bölcsen a férfit ev. ref.-nak, a nőt róm. kath. nak vette ós jegyezte be a jogász ember minden tiltakozása daczára. A róm. kath. lelkész által keresztelt bármily vallású gyermeket kivétel nélkül a fenti elv alapján róm. kath.-nak jegyzik be, még akkor is, ha a szülők egyike sem róm. kath. És ezek az urak, a kik kényük-kedvük szerint keresztelnek el, valamint úgyszólván brutális módon bele kényszeritik a vegyes vallású házasulandókat a gyermekeik vallását illető megegyezésre és mindig a róm. kath egyház javára, mert máskülönben a megegyezést nem fogadják el s ha a felek kívánságát esetleg: nem hajlandók teljesíteni, durva módon leszidják őket, — mondom ezek az urak még a házasság megkötése után ilyen eljárás mellett figyelmeztetik a feleket, hogy „vallásos kötelességeiknek még evvel^nem tettek eleget 11" Köszönöm e figyelmeztetést I I Vájjon meddig tart még ez igy tovább? A sok panasz, jogtalanság, törvényellenesség, mikor jut el a jog, rend ós igazság palotájába? Meggörnyedt háttal, torkon akadt szóval bizony sokra nem megyünk 1 ! Luther és a pápa. A domonyi ev. gyülekezetnek 1901. november 13-án tartott estélyén felolvasta Stromp László, theol. akad tanár. Mélyen tisztelt gyülekezet! Két hete éppen, hogy a protestáns világ október 31-ének, ama nevezetes napnak emlékét ülte meg, a mikor az igénytelen augusztinus barát kiszögezve 95 tételét, oda kiáltotta a világnak onnan, a wittembergi vártemplom ajtajából : »Oszoljon a sötétség, legyen a lelkekben világossági" És az évről évre megújuló október 31 iki ünnepek, már közel 400 esztendő óta, tennen hirdetik annak az első napnak áldását: „És lón világosság I" Azaz, hogy különböztessük csak meg jól a dolgokat. Luther nem teremtett új világossá got, hiszen a világnak ama Világossága, (János ev. 8, 12) a melynek csak újból való felragyogását jelentette ő, megjelent már réges régen, közel 2000 éve. Ámde a Világosságot az évszázak folyamán a pápás egyház mind sötétebb, mind kietlenebb homály burkába takarta; csillagtalan, komor éjszaka ködébe, a melynek sötétjébe csak itt ott vetett múló fényt egy-egy . . . pásztortűz, gondoljátok tán, üstökös, képzelitek tán . . . óh nem; egy-egy máglya. A Hussok, a Savanarólák máglyája. A Wikleffok megégetett ós a levegőbe szórt porainak parányüszkei. Végül aztán, a reformáczió évszázados elő • küzdelmei után (úgy küzd a természeti világban is a reggel világossága az éjszaka sötétségével) az idők teljességében megjelent Luther, s vele újból az üdv reggelének Világossága.