Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - Pályázat reformátiói beszédre

egész munka száraz polémia nehézkes nyelvezettel, néhány a reformáczióra vonatkozó történeti adattal. Mi épülést talál valaki a montanizmus, arianizmus, stb. felemlitésében? azt csak a szerző tudhatja. Előtte a reformáczió csak bolygó tűzhöz hasonlít. Az egész beszéd nem épit, nem buzdít, nem bir hatni és meggyőzni, hanem száraz okoskodásával nidegen hagy. B) Â második beszéd jeligéje, Gal. 5. 1. alapigéje: Neh. 4. 1—7 Textus nélküli ehnélke•dés, közönséges felolvasás. A főtétel : „Az Isten igéje" csak czégér, a melyről az abban rejlő hatalmas fegyverekre következtethetünk, de azokat nem találjuk meg sehol sem. Felosztása: hit, szeretet, áldozatkészség, helytelen, mert a szeretet magában foglalja az áldozatkészséget. E helyett jobb lett volna azt a három részt venni: élő hit. munkás szeretet és rendületlen bizalom. A hitről csak nagy általánosságban szól a nélkül, hogy kifejtené, miként lesz az az egyháznak, biztos fennállásának alapja Ugy szólván majdnem ugyanazon szavakkal ismétli a miket s bevezetésben a börtönökről, rablánczokról és máglyák* ról emiitett. A szerző azt hiszi, csak azzal bizonyitjuk egyházunk iránti hűségünket, ha fiainkat visszatartjuk a „reversalis" adástól, mást ó nem -emlit. Á beszéd hangja sem megfelelő, mert kifejezései, a melyekkel a róm. kath. egyházat apostrofálja tűlerősek és nagy türelmetlenségről tesznek tanúbizonyságot. Ettől pedig még reformáczió-ünnepi beszédben is tartózkodnunk kell. 0) à 3 ik számú beszéd jeligéje : Ézsaiás 43. 11. alapigéje : Neh. 4 17. E beszéd alapigéjéből van merítve a főtétel : „Munkára fel" és az alapigéken nyugszik a felosztás: 1. Istenbe vetett bizalommal. 2. Eber őrködéssel. 3. Jól felfegyverkezve ós végül 4. Lankadatlan kitartással. Az első részben előadja a mi egyházunk* viszontagságos sorsát, az üldözések gyászos korszakát ós a meggyőződést szilárdítja meg, hogy a ki az istenben bízik, meg nem csalatkozik. A 2-ik részben az éber őrködést festi, de az bizonyára teljesebb ós hatásosabb lett volna, ha meg is mondja nemcsak miért, hanem azt is, hogy miként kell őrt állani, ha ez őrködést nemcsak a lelkészekre, hanem az egyház nem lelkész tisztviselőire, sót az egyetemes papság elvénél fogva minden hivóre nézve kötelezőnek mondja ki. A 3 ik részben felsorolja a fegyvereket, a melyek szerint egyházunk nem a test ós a vér ellen harczol, hanem a hatalmasságok ellen tusakodik; elmondja, mely fegyverekkel, mely ellenséget győzhetünk le, de nem szól arról, mily viszonyok között és hogyan használják azokat. Említést tesz arról, hogy az ellen „erőszakot" is használ de hol? mikor? mikép? erről hallgat. Szól az igéről mint hatalmas fegyverről, de hogy mennyiben az, azt nem érteti meg velünk. Aliit ós nem bizonyít, pedig a nélkül felesleges az állitás. A 4-ik részben a „Lankadatlan kitartást" szinte csak említi, de ki nem meríti. Buzdit a kitartásra s figyelmeztet, hogy ha munkánk egyszerre nem sikerül is, el ne csüggedjünk, mert az eredmény sokszor több emberöltő munkának gyümülcse. E beszéd szép, gördülékeny nyelvezetű, hangzatos es lelkes, de a mélyre nem bocsátkozik, mind azonáltal nem üti meg teljesen a mértéket D) A 4-ik számú beszéd jeligéje : „Legnagyobb a szeretet," alapigéje: Máté 5. 6. főtétele és felosztása egy : Elmélkedjünk a reformáczió 1. jogáról, 2. diadaláról. Sajnos azonban, hogy sem a jogot, sem a diadalt nem fejti ki; a textust néha-néha a beszédbe is idézi ha kell, ha nem, de a beszéd nem azon épül fel. A szavak ós mondatok tömkelegéből előbb ki kell hámozni a lényeget, a mire bizony a hallgatónak sem kedve, sem ideje nincs. De meg nem nagyon épit a szerző, ha, mint az 1 só részben folyton protestál a római egyház visszaélései ellen, vagy, ha mint a 2 ik részben a „reversális" adástól a „felekezetnólkülisógtól," nazarenizmustól óva int. A reformáczió jogáról és diadaláról kevés van a beszédben; bizonyításait meg lehet számlálni nagy könnyűséggel; vonatkoztatás a prot. egyház diadalára kultúrban, haladásban anyagi jólétben, szellemi haladásban, az alkotmányos életben, a jótékony intézetek megteremtése ós fenntartásában, erről nem szól semmit. Ha nyelvezete hangulatteljes, néhol szónoki is, azért eléggé szaggatott, homályos, sót néhol meg nem engedhetóleg naiv, mint pl. a midőn azt mondja: »protestálunk a római szent atya ellen." Ha használható is e beszéd, de nem mondható absolut becsűnek. E) Az 5-dik számú jelige nélküli beszéd alapigéje II Kor. 4. 2. E beszédről a bírálók véleménye eltérő. Három biráló nem tartja jutalomra méltónak, még pedig azért, mert „sem a bevezetés nem készit elő a váratlanul hangzó főtételre: „Miért halhatatlan a reformáczió műve" sem az alapigókból nem folyik közvetlenül, de sót az egyes részek maguk lesznek főtételek a kidolgozásban. „Az ügyesen kiválasztott ós hatásosnak Ígérkező gazdag kincsesbányáját az Isten igéjének nem aknázza ki, nem magyarázza meg és a mostani viszonyokra nem alkalmazza. A második részben ki kellett volna emelni a lelkiismeret szabadságának egyetemes vonatkozását. „Csupa dagály, sallang, czifraság, — mag, gondolat és tartalom nélkül " „Nagy mondásai

8 között van akár hány, ha nem is új, de legalább jó hasonlat. Szóvirágoktól túltengő lelkesítő beszéd, mely határozottan elvilágiasodott irányt képvisel az egyházi beszéd irodalomban. A szent