Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A dunántúli lelkészi értekezlet jegyzőkönyve

írásból nem idéz, nem csakhogy benne nincs a bibliában, de még csak mellette sincs." A másik két biráló érdemesnek tartja a jutalomra, niert „Irálya szép, a beszéd elejétől magas szárnyalású, a tárgynak feldolgozása eredeti." „E hes'/éd egy teljes, kerekded, szép ós eredeti beszed ; tiszta magasan szárnyaló eszmékkel, az ev. igazság és a lelkiismereti szabadság bátor védelmezője, fenkölt stilus, gördülékeny nyelvezet." Minthogy azonban a birálók többsége nem tartja e beszédet absolut beesőnek, a pályadíj nem adható ki. F) A 6 ik számú jelige nélküli beszéd szövege : I. Mózes 1 3. és főtétele : „Ünnepünk a világosságnak ünnepe," mert meghozta nekünk 1. „Az evangéliom világosságát, hogy az vezérünk, 2. a hitnek világosságát, hogy az megtartó erőnk legyen." E beszéd az egyedüli a 6 közül, a melyről elmondható, hogy biblikus és a lutheri hitvalláshoz ragaszkodik, de tárgyalása nem elég világos, száraz és minden melegség nélküli. Ki vált egy kitételét kell helyteleníteni: „Az evangaz, mely ma is magok a keresztyén, sőt a protestánsok részéről a legmostohább elbánásban részesül," mert annyira még sem szabad magunk magunkat leszólnunk. S mert e beszédben nincs semmi alkalmazás, semmi emelkedettség, semmi lelkesedés, semmi melegség és igy sikerre nem számithat, jutalomra nem is alkalmas. A szerkesztőnek nemes intentiója tehát hajótörést szenvedett, áldozatkészsége nem hozta meg a kívánt ós óhajtva várt gyümölcsöt. Valóban sajnálatos, hogy a hivatottak sorából nem jelentkezett egy sem, a ki jeles munkájával meg ajándékozta volna egyházunkat és megörvendeztette volna a lelkes szerkesztőt. Adja Isten, hogy támadjanak közöttünk igazi Pál-ok, hogy hathatós épitő, erősítő ós buzdító beszédekkel lelkesítsük híveinket a reformáczió ünnepén: „Tartsd meg a mid vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat." Jegyzőkönyv a dunántúli ág. hitv. evang egykázkerület lelkészi egyletének Győrött, 1901. augusztus 30-án tartott üléséről. 1. „Ha Krisztus maga oltalma" kezdetű egyházi ének buzgó elzengedezése ós Bognár Endre szívből fakadó alkalmi imája után elnöklő püspök melegen üdvözli a közel- és távolból egybesereglett lelkésztársakat és vendegeket, s az ülést megnyitja. Rá mutat ama fontos elvre, mely szerint egyházi téren nem elég csupán adminisztrálnunk, hanem a hitéletet is figyelembe kell vennünk. Szent feladatunkhoz tartozik, az anyaszentegyház üterón tartva kezünket, gondosan megfigyelni, vájjon az evangéliomban rejlő örök igazság megnyilatkozik ehiveink életében is? Megvan-e az áldozatkész lelkesedés? s eme nagy hatalom, a hit emelkedőben, vagy hanyatlóban van-e? Ha körültekintünk s elfogulatlanul Ítélünk, bizony sötét pontok tűnnek szemeinkbe. Nem tagadhatjuk, hogy sok tekintetben hátramaradtunk, s az ellentábor lázas terjeszkedési tevékenységével szemben a verseny aggodalmat keltve nehezül reánk. Egyetlen mentségünk, melyre folyton hivatkozunk, a szegénység. Az a régi tűz, a hitnek szent lángja, mintha megfogyatkozott, mintha kihűlt volna; mintha az evangélikus templom régi vonzerejét elvesztette volna 1 Nem tagadhatjuk, hogy a világi elem számos tagja ünnepélyes alkalmakkor gyakrabban jár más felekezet templomába, mint a magunk egyszerű istentiszteleteire nem tagadhatjuk, hogy a hitközöny ijesztő mérvben terjed a hivek seregében s egyházunk életgyökerén ott rágódik a materialismus, az anyagias érzület veszedelmes férge és a vallás szent ügyét igen sokan alárendelik anyagi érdekeiknek. Vájjon mi lehet e szomorú jelenségnek oka? A korszellem nem, mert lám, a másik felekezet híveiben bámulatra ragad bennünket az egyházuk iránt való hú ragaszkodás, melyet azok mindenütt és mindenkor bátran kifejezésre juttatnak. • De igenis oka a protestáns nővilág vallásos, evangéliomi szellemű, egyházias nevelésének elhanyagolása. Egyházunk erre a múltban vajmi kevés gondot fordított. Róm. kath. zárda, idegen vallású nevelőnő, avagy állami intézet teljesítette nálunk eddig a nőnevelést, nem csuda tehát, ha serdülő leányaink fogékony szivét éppen nem evangéliomi egyházias érzület, hanem inkább egyházunk iránti idegenkedés, vagy a legjobb esetben teljes közönyösség natotta át Innét származik a baj. A nő ugyanis a maga mély vallásosságának,, avagy hitközönyének bélyegét rá nyomja az egész család életére. Szentegyházukért lelkesülő derék, vallásos férfiakat csakis a vallásos nő nevel ? csakis az olthatja férjének, gyermekeinek, sót egész háznépének keblébe az egyházhoz való oda-: adó hű ragaszkodást. A mit tehát eddig elmulasztottunk, azt pótolnunk, a mit elvesztettünk, azt minden erőnkkel

1 visszahódítanunk kell. Igyekeznünk kell evangéliomi vallásos nőiközönséget nevelni, hogy ennek utána palotában és kunyhóban egyiránt lángoljon az ev. hitbuzgóság. Egyházunk serdülő tagjait széttéphetlen kötelékkel magunkhoz kell fűznünk s minden egyes* lelket a mi leikeink főpásztorához, a Krisztushoz, kell vezetnünk. Ebreszszünk hitet, hozzuk mozgásba ezen mi Bethesdánknak csudaerejű, gyógyító hullámait. Ez a lelkészek magasztos és szent kötelessége. Viseljünk gondot a nyájról, melyben az>