Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - Pályázat reformátiói beszédre

„Magvető"-ben a művelt közönséggel közvetíteni s kezdettől fogva kész volt ezen organumába a legelvontabb, tudományos jellegű czikkeket is közölni, a mire Raffay Sándor kedves barátom ép a Protestáns Irodalmi Társaság ez évi gyűlé. sén kérve keresett még csak orgánumot. Nem ke. gyes leereszkedés számba menne, ha a Prot. Irodalmi Társaság az unitárius tagtársakat is megnyerné, — velük megerősödne a Társaság, nyerne a protestantizmus szellem ereje s magyar nemzeti jellege. A harmincz éves háború, a rabies theologorum zajos harczias korszaka mégis ismerte a béke és az Uniónak sovárgását. A nagy Calixtus, a Helmstadii theológusok, a mi Alstedtünk, Bisterfeldünk, a nagy Oomenius, Leibnitz s Jablonszky mellett művelték a béke, a kölcsönös elismeres művét. S hogy mikép érzett e korban a magyar, kit sem az osztrák, sem a török hódoltság el nem^ nvomott, meg nem rontott — ezt is, hogy végű ismét báró Prónay beszédjének egyik gondolatát idézzem — az erdélyi fejedelmek alatt vallásilag egyházilag is egészen szabadon fejlődő erdélyi magyar nép és annak fejedelme mutatja be tisztán. Duraeus — Európának béke apostola 1633 ban fordul az erdélyi református egyházhoz a két protestáns felekezet általános egyesülésének tervével. „Mi módon juthatnának a külföldi egyházak a németekkel szövetségre ; mi módon mozdítható elő az evangélikusok közös védelme és terjedése ; mikép létesíthető egy általános érintkezés ós levelezés az evangélikusok közt; mikép orvosolhatók alaposan azon általános bajok, a melyek egyebek közt az evangélikusok schismaiból erednek?* Ezek voliak azon nagy kérdések, a melyekre Duraeus fel hivta az erdélyiek figyelmét. A zsinat Geleji Katona István elnöklete alatt 1634. febr. 7 én adott válaszában örömmel üdvözli az eszmét. A résztvevők nem állhatják meg, hogy meg ne csókolják azok kegyes érzületét, a kik ezt a kegyes gondolatot először karolták fel, a melyhez ók is hozzájárulnak. A tan dolgában ám folyjon az aspondon háború. A felekezeti egyezség zsinórmértéké a szent irás ; az üdv alapja itt ós ott egy. Mindenki látja, hogy az alapban mindnyájan egyetértünk s Krisztusban mindnyájan egyek vagyunk. S ki ezt az egységet féktelenül széjjel metszi, kétségtelenül súlyos bűnt követ el. A nagy fejedelem, Mátyás király mellett nemzeti büszkeségünk, Bethlen Gábor, ki még népén is túl tett, midőn' Crellius híres unitárius tudóst gyulafehérvári udvari iskolája számára igyekezett megnyerni. * # * Báró Prónay Dezső miskolczi beszédét már a XVII. századnak magyar nemzeti fejedelmi udvarán lelkesen fogadták volna. Ki protestáns közös munkára való egyesülés felhívásakor a váltanokra gondol ós ezek alapján kivánja az egyesülés munkáját megakasztani: as meg nem gondolja azt, hogy éppen ezen váltanokról Jézus Krisztus és az ó apostolai mit sem tudtak s hogy ezekről nekünk is meg kell feledkeznünk különösen ma. midőn az ultramontáo szellemű, felülről is biztatást nyert reaciió a protestánsokat közös nemzeti missziójuk teljesítésére is oly komolyan inti. Kolozsvárt, 1901. október 18-án. DB. SCHNELLES ISTVÁN. Jelentés. Az Evang. Egyház és Iskola f. évi számában a szerkesztő 100 * kor. pályadijat tűzött ki reformáczió ünnepén tartandó szentbeszédre. A beszédet Thomay József szegedi, Korén Pál csabai, Frint Lajos aradi, Isó Vincze győri, Z ábrák Dénes soproni lelkészek birálták meg, s Írásos észrevételeik alapján Frint Lajos a következő jelentést teszi : Az „Ev. Egyház ós Iskola" pályázata egy a jelen kor egyházi viszonyait és eszméit is figyelembe vevő reformáczió ünnepi beszédre nem maradt ugyan egészen meddő, a mennyiben hat szent beszéd érkezett be, de sajnos ezeknek egyike sem felel meg teljesen a feltételeknek ós kívánalmaknak, egyik sem absolut becsű s azért a bírálók többsége a pályadíj kiadatását nem javasolják. Alábbiakban közöljük a szerkesztő által felkért öt bírálónak összesített bírálatát. A) Az I. számú Gal. 5. 1. jeligéjű beszéd a birálók egybehangzó Ítélete szerint kezdetleges munka, a mely sem tartalom, sem érdekfelköltés szempontjából nem üti meg a mértéket. Már maga a főtétel: „A reformáczió az emberi lélek szükségszerű lényeges nyilvánulása, tünete, az emberi lélek követelménye" — helytelen és nehézkes : a felosztás pedig a textust teljesen mellőzi. Miután nern indult ki az alapigéból II. Kor 3, 6. azt nem magyarázza, azért nem is szövegszerű, a mi pedig első kelléke a jó egyházi beszédnek.