Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Majba Vilmos. Nyílt levél

gei -szerint igen hasznos szolgálatokat tehet, például mint püspöki, káptalani jogtanácsos, akár mint jogtanár az egyetemen vágy kúriai biró ; — de anyakönyvvezetonek nem való. Keversalisok ugyan akkor is fognak keletkezni. — hogy is ne, midőn akkor is voltak, mikor törvény nem engedélyezte, nem oltalmazta azokat 1 — mindig is lesznek, a kiknek gondjuk van arra, hogy a reversalisok szaporodjanak, de legalább állami alkalmazottak ténykedése, a felügyelet elnézése ne működjék közre oly érzelmeknél, melyek a reversalisokat kicsalogatják, kicsikarják a hiszékenyektől, melyek a lélekhajszát oly szinben tüntetik fel, hogy „ez most a törvényi" Es ez is már nagyon megnyugtatólag fogna hatni a kedélyekre. KUND SAMUEL. II. Nyilt levél Magyarország összes evang. lelkészeihez egy evang. tankönyvvállalat ügyébenNagytiszteletű Uram I Szeretett Testvérem az Úrban ! Az egyetemes gyűlés a mult esztendőben az evang. iskolákban használandó tankönyvek kizárólagos kiadási jogával felruházott tankönyvvállalatnak létesítését nem engedélyezte s ezzel mindaz, a mit a tankönyvvállalat létesítésével terveztünk, meghiúsult. A ki indítványom sorsát elejétől fogva kisérte, — a ki jelen volt az 1899. és 1900. évi szarvasi, budapesti ós balassa-gyarmati Luthertársasági közgyűléseken, hol egyhangúlag, mond. hatnám acclamatióval fogadták el, — a ki figyelemmel olvasta a mult évi esperessógi, kerületi gyűlések határozatait, melyek szintén az általános elfogadás mellett tanúskodnak, — azt az egyetemes gyűlés határozata meglephette. Es méltán 1 Hisz a tárgyalást megelőző napon egy előkelő, magas állású lelkész azt mondá nekem, hogy az el nem fogadás lehetellen, mert a kerületek mind elfogadták. A lehetetlen megtörtént, a tankönyvvállalatot úgy, a mint az tervezve volt, nem engedélyezték. A határozat annyiban kellemetlenül érintett, a mennyiben újból időt veszítettünk s ma is ott állunk, hol\ 2 évvel ezelőtt: a kezdetnek kezdetén. De azért kétségbe nem esünk és a küzdelembe bele nem fáradunk. Ha nem sikerült a tankönyvvállalatot egyetemlegesen megteremteni, alkossuk meg részlegesen ; ha egyes gyülekezetek é» azok papjai magukat önakaratulag megfosztják annak áldásaitól, miért ne részesüljenek azok benne, kik egyenesen óhajtják: ha nem találkozik 600 gyülekezet, akad két, hároiri, négyszáz, nYély egyesül ós a tankönyvvállalat meglesz, mert annak meg kell lenni. Igaz, szebb lett volna, ha egyesült erővel egyetemlegesen teremtettük volna meg; no de ha ez lehetetlen, alkalmazkodjunk a viszonyokhoz. Azt az egyet azonban el ne felejtsük, hogy a mai kor a tömörülés kora. A róm. katholikusok tömörülnek; tömörülnek, szervezkednek minden téren, az irodalmin ép úgy, mint a közgazdaságin ; a politikáin úgy„ mint a társadalmin. Tankönyvüket a Sz. István társulatból szerzik be; hírlapíróik a Pázmány-egyesületben egyesültek ; ker. (róm. kath.) szövetkezetek hálózata kiterjed az egész országra: legény ós ifjúsági egyleteikben czóltudatosan és nagy következetességgel terjesztik az ultramontanismus nézeteit. Mit szóljak a zsidókról? Hisz köztudomású dolog, hogy a zsidók összetartásuknak kö~ szönik azt a nagy sikert, a melyet elértek. A budapesti zsidó hitközségnek van tankönyvvállalata ; húsvétkor az ó megbízottjai árulják a kovásztalan kenyeret; a ki koscher húst vág, tartozik a hitközségi pénztárba adót fizetni, ha pedig zsidó vasúton utazik s kénytelen egy városban meghálni, addig tudakozódik, mig zsidó szállodát nem talál. A református egyház is okulva az idők jeléből, megteremtette az egyházi tankönyvvállalatot; igaz, nem országosan, hanem kerületenként, de azért kizárólagos kiadási joggal és kötelező erővel; a dunamelléki ref. kerület tankönyvi — központja Budapest; a tiszai kerületé Debreczen. Csak mi vagyunk azok a jámbor báránykák, kiket mindenki nyir; mint az oldott kéve, szétszórva,pusztulunk lassan-lassan. A többi felekezetek tömörülnek I S helyesen cselekszik, mert a tömörülés nemcsak jogosult ós hasznos, ha nemes czól érdekében történik, hanem egyenesen szükségszerű. Szükségszerű, mert az egyesek erői magában véve, sőt sokak képessége is, ha szétszórva marad, igen keveset eredményezhet; sőt a különálló és külön működő erők, ha ugyanannak a czólnak szolgálatában állnak is, az emberi gyarlóság következtében igen sokszor bónitják, akadályozzák egymást. Már a régi rómaiak azt tartották, hogy „coneordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur;" pedig a hol nincs az erők egyesítése, könnyen beáll a viszálykodás. Csak „

viribus unitis," az erők egyesülésével érhetünk el nagy dolgokat. De tömörülésre különösen azoknak van szükségük, kik, mint mi evangélikusok, kisebbségben vannak s szótszórva lakván, amúgy is annak a veszedelemnek vannak kitéve, hogy a többség agyon nyomja, à kik kevesen vannak, azoknak nincs szükségük, hogy szabad verseny által