Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Majba Vilmos. Nyílt levél

egymást tizedeljék, hanem egyesülés és holyes munka felosztás által egymást erős'iisék. Folyton azon nyargalunk és jajgatunk, hogy hanyatlik a hitélet, lazulnak az erkölcsök, az egyház és papság tekintélye alá van ásva. Minduntalan azt hangoztatjuk: *vajha nagy, erős befolyású irodalmi társaságunk (Luiher-Társaság) volna, mely méltó lenne a „nagyhatalom" elnevezésre; vajha jó, hitelveinket valló tankönyveink volnának, melyek az evangelikus szellemet iejlesz-' tenék, a hithűséget ápolnák I Tessék tenni róla I Azokkal a jámbor gyűlési határozatokkal és óhajtásokkal czélt érni nem fo gunk. Ölbe tett kezekkel még értékpapír szelvényeket sem lehet levágni, annál kevésbbé jajgatással tankönyvirodalmunkat megjavítani, humánus intézményeket fenntartani, papjaink szegénységén segíteni. Engedje meg Nagytiszteletűséged, hogy a tankönyvvállalatra vonatkozó nézeteimet még egyszer kifejtsem, az ellene felhozott érveket meg©záfoljam s azt az igaz és szent ügyet az igen tisztelt lelkészi kar becses figyelmébe ajánljam. A kivitelre vonatkozó tervezetemet is közlöm, nem azért, hogy azt mint csalhatatlan tervezetet változás nélkül elfogadják, hanem csak azért, hogy ezzel az ügyet előbbre vigyem. A ki jobbat tud : közölje s követni fogom. Mit akartam? Egy, az egyház fenhatósága alatt álló, az evang. népiskolákban használandó világi és vallástani tankönyvek, — a középiskolákban használandó vallástani tankönyvek kiadására egyedüljogositotttankönyvvállalatot, mely tankönyvvállalat tiszta jövedelmét Luthertársaságunk fejlesztesére, lelkészfiak és lányok nevelésére fordítottuk volna. Tehát tankönyvkiadói monopoliumot, — de nem tankönyv-monopol iu mot. A kettő között nagy külömbség van. Mig a tankönyv monopoliumnál egy Könyv ráérőszakoltatnék az egész országra s igy szellemi kényszert gyakorolnánk, addig a könyvkiadói monopoliumnál csak az van kimondva, hogy ha egy kerület vagy esperesség egy tankönyvet be akar hozni, annak kiadását ne bizza X-re vagy Y-ra, kik esetleg nem is az egyházunk tagjai, hanem a Luther-társaságon belül létesített tankönyvvállalatra. Ily tankönyvkiadói monopolium létesítésére az egyháznak ép úgy joga van, mint az államnak, mikor dohány, vasút és posta monopoliumot létesít, vagy a külföldről jövő ipar czikkeket megvámolja. Ily tankönyvkiadói monopolium létesítése az egyháznak kötelessége is lett volna a tiszta jövedelem miatt. Mert oly viszonyok között, mikor az egyház pénzszűke miatt papjait qualificatiójukhoz mért fizetésben részesiteni nem tudja, a nagy terjedelmű missiói terűleteket kellőképpen gondozni nem birja, vallu&i iratok terjesztésére alig áldozhat, minden eszközt meg kell ragadni, a mi tisztességes, a mi jó; tóleg pedig oly eszközt, mint a tankönyvvállaiaiot, mely az egyháznak nemcsak anyagi, hanem meg m érheti en erkölcsi hasznot is hozott volna. Nézzük egy példán miképpen érvényesült volna a könyvkiadói elvem a gyakorlatban. A Luther-társaság átvette volna, a jelenleg használatban lévő 3 magyar bibliatörténetet, a Bereczkyfélét, a Thomayfélét és a Turcsányiét. így tehát az eddigi választék meg lett volna. Ha azonban jött volna a . békési vagy tűróczi esperesség, Orosháza vagy Pozsony és azt mondja: „Luthertársaság, nekünk a kiadásodban lévő 3 bibliatörténet nem telel meg, de van körünkben egy kiváló iró, szíveskedjék azt egy bibliatörténet megírásával megbízni," — akkor a tankönyvvállalat ezt megcselekedte volna. Tagadhatatlan, hogy ezen könyvszaporitás a végtelenségig nem mehetett volna, de ha egy tantárgyról négy féle könyve lett volna s még mindig találkoznának esperességek kielégítetlen vágyakkal, akkor azokat figyelembe vettük volna a könyvek új kiadásánál, akár úgy, hogy a régiek közül egyet, a legkevésbé kelendőt elejtünk, akár úgy, hogy azt a kívánságok szerint módosítjuk. így meglelt volna a választék, meglett volna a szabad verseny s a mi a fő : csakis kitűnő könyvek jutottak volna a gyermekek kezébe ; a Luther-társaságot erős alapra fektettük volna s megteremtettünk volna egy oly lelkészfiúk és leányok otthonát, mely nem alamizsnát, hanem segélyt nyújt. Az „Ev. Egyház és Iskola" lapban „Észrevételek" cz. alatt kifejezett aggodalom, hogy Budapest túlsúlyra vergődnék s a protekcziónak nyílt tere lenne, szintén alaptalan. Tessék elolvasni bírálati eljárásomat s ott látni fogja, hogy minden protekczió, minden önkény ki van zárva. Az egész tankönyvvállalat szellemi részét (tankönyvbirálat, irói megbízatás, hiányok kijavítása) egy a Luther Társasági elnökség vezetése alatt lévő tankönyvvállalati bizottságra bíztam volna. E bizottságot nem a Luther-Társaság választotta volna, hanem minden egyes kerület küldött volna abba 10—10 tagot. így nemcsak budapestiek lettek volna tagjai, hanem vidékiek is, egyszóval azok, a kik a kerületek bizalmát birják. A bizottság tagjai munkájukhoz mért tiszteletdíjban részesültek volna, mert irodalmi vállalatot tetszésre és nem tetszésre bizni nem lehet; az ingyen munka pedig sokszor megbízhatatlan. Ezen bizottság működésre nézve megfelelt volna az államnál lévő tanügyi tanácsnak, melyben a legkiválóbb tanférfiak ülnek, mindegyik fizetésben részesül, mindegyik dolgozik. Hogy evang. egyházunknak ily tanügyi tanácsa nincs, annak hiányát érezzük vallástanitásunk nagy fogyatékosságainál. Grymnasialis