Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A liptói határozat

1. [Ismerve az eperjesi kollégium és különösen a theol. fakultás tanárikarának hitbuzgóságát és hazafias intentióját, a felmerült ügyből kifolyólag történt megtámadtatása alkalmából neki bizalmat szavaz és hasonló határozathozatalra a kerületi gyűlést is felkéri. 2. Tekintetlel pedig arra, hogy egyházrendezetünk és zsinati törvényeink értelmében törvénykezési úton hozott Ítélet ellen csakis az érdekelt felek által és csakis >,áros határidőn belül adható be felebbezés s hogy közigazgalási űlon a törvénykezési eljárás és jogerős Ítélet nem diskutálható, indítványozzuk, hogy a kerületi gyűlés a liptói egyházmegye kérdéses javaslata felett térjen napirendre. 3. Tekintettel végül arra, hogy a liptói egyházmegye egy egyházi biróság törvényes és jogerős Ítéletét illetéktelenül és ildomtalan durva módon birálat tárgyává tette, indítványozzuk, hogy ezen eljárást a kerületi gyűlés a zsinati törvények rendelkezése értelmében torolja meg." A nyomtatásban tót és magyar nyelven is megjelent és oszágszerte elárasztott liptói határozat, tudjuk, az eperjesi Ítélet fölötti „mély sajnálatát s megbotránkozását" fejezte ki, s követeli annak hatályon kivül helyezését." Teszi pedig ezt mindenekelőtt azért, mert szerinte „illetéktelen, incompetens forum" hozta meg ez Ítéletet. E sophismával szemben már a VI. szab. kir. városi esperesség kisszebeni közgyűlése kimondotta, hogy a kollégium a maga igazgató választmányával, illetve végrehajtó bizottságával fegyelmi ügyekben teljesen önálló, hogy a szervezeti szabályzat kétségtelen értelme szerint a kollégium végrehajtó bizottság cmanátiója a collégiumi igazgatóválasztmányának s hogy a liptói egyházmegyének a sérelmezett Ítéletet meghozott forum törvényszerűsége ós illetékessége ellen felhozott (bizony nagyon is gyanúsító ós gyűlölködő I) panasza alaptalan. De nézzük közelebbről azoknak „az érveknek" liptói megvilágítását, a melyekre az eperjesi Ítélet támaszkodik. A liptói határozat azzal próbálja meggyengíteni a titokban eszközölt s tüntetőleg tót aláirással ellátott 12 külön csoportkép bizonyító erejét, hogy 1898 ban 4 magyar ifjúnál hasonló esetre hivatkozik. Igen ám, de ezek nem bontották meg a theológusok testületi egységét s aláírásukkal nem szolgáltattak gyanúokot azért, a mennyiben 4 ifjúnak lefénykópeztetése csakugyan a barátság ténye vala s a többiek tudtával történt. S aztán e csoportkép, a tót aláírás s főleg a kizárt theológusok valóban szánalmas s aggodalmat keltő makacs viselkedését — a mit később megbántak — csak beigazolta azt, a mi az eperjesi lót nemzetiségű theológusok között már évek óta lappangott s a mi a jelenlegi theol. dékánnak a kompromittált ifjak négy szem között való komoly megintésére, sót a mult tanév elején tartott megnyitó beszédjében a hazafias szempontoknak kidomborítására adott alkalmat. Fészkelódésük azonban csak akkor vált veszedelmessé, a midőn a theol. testületben többségre jutottak. Itt tehát nem annyira a képet, vagy mondjuk egy hazai, magyarúl hangzó, de tótul szóló lappal : a photographiât és orthographiât kell mórlegelnünk, mint inkább azt, a mi e kép s annak aláírásai mögött foglaltatik. E kép csak dokumentálta azt, a mit a tanári kar régen tudott. S aztán még egyet kell itt figyelembe venni, a melyről a liptói határozat mélységesen hallgat. E kizárt theológusok legtöbbje (többnyire liptóiak!) hasonló hazatiatlan magaviselet miatt már más tanintézetből is kizáratott, vagy legalább is büntetve volt. S bár az tudva volt az eperjesi tanári kar előtt, mégis alkalmat akart adni nekik a javulásra, s pályájuknak hazafias irányban való elvégzésére. Tudomásunk van ugyanis arról, hogy e tekintetben a tanári kar éppen a tót ifjak iránt (egyik főkolomposuk dékáni irnok is volt I) volt a legnagyobb figyelemmel, mely figyelem azonban rút hálátlansággal és visszaéléssel találkozott. De szerintünk legvakmerőbb és legerkölcstelenebb a liptói határozat akkor, a midőn az eperjesi ítélet ellen „a honi magyar, német és tót ev. egyházi sajtó s a németországi luth, körök" állítólagos „megdöbbenésére" hivatkozik. íme, a mi tótjaink vádlók ós birák egy személybenl Meg is fenyegették az eperjesi tanári kart az Ítélet után, hogy „quos ego!" s Ígéretüknek csakugyan derekasan meg is feleltek. Némely hazai német s egy magyar orgánum segítségével és behatása alatt tele lármázták új év óta a külföldet „az eperjesi inquisitióval," képtelen állításokkal ós vakmerő hazudozásokkal, hogy aztán azokat az önalkotta mesterműveket maga az eperjesi Ítélet s a tanári kar ellen fordítsák. Ez oldalról csakugyan mondhatjuk Kubinyival, hogy „bujkálnak mint a bűn," mert nyíltan föllépni sem nem tudnak, sem nem mernek. Ilyen a liptói határozatnak „a sektákkal" való fenyegetése is, vagy ha a hazafias tót ajkú theológusokat a mi tótjaink „magyarónoknak" csúfolják ós hazafias érzelmeiket gúnyolják. S ugyancsak vakmerően rágalmazza a liptói határozat az eperjesi tanári kart azzal, hogy „a magyar theológust biztatja tót kollegája gyanúsítására, ellenőrzésére, vádolására, gyűlöletére az által, hogy