Evangélikus Egyház és Iskola 1901.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A liptói határozat
r igazgatási, közgazdasági, sót sok mellékes részletkérdésben is, miért ne volna jogunk megkérdezni éppen ebben a fontos kérdésben, mely egy szentesitett törvény végrehajtására vonatkozik s a protestáns felekezeteknek életkérdésévé vált, s megoldása az. egész nemzetet nagy mórtékben foglalkoztatja? Jogunk, sót kötelességünk tudni, egyházunk és nemzetünk érdekében egyaránt a törvényhozók álláspontját I De ez már politika, hallom az ellenvetést. Igenis, politika, csakhogy nem felekezeti politika, még kevésbbé pártpolitika, hanem nemzeti politika. Az a mi felekezetünk dicsősége és az bajainak forrása, hogy felekezeti politikánk mindig egybefonódott a nemzeti politikával ; ezután sem lehet azt máskép folytatni, ha csak azt nem akarjuk, hogy nélkülünk ós a mi rovásunkra intézzék sorsunkat, ott, a hol a nemzet sorsát irányozzák. Mennyit küzdöttek őseink azon intézkedés megszüntetése végett, mely szerint vallási ügyeket a protestánsoknak nem volt szabad a törvényhozás eló vinni, mi meg félünk felhasználni a talán ntolsó alkalmat, mikor a szükség is kényszerit azt megragadni, még pedig a siker reményével ? I Hiszen a nemzet, saját ereje fokozása érdekében is, köteles minket erősiteni, külső befolyás elleni önvédelme miatt, mi a nemzet érdekében is kötelesek vagyunk erót gyűjteni s azt a nemzet önczélú törekvésének támogatására használni 1 Mi csak azt követeljük, hogy a mit a nemzet törvényhozása igazságosnak és szükségesnek mondott fél század óta : -azt végre adja is meg, mert most már a nagyon nyomasztóvá változott körülmények között tovább nem nélkülözhetjük. Lehet, hogy némelyeknek kellemetlen dolog e kérdésben színt vallani ós állást foglalni (pedig ez a színvallás sokszor kellemetlen más kérdésekben is), az olyanok vonuljanak félre a harcz teréről, ha léinek a megsebesüléstől; de mi nem engedhetjük törvényes jogainkat elsorvadni egyének vagy pártok múló érdekei miatt. A ki most nem segit: az árt nekünk; a ki nincs velünk, ellenünk van az I Vártuuk fél szazad óta, mi hasznunk belőle ? — méltánylást talált valaha ez a türelmes várakozás ? Ha szólni e kórdósben : politika, — nem szólni bizonyára még inkább politika, csakhogy a tapasztalás szerint ránk nézve rossz politika. Mi csak azt követeljük, a mit más felekezeteknek régen megadott, nekünk ismételten törvényben megígért a nemzet és a király. Ha hiszünk és bizunk felekezetünk nagy küldetésében : nem szabad kishitűségból vagy oktalan szerénykedésből lemondanunk azokról az eszközökről, a mik feladatunk megoldásához szükségesek. Nem akarjuk mi a politikát felekezeti érdekeinknek alávetni, ámde azt sem engedhetjük, hogy felekezeti érdekeinket, melyekkel a hazának is szolgálunk, mindig alávessék a változó pártpolitika érdekeinek, kivált mikor azt is egy másik felekezet szolgálatába akarják hajtani, mely leplezetlenül világuralomra tör. Valljunk hát színt, s követeljük meg azt másoktól is, s vessünk számot lelkiismeretünkkel hogy megtesszük-e, vagy elmulasztjuk-e, a mit egyházunk létérdeke követel tőlünk. Gyűléseinknek nemcsak az a feladata, hogy közigazgatasi ügyeink adatairól számot adjunk, hanem az is, hogy erkölcsi erőinkről ós törekvésünk irányáról, a közélet tényezőire való hatásunk feltételeiről és mértékéről számot adjunk magunknak is, a nyilvánosságnak is. Én őszintén, nyiltan tesz6k eleget e kötelességnek, azzal az erős meggyőződéssel, hogy nem helytelen és nem fölösleges dolgot művelek. A liptói határozat. A gömöri esperesség Csetneken 1901. július 30 án tartott közgyűlése egyértelmüleg hozott határozatából válaszul a liptói ez évi rendkívüli gyűlése határozatára az Eperjesen kizárt theológusok fegyelmi ügyében a következő határozati javaslattal lép a tiszai evang. egyházkerület eló : „Szontagh Pál kérdést intéz az elnökséghez az iránt, hogy van e hivatalosan tudomása és kívánja-e tárgyalni a liptói egyházmegyének az eperjesi kollégiumból (theológiából) kizárt theológusok ügyében hozott határozatát? A beadott interpellátió folytán az esperességi elnökség jelentette, hogy a liptói egyházmegye határozatát hivatalosan meg nem kapta, tudomásul csak magán úton bir róla, s ez indokból nem is tűzte ki napirendre, minthogy azonban az ügy az egyházmegyei gyűlésen mégis szóvá tétetett, e tárgyban a következő határozatot mondta ki:
