Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Veres József. Megnyitó beszéd

radt maga a törvényben megígért, rég megérdemelt segély, századokon át megszolgált jutalom. Mutat-e történetünk csak egy jogot, melyet kéretlenül, ajándékúl, ingyen, önként adtak volna nekünk, s a melyért ne kellett volna küzdenünk társadalmi tevékenységben filléreinkkel, szószéken elveinkkel, törvényhozásban érveinkkel, csatamezőn vérünk ontásával, trón előtt könnyeinkkel?! Pedig mi is vagyunk olyan jó gyermekei édes hazánknak, ha nem jobbak, mint azok a felekezetek, melyeket már századokkal ezelőtt elárasztott javaival; s ha könyörgő, sőt jajveszékelő kiáltásunkat oly nehezen akarja meghallani: ugyan vet-e majd ránk ügyet újabb félszázadig, ha némák maradunk ? 1 Nem is várhatunk tovább, egyházi érdekeink, életbe vágó érdekeink veszélyeztetése nélkül. 1848-ban, 1868-ban sokkal könnyebb lett volna a törvény igazságos szándékát foganatosítani, mint most; de most is könnyebb még, mint a következő nemzedéknek lenne ; várnunk tehát nem szabad, tovább várnunk bűn, sőt hiba lenne. De várnunk ós késnünk nem is lehet. Szabad versenyre vagyunk eresztve az egyházi élet terén a r. kath. egyházzal, mely régi kiváltságainak előnyével és fényével, állami eredetű töméntelen javaival, érdekeinek érvényesítésére szervezett külön országos pártjával, támogatására siető, a világot áthálózó szervezetével megsemmisítésünkre, nemzetünk kizárólagos vezetésére törekszik. A versenyt ki nem kerülhetjük, de a föltételek, körülmények, kedvezmények a versenyre utalt felekezetekre nézve éppen nem egyenlők! Soha sem is voltak egyenlők I Egyenlőkké kell hát tenni, ez a legkevesebb, a mit követelhetünk. És éppen most kell erre mindent megkísérlem ! Az ultramontanok nem titkolják már czéljaikat és óhajaikat: a pápa világi uralmát visszaállítani, neki az élet minden viszonyaira, törvényhozásra, közművelődésre, közgazdasági, politikai, társadalmi törekvésekre döntő befolyást biztosítani. Most kell megszereznünk a módot, hogy elég erősek legyünk megállani helyünket a támadás idején, s védelméül szolgálhassunk nemzeti létünknek is. Mikor az idegen uralom kínálta meg egyházunkat előnyökkel a pátensben: egyházunk az ajánlatot visszautasította s készebb volt tovább sanyarogni szegénységben ós leigáztatásban, de a benne rejlő nemzeti erőt, az alkotmányos függet' lenség elvét nem vonta el a nemzettől. Most felekezetünk a magyar nemzettől, ós már félszázaddal ezelőtt meghozott s ismételten megújított törvény alapján joggal kívánhatja, sőt követelheti, önérzettel elfogadhatja a segélyt, annyival inkább, mert a mi egyházunk szegénysége nekünk szerencsétlenség ugyan, de az államnak megszégyenítő szemrehányás azonfelül becsület kérdése ; majdnem négy százados történetünk tanúsága szerint a protestáns egyház ereje ereje a magyar nemzet alkotmányának is, a protestáns egyház gyöngesége gyöngesége a magyar nemzetnek is. Századok óta viseljük az iskolázás terhét szegény létünkre, az állam helyett, más felekezetieknek is hasznára ; hiszen középiskoláink tanulóinak fele most is más vallású ; ideje, hogy ezt a terhet könnyítse meg népünknek az állam. Tűrhetetlen állapot az, hogy a r. kath. egyház az államtól felbecsülhetetlen birtokokat és jövedelmeket kapott, kegyuraság révén más vallásúakkal is viselteti fenntartásának terheit, községekkel és földesurakal. a mi híveinket is megadóztatja püspöki látogatás jegyzőkönyvei alapján, mi pedig ezeken felül a magunk egyházi ós iskolai terhein kivül viseljük meg a községi ós állami iskolákét is, s vigyük azt még a r. katholikusok gyermekei érdekében is ! Nem tudna annyit adni az állam, a mivel a nemzet háláját, az alkotmány megmentése iránti érdemeinket meg lehetne fizetni, de hogy a törvényben kifejezett Ígéretet fél századig nem váltotta be ; az szinte hihetetlen volna, ha nem tudnók, hogy miféle idegen és velünk ellenséges befolyás hatása alatt tette ezt ! Ha a kelló segítséget megkapjuk, az 1848-i törvény szellemében : nemzetfenntartó erőnket is nagyobb mértékben tudjuk kifejteni. Mert nem erkölcsi, nem szellemi, nem hitvallási erőnk gyengült meg, hanem csak anyagi erőnk fogyatkozott meg, holott terheink folyton folyvást szaporodnak ! Most kell megtennünk érdekeink megvédésére mindent, mikor döntő ütközetre készül ellenségünk, s a törvényhozást el akarja árasztani a maga papjaival és lekötelezettjeivel. Mi nekünk azt sem volna szabad a törvényhozóktól megkérdezni: mi a nézetük, elvük, szándókua e fontos tárgyban? Programmot ád a képviselő közjogi, köz-