Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - Pályázat énekdallamra

Avagy a magyar pechgógu oly tudomány, melyet ért minden ember? Avagy a magyar pedagógusok annyira hitra vannak, hot;? kár, talárr szégyen volna őket a t. Ruban bemutatni? Avagy talán a magyar kormányok közül csupán a kultuszminiszternek nem kell támogató a törvényhozó testületben? — Segítséget, munkajobbot nyújtanának a pedagógusok a kormánynak ezzel is Bemutatná magá a tanítóság a felső körök előtt, terjedne iránta a közbizalom ; hát a megbecsülés, az elismerés?!" — (Lelkész van minden felekezetből egynehány, éppen csak ág. hitv ev. nincs egy sem !) Unitárius közlöny. „Jelenünk nem rossz, kielégítő. Mondjuk elég jó. Egyházunk vagyonilag erősödik, számbelileg is szaporodik. Hitelveink nagy Magyarországon Iii vökre és barátokra találnak. Vallásközönségünknek jóltevői most is akadnak. Ezek között első helyen van államunk, mely mindnyájunké s mi mindnyájan övéi. Egymás iránt mindkét félnek kötelességei vannak. E kötelességeket, most már mindkét fél hiven is teljesiti. Államunk tetemesen segélyezi a mi egyházunkat is. Papjaink fizetését a többi egyházakéval együtt rendezte. — Nagyobb mérvű államsegélyben ré szesülnek minden rendű iskoláink. A nagyobb fokú segélyezés egyházunk tanügyére is átalakitóJag, fejlesztóleg hat. Egyházi szervezetünk is korunknak megfelelően átalakíttatott. Ebben is csak nyereségünk lesz, mert a modern képviseleti elvek bele vannak illesztve. Es a belső egyházi életünk ? Jobban van felszerelve, mint bármikor a múltban. Nagy papokról ha nem is beszélünk, mert hisz a nagyságot az idő növeli meg, de azt mondhatjuk, hogy van egy derék papi karunk. Számos derék ifjú erő működik buzgalommal, lelkesülten. Az ily működésnek soha sem volt akkora tere. A templomaink legtöbbje megújulva, megszépülve néz egy új száz elébe. Iskoláink kevesbüliek, mert népünk szegényedik és az állam vette kezébe a népoktatást, de a meglevők jobbak, mint régen. Egyházi életünk pezsgőbb, mint régen lehetett, mert az egyháztársadalmi érintkezés nagyobb. A Dávid Ferencz egylet a XIX. száz második feléről olyan szervezetet hoz át, a melytől ezután is sok jot várhatunk. Ha az egyes emberek, vagy ha miveltjeink és népünk vallásos buzgóságát vizsgáljuk, itt úgy tetszik mintha hanyatlás volna. Bizony, 111a sokah elvegyülnek az anyagiakért való lótás futásban, mind kevesebben és kevesebben törődnek lelki szükségleteik kielégítésével. Ma kevesebb hívünk figyelme irányul oly szorosan egyházunk felé, annak állapotaira, helyzetére, miként régen. A vallásos hűség, egymás iránti bizalom, a hagyományos unitárius összetartás, mely egyik erősségünk volt, talán nincs meg m* oly mértékben, miként régen volt." Debreczeni prot. lap. „A lutheránus egyház mi szerepet cserélt Magyarországon a kálvinista egyházzal az egyház jogainak védésében. Mi ezt az egyházat látjuk harczolni bátran, igazainak tudatában gyökerező méltósággal, a mint láttuk a vész, a nehéz megpróbáltatások idejében a kálvinista egyházat. Nem élek a magasabb politikai légkörben, sőt igen távol a tűzhelytől. De sejtem, hogy ezt a bátortalanságot, félénkségét egyházpolitikánkban politikai eszólyesség sugallta óvatosságnak mondják. Na hát ehhez a követett utat, a mindenben való engedékenység, jogaink feláldozásának az útját, nem mondhatjuk szerencsés módnak. Nem, mert a protestáns egyházakat a múltban a haza fenntartása körül szerzett érdemeik, a jelenben való szolgálataik mindenkor feljogosítják az önérzetes fellépésre, az erélyes követelésre. Nem, mert megtanulhattuk hosszú idők keserű tapasztalataiból, hogy a mi örökös ellenségeinket szelídséggel lefegyverezni nem, hanem csak bátor, erélyes tettekkel visszaszorítani, jogainkat kicsikarni, igazainkat elismertetni csak küzdelemmel vagyunk képesek. Nem harmadszor azért, mert mivel a magyar ember már ázsiai hazájából páratlan alkotmányos és jogérzéket hozott magával, mint az eleitől fogva volt országgyűlések tárgyalásai mutatják, soha addig a nemzet alkotásokba belefogni nem tudott, mig felhalmozódott közjogi sérelmeire orvoslást, vagy legalább az iránt nyújtott biztosítást nem nyert. Lehetetlen, hogy a mi nem orvosolt sérelmeink fájdalma állandóan ott ne borongana minden protestáns ember lelkén, megzsibbasztva annak a cselekvésre kívánatos rugékonyságát. Nem, végül azért sem, mert egyházpolitikánkban követett ezen nagy óvatosság lemondásnak tűnvén fel a be nem avatottak előtt :— pedig túlnyomó nagy többségben ilyenek vagyunk — észrevétlenül, de egész biztosan munkálja a lemondást, egyházunk létjogosúltsága felől a kétségbeesést széles rétegekben, hivatalos és nem hivatalos körökben az egyházi életnek egész vonalán." Pályázat. Reformatio ünnepi magyar szent beszédre, mely korunk viszonyaira különös tekintettel le gyen, 100 kor. pályadijat tűzök ki. A dijat csak arra érdemes mű kapja meg; a jutalmazott szent beszéd az „Evang. Egyház és Iskola" októberi első számában jelenik meg, különben a szerző tulajdona marad. Beküldés ideje május 20. Tetszés szerint választott magyar szöveghez irandó új egyházi énekdaliamra 100 kor, pálya-