Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - XIII. szepesi városi egyházmegye

telességét az egyházközségek, az egyházmegye, az egész kerület és egyházegyetem érdekében. Münnich Kálmán egyházmegyei felügyelő üdvözlete után az új főesperes még különösen Zelenka Pál püspök és Székely tátraaljai alesperes által meleg, szívből fakadó jókivánatokkal üdvözöltetett. A beiktatott új főesperes azután az alább következő beszédben felelt. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úri Nagyságos Felügyelő Úr! Mélyen tisztelt egyházmegyei közgyűlés! Meghatva áliok itten a sokféle benyomás alatt ezen ünnepélyes órában Legelőször is mély hálát mondok a méltóságos és főtisztelendő püspök úrnak, hogy ide hozzánk fáradozni méltóztatott, hogy becses megjelenése folytán a beiktatási ünnepély díszesebbé, méltóbbá és emlékezetesebbé vált. Hálás köszönettel tartozom a nagyságos felügyelő úrnak azon biztató, irányító és jóakaró üdvözlő szavakért, melyeket imént hallani szerencsés voltam. Iparkodni foguk, hogy méltó elnöktársa legyek és hogy új állomásomban szintoly ügybuzgalommal és szeretettel egyházunk és iskoláink iránt járjak el, mint azt a felügyelő úr ténykedésében mindig tapasztalni szoktuk. Őszinte elismerésemet és köszönetemet fejezem ki az egyházközségeknek és választóimnak általában, kik a fóesperesi diszes polczra emeltek és osztatlan bizalmukkal megtiszteltek. Ezen osztatlan bizalmat és egyhangú választást annál inkább fogom meghálálni és méltányolni, mennél gyakrabban tapasztaljuk azt, hogy manapság minden téren a bizalmatlanság és a pártoskodás napi renden vannak. Haboztam, vájjon meg fogok-e felelni ezen a polczon, ott a hol az utolsó évtizedben a tapintatos Szladkay János, a buzgó Soltész András, a bölcs KalcEbrenner Károly, a lelkiismeretes Fábry János és a hithű Jusíh Sámuel István mint fóesperesek működtek, de másrészről nekem a községek akarata parancs, melyet követelni, melynek hódolni kell, mert igaza van F a b r i c z i Sámuelnek, ki 1820 ban bokros teendői között egyházmegyei felügyelőnek megválasztatván, azt mondta és vallotta : protestáns egyházunk csak úgy állhat fel, ha mindenki kész kötelességet teljesiteni ós hivatalt elfogadni ott, hol a Községek bizalma azzal megtiszteli. Így tehát én is kötelességemnek tartom a lóesperesi hivatalt elfogadni, melyre a nem keresett, de magától nyilvánult közbizalom meghívott. Hivatalom kezdetén talán tudni akarják, milyen úton fogok járni, milyen irányú lesz hivataloskodásom, milyen szellemben fogom új kötelességeimet teljesiteni. És itt hivatkozom a múltra, azon negyven évre, tírely alatt egyházmegyénket szolgáltam, hol mint egyszerű lelkész, hol mint dékán, hol mint jegyző és alesperes is. Nem vagyok tehát új ember, homo novus az egyházmegye szine előtt. Egész multam egyszersmind programm a jövőre nézve is. A milyen elveket eddigelé val lottam, a milyen tényeket eddigelé véghez vittem az egyház és az iskola, a hit és a tudomány, valamint a gyakorlati, egyesületi és társadalmi életben, ugyanazon elvekhez és tényekhez ezentúl is, új állásomban is, hű akarok maradni. Mint eddigelé, úgy ezentúl is hű barátja leszek a gyors, a pontos és a lelkiismeretes administrátiónak, mert ez könnyiti a munkát és biz• tossabbá teszi a sikert. Mint eddigelé, úgy ezentúl is lobogtatni akarom az evangeliom, az isteni erő zászlaját, mely az ó korban a pogányság oltárait megdöntötte, a középkorban a reformátió fényénél ragyogtatta és a jelenben is képes az egyént jobb útra terelni, a családot megszentelni ós a fáradalmat a béke, jólét ós boldogság polczára emelni. Pál apostollal mindég vallom: Rom. 1, 15: mert nem szégyenlem a Krisztus evangeliomát, mert Istennek hatalma minden hivónek üdvösségére. Mint eddigelé, úgy ezentúl is állani akarok rendületlenül a jog és törvény alapján. Drága, apáink vére által szentesitett törvényeink vannak a bécsi, nikolsburgi, a linczi ós a szatmári békekötésekben. Drága nekünk a türelmi parancs és annak törvénybe foglalása az 1790/91iki t. cz. 26. §-ában. Az 1848. évi XX. t. czikke a vallásfelekezetek egyenjogúságával még mindég csak mint az Ígéret földje tűnik fel nekünk, mely felé közeledünk ugyan, a congrua és az iskolai segélyek útján, de melynek végrehajtását elérni még nem sikerült. Törekednünk kell arra, hogy mind inkább valósággá legyen ezen törvény, mely ezt mondja: „minden bevett vallásfelekezetek egyházi ós iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztetnek," a mi szegény, fogyó, mindenfelé igénybe vett egyházainkra nagyon is reá férne. Az 53. t. cz. az 1868-ik évről, a vallásfelekezetek kölcsönösségével és viszonosságával, valamint az u. n. egyházpolitikai törvények tiszteletben tartását, mig törvényerővel birnak, feladatomnak fogom tartani, ámbár már most tisztán látjuk, hogy a szerződések a gyermekek vallása iránt a vegyes házasságokban, a hitfelekezetnélküliség Ó3 a kitérések egyházunkból, mély, vérző sebeket ejtenek egyházunk testén. De az evangeliom zászlaja lobogtatása, a jog és törvényhez való hű ragaszkodás még nem lesznek elegendók a mai nehéz, veszély teljes időkben. Rendkívüli időkben, rendkívüli eszközökhez is kell folyamodni. Pál apostollal kell tartanunk Tess. 1, 25: mindeneket megpróbáljatok és a mi jó, azt megtartsátok. Az anyagiasság uralma, a socialistikus, communistikus és anarchistikus áram-