Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Menyhárd Frigyes. Harangszó

Tizenkilenczedik «§ iOlyam W 1. szam. Orosháza, 1901. január 3. MJG. EGYHÁZ ES ISKOLA MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetés dija: Hirdetés dija: Egész évre. . 1J3 kor. •J5ICU Egész oldal . 16 kor. Fél évre. . . 6 , Felelős szerkesztő ós kiadó : Fél oldal... 8 „ Negyedévre . 3 „ Negyed oldal . 4 , Egy szám ára fül. VERES JÓZSEF. Nyolczad oldal . 2 h Harangszó. 1900—1901. Talán sohasem rendezett még hazánk metropolisa oly nagyszabású temetést, mint ennek a végkimerülésben elhaló századnak. Vagy igen ! Mikor Kossuth apánknak, e haza lángelméjű kormányzója bebalzsamozott tetemeinek megadtuk a végtisztességet, akkor is a székesfőváros közönsége megilletődött kebellel az egész ország nagyjainak és kicsinyjeinek előljárt a búcsúzás fájdalmának méltóságos kifejezésében. De akkor a nagy szellem szárnysuliogását érezé minden, a honszerelemtől áthatott szív és e szellem megrázó hatalmától újra életre ébresztve, megnyilvánult a raegszentesült érzelem hol néma bánatban, hol elfojtott zokogásban, mindenütt azonban mint a legmélyebb kegyelet őszinte részvétele. Mégis, akármily egyöntetű és egy érzel mû gyászszertartás volt, a nagy lutheránus halottól helyenként megtagadták a harangok ércznyelvú gyászindulóját. Most azonban megoldódott valamennyinek hangzatos nyelve és hol vidám magas csengéssel, hol méla bugással, de ünnepélyes egyértelműséggel szakították félbe a várakozó, mulatozó, reménykedő vagy búslakodó emberiség gondolatmenetét. Még az igazak álmából is felriadt, a ki a természet rendje szerint korán hajtotta lejét nyugovóra Még a szenvedő betegnek az arczára is siklott egy reménysugár, mely bágyadt gyenge mosoly képében jelentkezett. És ez jól volt így. Tudom, hogy külön rendelet nélkül is mindenhol az országban, városban, faluban ós tanyán, a hol csak volt harang ós harangláb, el nem mulasztották életünk minden fôeseményének hűséges kísérője által kihirdettetni a nagy és fontos időjelzést, nem felejtették felállítani az élő emlékkövet, mely örök írással ta» nusitja: „íme, itt egy öreg jó barát, a tizenkilen czedik század, kezet nyújtott ifjú társának, a reményteljes huszadik századnak." Pihenni vágyott a megvénhedett század, beleolvadni a mult tengerébe és sorakozni megszámlálhatatlan társaihoz, de előbb a haldokló édesen biztató áldását rebegi, az „Isten Hozzád"-ot a viruló gyermeknek. Száz meg száz millió szívnek a dobbanása egy pillanatra elakadt, feszült figyelemmel lesték mind a haldokló évszázadnak utolsó sóhaját, áldó szózatát. Vájjon megértettéke e sóhajnak hangját, e végső lehelletnek szent örökségét?'? Az emberi nem jóságába vetett hitem meg nem inog ! Az emberiségnek legbensőbb magva egészséges, ezen nem rágódhatik a kóros enyészet szúja. Kicsírázik belőle észrevétlenül ugyan, de szakadatlanul friss, pezsgő élet. És ez az emberiség folytonos fejlődésének, előrehaladásának legbiztosabb alapja, mozgató rugója, lelkesítő lelke. Éppen azért állj uieg, te kedves vándor, hadcl üdvözöljük egymást ezen jelentőséges for dulópontjánál a tovasiető időnek mint a régi Hellasnak barátjai: „Honnan és hová?" hadd köszöntsük egymást, mint Krisztus Urunk tanitá szeretett tanítványait, békesség szent csókjával l Törekedjünk már végre-valahára arra, hogy korunk szivének hullámzó lüktetéséi a maga teljességében átérezzük I Ne azokat a felszínen bugyborékoló czéda mozgásokat és korcsfejleményeket tartsuk mi a kor igaz jellegének, hanem a jótékonyság szellemének lankadatlan működését, mely ott a hol az inség ütötte fel szomorú tanyáját, a hol a tehetetlen szükség mutatkozik, mint ezekben a szent hetekben, szinte elementáris erővel talpra áll és a szeretet evangéliomának megvalósításával örömkönnyeket csal szemünkbe, mivel hogy megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy az igaz, nemes erkölcs mily mélyen, mily szilárdan gyöke-