Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Fay. A kehely

TizenkilenczediK éviolya^. 31. szam. Orusnáza, 1901. augusztus I MÍG. EiíYHÁZ ÉS ISKOLA 1} Előfizetés dija : Kgész évre. . kor. Fél évre. . . O . Negyedévre . Ï3 „ Egy szám ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 16kor. Fél oldal... & „ Negyed oldal . 4= t Nyolczad oldal . 3 h A kehety. A protestáns és róm. kath. egyház közt a kehely kezdettől fogva választóként állott. Annak megtartása vagy elhagyása, tudjuk, nem egyszerű szertartási tény, hanem igen fontos felfogásbeli különbségen alapul. Hogy mik történtek a múltban, a kehely kérdésének a dolgában, távolról sem kivánok rátérni, csak arra óhajtom protestáns köreink figyelmét felhívni, hogy a magyar protestantismusnak a nemzetietlen papismussal a most folyó élet-halál harczában, a kehely, úgy lehet, nem sokára ismét ostromot fog állani. Van nekem egy róm. kath. ismerősöm, a kinek a felesébe evangelikus. Mikor pár évvel ezelőtt házasságra léptek, a férfi családja reversalist követelt a nőtől, hogy minden gyermek római kath. lesz. Akkor a nő, csakhogy egyesülhessen szive szerettóvel, nem is törődött azzal, mit iratnak vele alá. Mióta azonban tudtára jutott tettének, azóta nehéz önváddal küzködik. Protestáns öntudata felébredt, s valahányszor újabb családi örömnek néz eléje, az az öröm kinzó aggodalommá válik, hogy kis leánykáját majd a férj őriző barátja, a ferenezrendi szerzetes foglalja le. Ezért most jobban vágyik, mint előbb, protestáns egyházának igehirdetése és különösen úrvacsorája után. Legutóbb is, hogy a kis Béla szerencsés megórkezóseért elment az Úrnak hálát adni 8 kérésére férje is vele ment, szintén felvette az úrvacsorát is. A férj végig nézte a szertartást, s akár a maga gondolatára, akár a barát ösztökélésére, addig beszólt a feleségének a mi úrvacsoránk illetlen és káros voltáról, hogy a nő megígérte, hogy soha többé úrvacsorát nem vesz. ttogy ez az első lépés annak a nőnek az -evang. egyháztól való elhidegitósére, majd meg - elszakitására, azt nem kell külön kiemelnem. A közérdekű a dologban különben is az, mivel birták ezt a lelkiismeretének vádjától buzgóvá lett nőt az eddig legszentebb vágyát képező úrvacsorázástól elcsábitani? Magánál a férjnél jártam utána a dolognak. Ez mondta : ha a protestantismus tanításait és szokásait mind el tudná is fogadni, az úrvacsorai kehely miatt nem lenne protestánssá. Mert a kehely közössége illetlen is, undoritó is, egészségi tekintetben káros is. Hogy az első keresztyének a maguk íanatismusában a testvériségnek, a családias összetartozásnak ezen a szokásán meg nem ütköztek, azt még érti; hogy a mult századok kevésbbó fejleit izlésű emberei is gyakorolni tudták, méir^on sem ütliözik meg, de hogy a mai kor gy^Tíeke, kifinomult kényes Ízlésével s annak tudatával, hogy a közös pohár ezerféle betegséget plántálhat tovább, miként képes ezt a barbár szokást megtartani, semmikóp sem tudja megérteni.*) Ha a protestáns egyház a haladás egyháza, akkor e tekintetben is haladnia kellene s el kellene hagynia a kelyhet, mielőtt még azt közegészségügyi okokból maga a társadalom vagy az állani el nem tiltja. Az ó felesége többé két szin alatt nem vesz úrvacsorát. Mindenesetre érdekes jelensége a kor felfogásának. Annyira közelről érdekel bennünket, hogy nem mellőzhetjük egyszerű hallgatással. Mert az bizonyos, hogy ha ezt a kérdést nem vallási oldaláról, mert e tekintetben már többször érzékeny vereséget szenvedett, hanem hygienikus szempontból a katholicismus felvetette, nem is fogja egyhamar elejteni. Legalább addig nem, mig ezzel is nem okoz nekünk kárt ós veszteséget. Hogy mennyiben lehet az úrvacsorai kehely betegségek csiráinak tovaplántálója, nem tudom. *) Azon nem ütközik meg, hogy a keresztet, szentek: szobrát betegek után sorra csókolgatják az egészségesek is ? Szerkesztő.