Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Ipolyságh

mégis ó lett csabai pappá, ugyebár, ez a — papa érdeme? De, bocsánat, érdem nélkül miért tolakodott, liât mégis ő arra az állásra?! (Ezt a finom kifejezést is Szeberényi használta ellenem, hát azt hiszen), hogy elég finom vele szemben is.) Hogy milyen eredménynyel forgott Szeberé3 yi a finomabb körökben és társaságban: azt megmutatja stylusa ebben az egy nyilatkozatban ilyen kifejezések használatával ad bizonyságot finom érzéséről: gyanusitás hitvány, kopott fegyvere, lelki korlátoltság, zászlótartóul feltolom magamat, számitó rosszakarat, szinvakság, felületes pletykaraktár, szegénységi bizonyítvány, elvlelenség, theológiai tájékozatlanság, öblös szájjal lekritizálok, szidom a zsidókat, útszéli suhancz, lények elferdítése, ha egy csepp finom érzésem lenne, a halottat megrúgom, badarságot firkálok, .stb. Úgy-e szép gyűjteménye egyházi lapban a finomabb körökben forgott finom érzésű papnak? Atyja püspökké választását nem hozogattam elő; előhoztam példa gyanánt akkor, mikor ó engem személyesen támadott meg ismételve; megmondtam az okot is, hogy miért hozom elő: nem tanúskodik „különös érdemedről az egyetlen egy szavazattöbbség" és atyja vállain emelkedve, beszól olyan fennen hozzám. Az egy szavazatra nézve csakugyan rosszul tudtam az esetet; de rosszul mondja el ő is. „Boldogult atyám nem úgy lett püspökké, hogy ellenfele szavazatát megsemmisítették, de ellenpártja meg akarta a közgyűlésen az ő egy szavazatát semmisíteni." Arra nézve ezt írja most nekem egy kortárs, és azon közgyűlés tagja: megsemmisíteni kértük a báthi szavazatot, mert az szabály ellenére nem közgyűlésből kelt; megtámadtuk a szarvasi magyar pap s a szőlóbeli pap után számított (Szeberényi javára) adott szavazatokat, mert egyik sem volt rendes papi állomás. Ez tehát három szavazat. A megtámadás ezen alapon teljesen jogos és törvényes. Azt se felejtse el Szeberényi, hogy Achimot is ő hozta szóba, nekrológjában kíméletlenül megbélyegezve érdekében a három új esperesség mostani hivatalnokait. A mire én czéloztam : azt Áchim életében éveken át megirták a bizottságok a jegyzőkönyvekben ; ez tehát nem hulta után való támadás ellene. Elmondtam, megírtam én véleményemet Áchimról régen s magamat védeni van jogom, ha vele és érdekében támadnak meg. Áchim személyes jó tulajdonságait mindig elismertem, tiszteltem; elismertem koporsója mellett tartott beszédemben, lapomban kiadtam dicsérő életrajzát; csakhogy egészen más ám a hivatalos működése a közigazgatás terén, azt mindig helytelenítettem, s hogy nem voltam ebben egyedül : leveleket tudok rá fölmutatni nagyon illetékes egyénektől. Ha esperesi működéséről van szó, azt nem lehet leczáfolni az ő theológiai tudományának íölemlegetésével. Az ő elveire nézve nemcsak Szeberényinek, hanem nekem is szabad véleményemnek lenni; van is véleményem, vannak adataim is. A nyilvános működés felett pedig holta után is szabad veleményt mondani a nyilvánosság közlönyének, a közérdek harczosának. Ugyan furcsa volna, ha meghaltak nyilvános és hivatalos működéséről csak azoknak volna szabad véleményt mondani, akik azt helyeselték, azoknak pedig el kellene némulniok, a kik helytelenítették ! Azt írja Szeberenyi: „a békési egyházmegye bármelyik papja való és érdemes az esperességre, mindenkinek megvan az a képzettsége és képe sitése, a melyre büszke ós sokat tart Veres úr.

u Köszönöm coll agáim ezen megdicsérését, — mert ugy e bár, dicséret akar lenni, nem csak ravasz captatió benevolentiae? Ha ilyen kiváló papok: mégis engem tiszteltek meg az esperesi hivatallal : nekem is nagy dicséret az, mert hiszen még sem a legutolsót szokták a papok maguk közül esperesnek választani. Ha másrészt bármelyik lelkósztársa, tehát az arad-békési esperessógbeli bármelyik lelkész is érdemesebb lett volna a csabai papi állásra, mint Szeberényi, akkor ott is kitűnő papok vannaft, hiszen talán Csabán sem az alját keresik a papnak, —miért irta hát Szeberényi. Áchim nekrológjában, hogy igaza volt Áchimnak, mikor a három esperességre osztást ellenezte azon okból, mert nincs az esperességi állásokra elég alkalmas egyén?! Ugy e, akkor egészen mást akart bizonyítani 1 Egy kis következetesség nem ártana az ítéletmondásban I Igy igen érthető, ha „mindig élők ellen küzd Szeberényi, a holtakat védelmezi," — hiszen az élők még útjában állanak, még védeni is merik magukat, a holtak pedig már nem I „Ügyes politikusnak" ismer el engem Szeberényi. Cserében ón készséggel elismerem, hogy ó ügyes üzletember. A legügyesebb falusi zsidó boltos nem tudja oly bőbeszédűen, tartózkodás nélkül lepocskondiázni versenytársa árúját, mint ő az én lapomat. No persze, ha „tönkre akarja tenni!" Hja kérem az üzleti érdek I Ha az ember tönkre akarja tenni a versenytársat, mit tehet egyebet, mint hogy lepocskolja ! Nekem csak az tűnik fel különösnek, hogy most szólja le lapomat színtelennek, mióta az ó iránya ellen nagyon is őszintén szint vallott. Leszólja a lapot a maga „finom" modora szerint. Örülök neki! Ebből látom, hogy útjában akadálynak ismeri el, a mit el szeretne hárítani. Ráfogásaira és ferdítéseire válaszom: a lap tar talomjegyzéke ! Mint a kőműves olyan téglából rak falat, a milyent adnak neki: úgy a szerkesztő olyan czikteket közöl, a milyeneket küldenek neki. Köszönet azoknak, a kik támogatják a lapot, annak, daczára, hogy Szeberényi fennhéjázó leszolásai nem