Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Hetzel Samu. Koszorú

Igen buzdíthatnák senkit az irodalmi tevékenységre. Eaek az írók aláírják nevüket, a nyilvánosság előtt helyt állanak nyilatkozataikért, de Szeberényi munkatársai névtelenül írogatnak, vagyis elbújnak a nyilvánosság előtti felelősségtől. Különben mi ad jogot Szeberényinek arra, hogy fennen hurrogat le engemet is, másokat is és nem talál érdemeket nálunk?! Hol vannak az ő érdemei, a mik alapján olyan nagyon lenéz mindenkit? tudományos művek? — olyant nem irt, — bizalmi tekintélyes állás az egyházi közigazgatásnál? — még semmivel sem bizták meg, korával járó tapasztalatai? — minden nyilatkozata kiforrat lan elme, meg nem ülepedett világnézlet, meg nem állapodott jellem bizonyítéka ; eredmények ottani működéséről? működése kapkodás. Tessék most már elképzelni, hogyan bánna el másokkal, ha volnának érdemei, ha már volna valami mások Ítélete szerint is. 0!yan ő, mint némely értékpapír: nagy számot hord magán névértéke jelölésére, de nagyon alacsony az árfolyama a valóságban, s nagyon keveset adnak rá mások. Kínjában inkább azt is elismeri, hogy a Prot. e. ós isk. lap sokkal komolyabban, egyháziasabban és alaposabban tárgyalja a mi egyházi ügyeinket, mint ez az én lapom ; már az igaz, azt én is elismerem, hogy az is sokszor egészen komolyan, egyháziasan és alaposan letárgyalta Szeberényit, bizonyosan az fáj neki, hogy néha én is átvettem a lapszemlébe azokat a letárgyalá sokat, hadd vegye tudomásul a mi közönségünk is, mint haragítja reánk a református testvéreket is. Nemzetiségi gyűlölködés, r. kath. támadás, szegénység nyomorai, a felügyelők elleni gyűlöl ködés mellé, még csak az hiányzik, hogy ellenségünkké dühösitse a reformátusokat is I Ha Szeberényi ezzel az én lapommal nincs megelégedve, — hagyján I Nem is volt szándékom soha az ő izlése szerint, az ó ked vére szerkeszteni lapot. Elég nekem vele szemben a közönség elismerése és emelkedő támogatása. De hivatkozhatom egyházi lap véleményére is, melynek szerkesztőjével még ismerős sem vagyok, a ki tehát elfogulatlan, az ezt irja : „élénk lap, erőteljes a hangja ós becses a lapszemléje." Már ezzel meg kell Szeberényinek barátüoznia, hogy ón — az ő kifejezésével élek — , olyan agyagból vagyok gyúrva," hogy az ő rúgásaitól nem omlok porba; nálánál nagyobbaknak is meg mertem, meg szoktam mondani véleményemet. Ezzel a joggal bőségesen szokott Szeberényi is élni, hadd élek vele ón is, ha kell, ő vele szemben is. Már azzal meg kell neki barátkoznia, hogy sokan vagyunk, a kik ót nem fogadjuk el csalhatatlan pápának, de még csak piczike pápácskának sem. Minthogy pedig számokkal kimutattam, hogy Szeberényi nem érvekkel, hanem ferdítéssel és ráfogással küzd: jövőre fölmentve érzem magamat vele szemben a jóhiszemű vitatkozástól, és megkímélem tőle olvasóinkat is Válaszaimat úgy fogom adni, a mint érdemli. Beszéljen, tódítson, ferdítsen, gyanúsítson, a mennyit nem átall 1 E^ang. egyházi szemle. A szarvasi ügy ben beadott felebbezésról emlékezik. Természetesen : alaptalan, rosszakaratú gyanúsítással. A mit a negyedik lelkészi állomás szervezéséről mond, az természetesen nem igaz. A „Magy. Prot. írod. Társaság" „Koszorú" czimű népies kiadványai. Budapest. Hornyánszky Viktor 1894—1900. évfolyam. 1—70 füzetke. Ara 8 fillér. (Folytatás és vég«.) A „Bethlen Kata" cz. 69. sz. füzetben elbeszéli a szerző „Bethlen Kata" gróf leány szenvedéseit, leginkább azért volt sok sanyarúságnak és megpróbáltatásnak kitéve, mert hü volt és maradott ref vallásához. Mikor a nemes nő sorsa végre valahára jobbra fordul, az olvasó is örül vele. De ekkor a jámbor nőnek különféle kívánságait rövid két kis nyolczadrétű lapon oly hamar egymásután leijesiti az Isten, hogy az még a legjámborabb olvasó előtt is megdöbbentő hatású lehet. Szóváltás folyt Kata és katholikus férje gróf Haller közt, ki rosszul bánt vele. Ez alkalommal a Kata ajkát ezek a nehéz szavak hagyták el: (18. és 19. lap) „Az az igaz Isten, kit én gyermekségemtől fogva tiszteltem ós ma is tisztelem, cselekedje azt a nagy irgalmasságot én velem, hogy esztendő ilyenkor legyünk elválva egymástól; vegyen el engemet, vagy kegyelmedet" „És az Isten meghallgatta kérését," a következő évben — Kata hűséges ápolása mellett is, — meghalt a férje. (Megjegyzendő, hogy itt az Isten a Kata részérői kiszabott időhöz is volt kötve.) Az özvegy aztán nem tudta elviselni, hogy az ő ölbeli kicsi fia más vallásban (t. i. a katholikus vallásban) neveltessék, tehát nem azt kérte Istentől, hogy (beteg) kis gyermekét mentse meg a haláltól, vagy a pápista neveléstől, hanem, hogy vegye magához." És az Isten hallgatott az anya könyörgésére," mert mikorra készen voltak a férje temetésének előkészületeivel:" meghalt az értelmes kis Samuka isi (Az igaz, hogy csak 2—8 hónappal később, férjének második temetése alkalmával.) „De nem panaszkodott" az özvegy, (minek is, ha az Isten minden kérését teljesiti,) bízott tehát az Is tenben, „hogy megsegíti őt és ad neki boldog napokat is És megsegítette. Három óv múlva" — a rózsás pünkösd vasárnapján ismét hűséget esküdött egy férfinek!" — a ref. gróf Teleki Józsefnek. Első férjének testvére, gróf Haller Gábor