Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Hetzel Samu. Koszorú

Igen buzdíthatnák senkit az irodalmi tevékeny­ségre. Eaek az írók aláírják nevüket, a nyilvános­ság előtt helyt állanak nyilatkozataikért, de Sze­berényi munkatársai névtelenül írogatnak, vagyis elbújnak a nyilvánosság előtti felelősségtől. Kü­lönben mi ad jogot Szeberényinek arra, hogy fennen hurrogat le engemet is, másokat is és nem talál érdemeket nálunk?! Hol vannak az ő érde­mei, a mik alapján olyan nagyon lenéz minden­kit? tudományos művek? — olyant nem irt, — bizalmi tekintélyes állás az egyházi közigazgatás­nál? — még semmivel sem bizták meg, korával járó tapasztalatai? — minden nyilatkozata kiforrat lan elme, meg nem ülepedett világnézlet, meg nem állapodott jellem bizonyítéka ; eredmények ottani működéséről? működése kapkodás. Tessék most már elképzelni, hogyan bánna el másokkal, ha volnának érdemei, ha már volna valami mások Ítélete szerint is. 0!yan ő, mint némely értékpa­pír: nagy számot hord magán névértéke jelölé­sére, de nagyon alacsony az árfolyama a való­ságban, s nagyon keveset adnak rá mások. Kínjában inkább azt is elismeri, hogy a Prot. e. ós isk. lap sokkal komolyabban, egyhá­ziasabban és alaposabban tárgyalja a mi egyházi ügyeinket, mint ez az én lapom ; már az igaz, azt én is elismerem, hogy az is sokszor egészen komolyan, egyháziasan és alaposan letárgyalta Szeberényit, bizonyosan az fáj neki, hogy néha én is átvettem a lapszemlébe azokat a letárgyalá sokat, hadd vegye tudomásul a mi közönségünk is, mint haragítja reánk a református testvéreket is. Nemzetiségi gyűlölködés, r. kath. támadás, szegénység nyomorai, a felügyelők elleni gyűlöl ködés mellé, még csak az hiányzik, hogy ellen­ségünkké dühösitse a reformátusokat is I Ha Szeberényi ezzel az én lapommal nincs megelégedve, — hagyján I Nem is volt szándékom soha az ő izlése szerint, az ó ked vére szerkeszteni lapot. Elég nekem vele szemben a közönség elismerése és emelkedő támogatása. De hivatkozhatom egyházi lap véleményére is, melynek szerkesztőjével még ismerős sem vagyok, a ki tehát elfogulatlan, az ezt irja : „élénk lap, erőteljes a hangja ós becses a lapszemléje." Már ezzel meg kell Szeberényinek barátüoz­nia, hogy ón — az ő kifejezésével élek — , olyan agyagból vagyok gyúrva," hogy az ő rúgásaitól nem omlok porba; nálánál nagyobbaknak is meg mertem, meg szoktam mondani véleményemet. Ezzel a joggal bőségesen szokott Szeberényi is élni, hadd élek vele ón is, ha kell, ő vele szem­ben is. Már azzal meg kell neki barátkoznia, hogy sokan vagyunk, a kik ót nem fogadjuk el csalhatatlan pápának, de még csak piczike pápács­kának sem. Minthogy pedig számokkal kimutattam, hogy Szeberényi nem érvekkel, hanem ferdítéssel és ráfogással küzd: jövőre fölmentve érzem maga­mat vele szemben a jóhiszemű vitatkozástól, és megkímélem tőle olvasóinkat is Válaszaimat úgy fogom adni, a mint érdemli. Beszéljen, tódítson, ferdítsen, gyanúsítson, a mennyit nem átall 1 E^ang. egyházi szemle. A szarvasi ügy ben beadott felebbezésról emlékezik. Természete­sen : alaptalan, rosszakaratú gyanúsítással. A mit a negyedik lelkészi állomás szervezéséről mond, az természetesen nem igaz. A „Magy. Prot. írod. Társaság" „Ko­szorú" czimű népies kiadványai. Budapest. Hornyánszky Viktor 1894—1900. évfolyam. 1—70 füzetke. Ara 8 fillér. (Folytatás és vég«.) A „Bethlen Kata" cz. 69. sz. füzetben elbeszéli a szerző „Bethlen Kata" gróf leány szenvedéseit, leginkább azért volt sok sanyarú­ságnak és megpróbáltatásnak kitéve, mert hü volt és maradott ref vallásához. Mikor a nemes nő sorsa végre valahára jobbra fordul, az olvasó is örül vele. De ekkor a jámbor nőnek különféle kívánságait rövid két kis nyolczadrétű lapon oly hamar egymásután leijesiti az Isten, hogy az még a legjámborabb olvasó előtt is megdöbbentő ha­tású lehet. Szóváltás folyt Kata és katholikus férje gróf Haller közt, ki rosszul bánt vele. Ez alka­lommal a Kata ajkát ezek a nehéz szavak hagy­ták el: (18. és 19. lap) „Az az igaz Isten, kit én gyermekségemtől fogva tiszteltem ós ma is tisztelem, cselekedje azt a nagy irgalmasságot én velem, hogy esztendő ilyenkor legyünk elválva egy­mástól; vegyen el engemet, vagy ke­gyelmedet" „És az Isten meghallgatta kérését," a következő évben — Kata hűséges ápolása mellett is, — meghalt a férje. (Megjegyzendő, hogy itt az Isten a Kata részérői kiszabott időhöz is volt kötve.) Az özvegy aztán nem tudta elviselni, hogy az ő ölbeli kicsi fia más vallásban (t. i. a katholikus vallásban) ne­veltessék, tehát nem azt kérte Istentől, hogy (be­teg) kis gyermekét mentse meg a haláltól, vagy a pápista neveléstől, hanem, hogy vegye magá­hoz." És az Isten hallgatott az anya kö­nyörgésére," mert mikorra készen vol­tak a férje temetésének előkészületei­vel:" meghalt az értelmes kis Samuka isi (Az igaz, hogy csak 2—8 hónappal később, férjének második temetése alkalmával.) „De nem pa­naszkodott" az özvegy, (minek is, ha az Is­ten minden kérését teljesiti,) bízott tehát az Is tenben, „hogy megsegíti őt és ad neki boldog napokat is És megsegítette. Három óv múlva" — a rózsás pünkösd vasárnapján ismét hűséget esküdött egy férfinek!" — a ref. gróf Teleki József­nek. Első férjének testvére, gróf Haller Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents