Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Ipolyságh

A rai pedig a gyanúsítás „hitvány fegyverét »Heti:

u czikse elég tele van vele. Példákkal szolgálok I „Tessék csak átlapozni az „Ev. E és Isk." mult évi számait .... Irányt, elveket, tájékozást nem ad. Vezércikkül közöl indítványt, vagy egy prédikatiót " Nos hát tessék átlapozni: az egész évben egyetlen egy prédikatió sem jelent meg a lapban.*) ulvasó közönségünk szaldérfiakból áll ; nem kell azoknak folyton-folyvást irányt adni, mintegy hétről hétre szájukba rágni az elveket; kiadom a különféle felfogású ezikkeket is, mert becsülöm olvasóinkat annyira, hogy belátásuk szerint foglalnak állást a fölmerült kerdésben. Hiszen magára nézve azt vallotta Szeberényi, hogy nem akarja másokra erőltetni a maga szemüvegét, — tőlem meg azt követeli? ő irta azt, hogy legjobb, ha az ember a maga szemével nézi az eseményeket, — nálam meg már olyan nagy hibának hirdeti, hogy erre alkalmat adok a munkatársaknak? Másnak a szemében a szálkát keresi Szeberényi I „Ha az „Ev. E. és Isk." nyomása a régi lenne, alig tenne ki a lap többet, mint Trsztyénsz* ky lapja." Szakértő nyilatkozata szerint Trsztyénsz ky lapja egy egy számában 46,000, az ón lapom egy-egy számában 58,500 betű van. tehát 12,500 betűvel több; 52 számban ez 650,000 betű; minthogy pedig évenkint 5 — 6 számot adok 2 Íveset, ez megint 175,000 betűt tesz ki, évenkint tehát 823,000 betűvel többet adok, mint Trsztyónszky, vagyis ez megfelel Trsztyónszkynél 18 számnak, az évfolyam harmadának ; ennyivel többet adok én, mint ő adott. Ennyire elveti a sulykot Szeberényi, még ott is, a hol számokkal lehet előállani. De hát miért nyúl-a gyanúsítás e „hitvány fegyveréhez ?•' Maga bevallja: „tönkre akarja tenni ezt a lapot." No lám,-milyen őszinte ! Pedig ő mondta nekem egy időben, hogy vissza akar vonulni szemléjétől, mert sok ellenséget szerez vele magának ; keresett is szerkesztőt, minthogy azonban az még sem veheti át tőle a lapot : megma racl most szerkesztőnek, kénytelen kelletlen. Pedig akkor nem érték ám még azok a csapások, a miket most ürügyül előtérbe tologat I Es még ő akarja tönkre tenni ezt a lapot. Ugy tesz, mint a ki ijedtében — bátor képet vág, hátha a másik jobban megijed ! Merész ráfogás és gyanúsitás Szeberényitől azt mondani, hogy „roskadozó lapomat akarom úgy a hogy fenntartani, appellálva a hazafias érdekre." Lapom helyzetét nem ismeri, mégis mi*) Egyik olvasónk megküldte nekem Szeberényi Szemléjének egyik számát, a melyben valami novella télét közlött (egyházi lapban persze novella inkább való ô szerinte, mint prédlkátió 1), azzal a megjegyzéssel, hogy Szeberényi b'»onyosan azért adja kí ezt a novellát fordításban, hogy a magyar nyelvet csúffá tegye, compromittálja a fordítással. lyen határozottan beszél roskadozásáról. Nein vagyok köteles neki számot adni, de annyit mondhatok, hogy lapom éppen nem roskadozik, nincs veszélyben, előfizetőim nem fogynak, — azt is számokkal tudom bizonyítani. Annyit is mondhatok azonban, hogy többen nem is helyeslik, hogy vele vitatkozom, mert hibának tartják, hogy ko mulyán veszem Szeberényit és nyilatkozatait. Ugy látom, igazuk is van I Egy haszna mégis van az eszmecserének : mindenki látja most már, hogy hiúságában sértve mennyire engedi magát elragadtatni Szeberényi az igazság ós illedelem rovására I Leszólja lapomat, de le ám, — és még csak rossz néven sem vehetem tőle, hiszen „tönkre akarja tenni," a czélhoz az alkalmas eszközöket kiválogatni nem átallja. Ezt is mondja: „tessék csak átlapozni a lap mult évi számait s hasonlitsa azt össze bármely vidéki lapocskával s látni fogja, hogy azt is éppen úgy .lehetne egyházi lapnak nevezni, mint az „Ev. Egyház és Iskola* czimű egyházi lapot." Es ezt Szeberényi komolyan mondja ára, sót elvárja, hogy az ő Ítéletét elfogulatlannak, döntőnek tekintsék és annak alapján az előfizetők hagyják el ezt a lapot. Csak az ó lapja az igazi egyházi ! No de az is igaz, hogy engem is leszól a la posan. Ugyancsak ára I Engem is olyan alaptalanúl, elfogultan, illetéktelenül, mint a lapot. No de ki venné fel ezek után komolyan az ő feleselését ? A papa kedvencze vásott magaviseletét elnézi az ember szó nélkül — a papa kedvéért! Nincs theológiai tudományom, — mintha bizony abból vizsgát tettem volna előtte ; nem volt alkalmam finomabb körökben és társaságban forogni. Ejnye, — eddig csakugyan azt hittem, hogy négy évig tanárkodva Sopronban, 21 évig leikészkedve a békési esperességben, 13 évig kepviselősködve : elég jó és elég finom társaságban forogtam, — s ez mind nem elég finom társaság Szeberényi nek, — bizonyosan azt nehezményezi, hogy nem forogtam a Maticza férfiainak társaságában. Hát az, ini tűrés-tagadás, csakugyan meglátszik rajtam. Azt szeretném csak tudni: hol és mivel finomabb társaságban forgott Szeberényi? Hja persze. — érteni I Czélzás ez arra, hogy atyám csak szegény iparos volt, az ő atyja pedig csabai pap és püspök I Ez bizony nagy különbség, de abban a finom társaságban, a hol én forogtam, ezt nekem nem vetették szememre, vjltak annyira finomak; pedig azoknak atyja még nagyobb úr is volt éra, mint a csabai papi Püs pök fiának születni ugyancsak nagy dolog, különösen pedig nagy szerencse. — ha érdemnek nem érdem is. Hiszen maga Szeberényi „elismeri készségesen, hogy ő sem lett érdemei alapján csabai pappá és hogy bármelyik lelkésztársa sokkal érdemesebb lett volna az állásra." Es hogy